2025. január 31.
Tavaly decemberben leesett az állunk az Orion Dawn új klipes dalától, amelynek most megjött a folytatása, de úgy, hogy azzal a zenekarnak ismét sikerült meglepetést okoznia. A rap metalos Anger zeneileg és hangulatban is teljesen más, mint a rockos Monster. E két előfutár alapján a március 18-án megjelenő ötszámos kislemez még változatosabb és egyedibb lesz, mint a 2018-as Poles Apart, pedig az sem volt piskóta.
A stúdiómunkálatokat ezúttal is saját kezűleg végezte a zenekar, a keverésért és a maszterért pedig továbbra is Zwickl Ábel a felelős. Ahogy az előző klip, úgy ez is a banda basszusgitárosának, Barabás Leventének (Fractions of my POV) köszönhető.
Kovács Gábor énekes, dalszerző, szövegíró részletesen mesélt az új tételről:
Az Anger alapötlete és az elképzelés egészen hamar megérkezett az új dalok írása közben, mivel mindenképp szerettem volna egy monoton, nyomasztó, de egyben monumentális hangulatú számot is a következő lemezre. Az intro témát addig forgattam, amíg teljesen be nem szívott magába az atmoszféra, és egyből társult is hozzá fejben a hangszerelés körvonala.
A lassan felépülő ráhangolódás után a konkrét alkotási folyamat már eléggé impulzív módon történt. Egy másik dal felvételeit sikerült egész hamar befejezni, így gyorsan rá is kanyarodtunk az Angerre és felvettünk pár témát, amikből már el lehetett indulni. Kora este volt, a többieknek mennie kellett már, de Levivel maradtunk és elhatároztuk, hogy itt az idő a folytatásra. Eszméletlen jó flow-ba kerültünk, egyszerűen csak kiömlöttek az ötletek egymásból és egymás után; a dob-, basszus-, gitár- és szintitémák, valamint a soundok oda-vissza ihlették ennek a masszív hangulatbombának az apró, de annál fontosabb alkotóelemeit. Nagy hiba lett volna ott hagyni ezt az állapotot, szóval gyorsan egy mikrofont is magam elé vettem, jött a jól megszokott halandzsa-impro és már az első take után érkezett a pillanat, amire minden alkotó ember vár: az a bizonyos összenézés, amikor tudjátok, hogy ez most betalált. Második take-re csak módosítottunk pár dolgot és szinte szünet nélkül hajnalra fel is épült a dal közel végleges változata. Pontosan az ilyen estékért érdemes ezt csinálni.
Természetesen utána írni kellett egy normális szöveget (habár nagyon szívesen így hagytuk volna, aztán mindenki azt képzel oda, amit akar), de ahogy a dal, a szavak is úgy gurultak egymás után, mintha már meg lettek volna írva. A hangulat adott volt és hozta magával, hogy a harag egy olyan formáját írja le, ami leginkább a harag hiányából, annak elfojtásából fakad. Tehát az basz fel, hogy mindenki kurva nyugodt egy szar helyzetben, amikor mindenkinek haragot kellene éreznie, de nincs bennük harag, és ez benned haragot indukál.
Ugyanúgy, mint más érzelem esetében, a haragot is meg kell élnünk, utat kell engednünk neki ahhoz, hogy elinduljunk a gyógyulás ösvényén. Az, hogy hogyan kezeled a haragodat és a téged körülvevő világot, csak rajtad múlik, de az biztos, hogy egy ócska “mi lett volna, ha”, nem lesz a segítségedre (vagy azt képzelsz oda, amit akarsz).
És a klipforgatásról:
Éppen végeztünk a bontásra ítélt próbatermünből való kiköltözéssel és azt éreztük, hogy hatalmas ziccert hagynánk ki, ha az Angerhöz nem forgatnánk még búcsúzóul egy videót, szóval gyorsan felépítettünk és befényeztünk egy kellően nyomasztó, minimál szettet, amire minden “shitty rig”-hívő büszke lenne. Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni, meg olyan is, amit nem is gondoltunk volna, hogy el lehet képzelni. Mikrofonállványra szerelt, szemeteszsákkal diffúzált reflektorunk (egy idő után már csak olvadt szemeteszsákos reflektorunk), felnivel le- és gumiabronccsal ellensúlyozva, C stand állványokat megszégyenítve működött, mint ahogy tökéletesen funkcionált az épület tetejéről lógatott reflektor is, mint backlight (mindezt persze esőben). Mindezt megkoronáztunk még egy próbababa-lefejezéssel és Széchényből származó kos-humanoid hibrid teremtéssel… Minden darabja aranyat ért és gyönyörű emlékké vált a felkészüléssel és forgatással töltött este.
A dal igazából a harag elfojtásából, hiányából fakadó haragot írja le, így arra koncentráltunk, hogy egyszerűen, de minél töményebb módon köszönjön vissza ez a frusztráltság a képeken, és ehhez nagyban hozzájárul a Levi által végzett összes utómunka is.
Az Angerrel kitörjük a zenekar kereteinek újabb darabját, megmutatjuk egy másik oldalunkat és kaptok egy kis ízelítőt abból, ami még vár rátok. Az pedig közelebb van, mint gondolnátok: 03.18.
Fotó: Barabás Levente – Fractions of my POV
