Trioscapes – Separate Realities

Már csak Dan személye miatt is úgy sejtem mindenki megelőlegez néhány hallgatást a korongnak, de garantálom; miután egyszer rászánja magát az ember, többször is elő fog fordulni a lejátszójában. Vérbeli jazz/fusion, amivel talán először meg kell barátkoznia a kizárólag zord vizeken hajózó hallgatóknak, de ez a barátkozási folyamat igen rövid, ugyanis tényleg rendkívül velős anyaggal van dolgunk, képes rendkívül gyorsan magába szippantani a hangulata, maradandó megoldásainak tömkelege. Bár mindössze hat szerzemény kapott helyet az alig több mint negyven perces lemezen, de a kevesebb néha több elvet nagyszerűen követve végig élvezetes tud maradni. Ugyanis a végig instrumentális vonalon mozgó dalok során meglehetősen sok jazzes elem tekereg, majd fonódik egymásba, ezek pedig egyszer sem fulladnak ötlettelenséggel fűtött unalomba, végig megvan az a lüktető erő, amitől meg sem fordul a fejünkben a ’szünet’ gombra bökni. A lemez rendkívül gyorsan megteremt egy sajátos atmoszférát, persze Dan hozott magával épp elég Between The Bruied and Me beütést is, ami egyértelműen elősegíti a mérleg pozitív irányba való elmozdulását. Olykor megelevenedik egyfajta noir gengszterromantikát idéző hangulat, majd átfordul a hetvenes évek oly jellemző pszichedelikus progresszív rockjába, ezekhez pedig kellő mértékben adagolt hatásokat hoztak a saját házuk tájáról. Nehéz is ezt szavakba foglalni, de a hallgatás során egyből átjárja valami efféle az embert. A hangszerek művelői igazi profizmust sugároznak a korong egészén, de maguknak a hangszereknek a megszólalása is el lett találva. Megfelelő hangerőn és hangtechnikai kellékek társaságában földbe döngöl a megszólalása. Dan basszustémái kellemes alapot fektetnek le, gyakran effekteket is bevet a megfelelő hatás eléréséhez, de nem egy szólóra is alkalma nyílt e negyven perc alatt. Azonban legtöbbször Walter szaxofontémái vannak előtérben, kiegészítve, vagy követve a basszusfutamokat. Matt érdekes dobtémái pedig végleg felrakják azt a megérdemelt koronát.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=reyZ5DqSyvs

A Separate Realities minden várakozást felülmúlt, pedig tényleg óvatosan közelítettem a dologhoz – ám annál nagyobbat csalódtam, kellemesen. Aki szereti a progresszív stílust, és nyitott a jazz irányába, biztosra veszem velem egyező véleményen lesz néhány hallgatást követően. Persze akadhat néhány kevésbé kirobbanóra sikerült rész itt-ott, és olykor valódi jazzhez méltó káosz elevenedik meg, de az összhatás magáért beszél. Sajnos élőben nem valószínű, hogy valaha is megszólalna e lemez hazánkban, de találni jó néhány videót, amik tanúsítják, a koncertek során is mennyire működik az egész. Tosinék után Dan és társai is maradandót alkottak, és csak remélni tudjuk nem ez volt az utolsó alkalom, amikor hallottunk felőlük.

9/10