Thick as Blood – Living Proof

Tracklist:

01. Pain and Gain
02. Full Measure
03. Madre Mia
04. The Outsiders
05. Living Proof
06. Diente Por Diente
07. Headaches
08. Unruly
09. No Rest for the Wicked
10. History of Violence (Fearless)
11. Damned Nation

Hossz: 27:19

Megjelenés: 2012. július 10.

Kiadó: Rise Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Mostanában nem túl hálás dolog a Rise kötelékébe tartozni. Hogy miért?  Nos, vannak a kiadó barakkjaiban olyan zenekarok, amelyeket az oldalon is sokan istenítenek (Hot Water Music, Make Do And Mend), vannak klasszikus nagy nevek (Bleeding Through), ám a Rise-nak sok olyan húzása volt, amitől sokan - némileg joggal - megutálták őket, gondoljunk itt az Attack Attack!-ra, vagy a mostani, breakdownhalmozós emocore bandák rajzására náluk. Ennek ellenére azért igazolnak olyanokat is, akik egy kicsit emelnek a kiadó tough guy-faktorán, ilyen az átalakult American Me, illetve cikkünk tárgya.

Floridában mindig meleg van, legalábbis ezt tartja a fáma. Ezt nem tudom megerősíteni, majd Bali Dávid szerkesztő kollegától kell ezt megkérdezni, azt viszont tudom, hogy a Thick as Blood innen érkezett. Metalos hardcore-ban utaznak, mint például a Full Blown Chaos, és bár nem a tradicionális végéről közelítik meg a stílust, de nyomokban klasszikus elemeket is találhat az ember. Az előző két albumát még a Eulogy-nál megjelentető kvartett sosem volt a bőbeszédűség híve, már ami az anyagaikat illeti, ritkán jutottak el fél óráig, és sikerült hozniuk egy egyenletes színvonalat, azonban a debütön (Moment of Truth) közelebb álltak a hagyományos hardcore hangzásvilághoz, mint a modernebbekhez, ami becsülendő, ám az azt követő Embrace-en már az újkori hardcore bandákra jellemző, sokkal sterilebb hangzás fogadott minket, és ez a Moment után talán nem volt a legokosabb döntés. Tudom, haladni kell a korral, de most, amikor ötszáz ugyanilyen banda van a színtéren, ugyanolyan hangzással, talán az a legjobb megoldás, ha egyet visszalépünk. Főleg azért, mert ezeknek a csapatoknak a nagy része ugyanazt az egyszerű zenét játssza, mint a Thick as Blood. Nos, a sterilitás most is maradt, ahogy a zenei összetevőkön sem változtattak Ginoék.

Azt meg kell hagyni, hogy a Living Proof nagyon menő, már a maga módján. Simán elképzelem, hogy a floridai true, vagy nem annyira true arcok ezt a lemezt döngetve korzóznak a városban a 40 fokban (újabb sztereotípia). Erre a célra amúgy kiváló a korong, ám ha egy picit jobban odafigyel az ember, akkor azért észreveheti, hogy tulajdonképpen a The Outsiders-Living Proof-Diente Por Diente hármason kívül azért nem sok átlag feletti pillanatot találni itt – és ezekre sem mondanám, hogy annyira kiemelkedőek, maximum a Diente’ (a címadó főtémája rettenetesen hajaz a Full Blown Chaosra). A szövegekben sem rejlik semmi extra, a hardcore-ban mondhatni szokásos témákról énekel Gino (a majálist most hagyjuk), ami a tengerparti bandázós (kényszer)képzeteimet erősíti. Azonban ezek a képzetek nem valósak, mint ahogy a Living Proofnál is rengeteg menőbb kiadványt tarthatott a kezében a hallgató, és a cikk írója is csak azzal az élménnyel lett gazdagabb a Thick as Bloodnak köszönhetően, hogy eltévedt Veszprém belvárosában. De azt nagyon menőn.

7/10