„Nincs érzelem, nincs emlék, se vágy, se álom” – meghallgattuk az Anchorless Bodies debüt nagylemezét

Hazánk dallamos hardcore színtere idén különösen erős mezőnnyel – és hanganyagokkal – jelezte, hogy ereje teljében van, gondoljunk csak a remek Téveszme, és PETOFI EP-kre vagy a Dryvia debüt nagylemezre. A nyár vége viszont tartogatott számunkra egy másik mondhatni „húzónevet”, a miskolci Anchorless Bodies a tavaly megjelent The Remedy Process óta a hazai underground színtér egyik legreménykeltőbb zenekarának tekinthető, augusztusban pedig kiadták debüt nagylemezüket, amely Everything Might Fall Apart címmel októbertől már ultralimitált bakelit formájában is előrendelhető. Szerintünk kapkodjátok el.

Nem akarunk különösebben köntörfalazni, az Everything Might Fall Apart bizony egy nagyon profin, különös gondossággal elkészített nagylemez, amelynél jelzésértékű, hogy a zenekar képes volt tudatosan továbbvinni- és gondolni a The Remedy Process hangzás- és témavilágát. Így abban biztosak vagyunk, hogy a kortárs dallamos hardcore rajongói nem fognak unatkozni: a ráncfelvarrt alapokra újra megkaptuk az atmoszférateremtő poszt-rock betéteket, sőt mi a szerkesztőségben úgy vettük észre, hogy amellett, hogy előkerült némi zongora (sőt, a The Weight of Storms-ban további dramaturgia) a gitártémákban is egyre fajsúlyosabbak lettek a magas tónusok. Természetesen ez köszönhető annak is, hogy a lemez – illeszkedve a kortárs próbálkozásokhoz – egy nagyon polírozott hangzást kapott, mintha egy hangyányival tisztábbat is, mint az előző EP-nél. Simi remek munkát végzett, mert a gitárok tényleg lehelet vékonyan szólalnak meg, így a srácok remekül ki tudták használni a ritmikai- és témaváltásokban rejlő lehetőségeket: itt elsősorban arra gondolunk, hogy az Anchorless Bodies remekül eljátszik a gyors témák után beillesztett lassabb, az éneket központosító témákkal, és itt különösen jól hangoznak a tiszta gitárok. Ez amellett, hogy érzelmi vihart képes létrehozni a screamo áhítatú vokálnak köszönhetően egyben a daloknak mélységet is tud adni. Ezt érzéseink szerint a srácok is érezték, így bátran redukálták a metalcore-t, viszont cserébe ezért a Lungs Forgotten c. dalban főként előkerülnek ezek a témák is, és az arcunkba kapjuk Jakab Zoli torkát is, amellett, hogy Simon István is nagyon jól hozzá tette a magáét. A lemez csak úgy hemzseg a slágerekben (és ugyan némi üresjáratban is sajnos, de tényleg minimálisban) a rövid intró után már a Somewhere to Dry Out, majd a Lungs Forgotten és a Friends Forgotten lopja be magát a szívünkbe. Utóbbi kettő iszonyat nagy sláger, de a pontot az i-re egyértelműen a Comforted by Failure teszi fel, amely az elsőként megjelentetett dal volt az albumról. Amellett, hogy zeneileg az egyik legerősebb és legszínesebb témavilágú a lemezről kapott néhány sornyi magyar szöveget is, pont eleget és nem többet, amely kellően izgalmassá teszi a tételt. Ha az egész hanganyag csak magyar vagy csak angol lenne, akkor ez a pár sor most nem lenne az Everything Might Fall Apart érzelmi tetőpontja. Márpedig az. Pap Marci előtt pedig továbbra is megemeljük a kalapunk, mert amellett, hogy a szövegek továbbra is remekek valami elképesztően jól hozza, amit ebben a műfajban kell; az ének pedig kulcsfontosságú, így különösen örülünk, hogy a The Remedy Process szintje ebben a tekintetben is fennmaradt, ha éppen nem lépett előbbre. Mit mondjunk még? Tavaly a srácok olyan EP-t raktak le az asztalra, amely a 2013-as toplistánkon a második helyig kúszta fel magát a hazai anyagok között, most pedig kiadtak egy olyan nagylemezt az Everything Might Fall Apart képében, amely ugyancsak nagyon ott lesz az év végi elszámolásnál. Már most törjük a fejünket, hogy hogyan fogunk az idei hazai lemezekből toplistát csinálni! 8,5/10

Felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy a lemez „name your price” minősítésben letölthető a zenekar bandcamp oldaláról – tehát akár ingyen. A csapatot legközelebb október 17-én csíphetitek el Budapesten a Viper Roomban, az őszi turné viszont tartogat még egri, karcagi és nyíregyházi állomást is. Ezeken az állomásokon már lehet, hogy meg tudjátok vásárolni fizikai hordozón is az amúgy csodálatos borítójú lemezt, amelynek a grafikáját ezúttal is Ubique tervezte, mint a tavalyi EP-jét.