Metalcore stílusgyakorlat – meghallgattuk a While She Sleeps új lemezét!

Egészen figyelemreméltó az, ahogy a brit While She Sleeps mindössze egy egész estés és egy „mini-lemezzel” (vagy óriás EP-vel) mekkora rajongótábort tudott kiépíteni magának alig pár év alatt. A mai metalcore mezőny egyik megkerülhetetlen csapatáról beszélünk, akik megannyi teltházas bulin és headliner turnén vannak már túl, amiben nyilván benne van az a bivalyerős teljesítmény is, amit élőben nyújtanak (erről egyébként már kétszer is megbizonyosodhatott a hazai közönség is, az Architects előtti bulijukról beszámoló itt), de ugyanannyira a nagyon magas klip és slágerszámuk is. Egy kérdés maradt már csak: vajon új lemezükkel is akkorát robbantanak, mint a This Is The Six-szel vagy pedig gyors tündöklés után elindulnak a hanyatlás kevésbé rögös útján?

Ha van dolog, amit nem vitathatunk el a lemeztől, az a hihetetlen profizmus, legyen szó a hangzásról, technikai részről (ez egyébként a teljes zenekarra igaz, erre a legjobb példa, amikor az In Flames-szel közös turnén pont a magyar állomáson ment ki a dobos bokája és így egy teljesen átvariált felállással, de ugyanazokkal a tagokkal álltak ki a színpadra) vagy akár az imidzsépítésről. Szerencsére ez itt sincs másként, rettenet erős a lemez hangzása, viszont itt már bele is ütközünk a lemez legfőbb hibájába (amit más lehet, hogy pozitívumként fog fel), miszerint a zenekar teljes egészében maradt az eddig kitaposott úton és nem hajlandó lépni se előre, sem hátra. Továbbra is megmaradtak a döngölős metalcore ritmusok és együtténeklős kiállások (amikben egyébként még mindig nagyon jók), ami tök jó egészen addig, ameddig el nem érünk kb. a lemez feléig. Itt konkrétan mintha elvágták volna a slágeríró-csapot, mert míg az első etapban csak úgy sorjáznak a jobbnál jobb koncertdalok (a Your Evolution berobbanása például egy TSAR bomba erejével ér fel, de említhetném még a Four Walls gigaslágert is), addig a második szegmensben inkább a biztonsági játék megy kevésbé erőteljes dalokkal. Nyilván itt sem gyenge tételekről van szó, van annyira profi zenekar a WSS, hogy kitöltsék a játékidőt, de ahhoz képest, hogy a TITS az elejétől a végéig fenntartotta a figyelmet (és nem, nem a csöcsökre gondolok itt) ezt mindenképp visszalépésnek tekintem. A lemez hossza sem a legmegfelelőbb, néhány felvezetést, vagy átvezetőt egyszerűen untam, feleslegesnek éreztem és a dalok hossza is néha túlzottan el volt nyújtva. Eléggé ambivalens érzéseim vannak a lemez kapcsán, mert ha csak az első felét nézzük, akkor egy nagyon erős és szerethető kiadványról beszélhetünk, tele iszonyat jó dalokkal, de ha a második feléről, akkor sajnos csak egy (kis túlzással) utángyártott This Is The Six-ről. A cikk elején feltett kérdésre sajnos nem kaptunk választ, úgy érzem a következő lemezük lesz a vízválasztó, ott fog eldőlni minden (remélem, hogy mindenki szurkol nekik, mert egy nagyon szeretnivaló zenekarról van szó). Kár, hogy nem lehet csak a kiadvány első felét értékelni, mert akkor gondolkodás nélkül rávágnék egy kilencest, de így „csak” hét pontot tudok rá adni. Hajrá While She Sleeps! 7/10