2016. június 21.
Az idei év egyik legjobb lemezének tartjuk a Képzelt Város májusban megjelent legújabb albumát, a Ködöt. A kritikánkban már méltattuk a csapat idei teljesítményét, most viszont elérkezett az idő arra, hogy két év után újra megszólaltassuk a zenekart, hogy néhány generális, valamint különlegesebb kérdésben is szóra bírjuk őket. A poszt-rock formáció emellett pedig részletesen mesél a csapaton belül bekövetkezett változásról is, ugyanis Gyöngyi és Szilveszter elhagyják a zenekart. Ennek a Képzelt Várost érintő következményeiről és a zenekar jövőjéről is olvashattok most az interjúnkban.
Sziasztok! Utoljára két éve beszélgettünk veletek, így úgy érezzük elérkezett az idő arra, hogy újra megszólaltassunk titeket, hiszen az Anatolij után előbb egy akusztikus EP-vel jelentkeztetek, majd végre megjelent második nagylemezetek is, a Köd. Előbb beszélgessünk az IO kislemezről, illetve a Ködről, majd foglalkozzunk az interjú központi tárgyával, a Képzelt Városban most bekövetkező tagcserékkel.
Ugye tavaly lettetek 10 évesek, úgy tudjuk a kislemez ennek megünnepléséhez is köthető. Milyen szakmai kihívásokat jelent egy poszt-rock zenekar számára, hogy a dalait átültesse akusztikus verzióra? Ti az IO EP-n mire ügyeltetek, illetve milyen érzéseket, illetve hangulatot akartatok leginkább megfogni az áthangszereléssel?
Győrffy Máté: 2014-ben a Record Store Day-en próbáltuk ki, hogy milyen, ha teljesen akusztikusan szólaltatjuk meg a számainkat. Mi is meglepődtünk, hogy mennyire jól működik. Az egész teljesen természetesen jött, csak meg szerettük volna ragadni a lemezen azt az emberközeli hangulatot, amit ezek az akusztikus koncertek adnak. Nem akartuk túlgondolni, olyan sokat nem is tudtunk volna rajta közösen dolgozni, mert Marci akkor Dániában tanult hangmérnöknek, csak a stúdiózásra jött haza.
A 2013-as Anatolijjal egy egyedi, űrutazós-történetmesélős irányvonalat követtetek, majd az IO kislemez után az új nagylemezzel beálltatok egy olyan vonalra, amelynek nincsen igazán központi témája, de minden dal önálló jelentéstartalommal bír. Mi volt a koncepciótok a Köddel?
Kovács Ákos András: Az előző anyaghoz hasonló koncepció nem volt, csupán hangulatok, amelyekből az egész lemez építkezik szövegileg és zeneileg egyaránt. Upponyban sokat beszélgettünk is, főleg akkor kristályosodott ki, milyen hangulatot szeretnénk a daloknak. Ha az Anatolij-hoz hasonlóan egy átfogó koncepcióhoz nyúltunk volna, az talán az Anatolij lemezre sem lett volna jó hatással. Az egy egyszeri és ilyen értelemben megismételhetetlen dolog volt, nem szerettünk volna semmit erőltetni. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a jövőben születni fog anyag hasonló elgondolások mentén.
És ha már itt tartunk, a Köd, mint cím honnan eredeteztethető?
Győrffy Máté: Tavaly ősszel Upponyban töltöttünk egy hosszú hétvégét, három napon át csak a zenéléssel foglalkozunk, ott írtuk meg a lemez gerincét. Majdnem végig borús volt az idő, de úgy is gyönyörű volt a táj. Az egyik hajnalban kimentünk a faluba, hogy készítsünk pár zenekari fotót, még köd volt, a párától vizes volt a fű, de az egésznek nagyon erős hangulata volt. Ez után kezdtünk el azon gondolkodni, hogy lehetne a lemez címe „köd”. Eleve rövid címet szerettünk volna, lehetőleg egyszavast. Leírni és kimondani is jó, többféleképp is értelmezheted ha szeretnéd és a lemez hangulata is passzol hozzá.
Azt hallottuk, hogy a világtól meglehetősen félrevonulva írtátok meg a dalokat, ha az eddigi anyagaitokat veszitek alapul, akkor melyik írásának folyamata jött zsigerből, melyik elkészítése ment a leggördülékenyebben, ha egy rangsort kellene felállítanotok, akkor hova helyeznétek ilyen szempontból a Ködöt?
Győrffy Máté: Leginkább zsigerből az Anatolij jött, akkor előtte nagyon sok impulzus érte a zenekart, Gergő kiszállása után még az is lehetséges alternatíva volt, hogy nem folytatjuk. Aztán amikor jött Ákos szinte egyből mindenkiből jöttek az új ötletek. Pár hónap alatt összeállt az egész lemez, mindez úgy, hogy alig voltak a lemezbemutatóig koncertek az új felállással. Pont ezért talán ahhoz kicsit több idő is kellett, hogy élőben is rendesen összeérjen az egész. Az Anatolij után, talán a Köd a második ebből a szempontból, az első két lemez azért lassabban állt össze és nem is egy időben készültek a dalok. Persze azokon is van jó pár szám, ami zsigerből jött és mondjuk egy próbán összeállt, de akkor még azért más volt a dalírási metódus is.
Kép: Zsiga Pál @ NOWmagazin.hu
A Köd eddig a zenekar csúcsteljesítménye a különböző stílusok keverése terén, ráadásul mondhatni az ének szerepe sem volt még ilyen fontos egy másik Képzelt Város-lemezen sem, az önkifejezésetek ezzel egy újabb lépcsőfokra lépett. Amikor a dalokat írtátok, már a kezdetektől fogva ilyen kulcsfontosságúnak tekintettétek a vokált?
Kovács Ákos András: Nehéz ezt egyértelműen megválaszolni, valahogy így alakult. A következő anyag valószínűleg megint más lesz ebből a szempontból, hosszú távon továbbra sem szeretnénk vokális zenévé válni. A tagcseréknek köszönhetően úgyis változni fog a hangszerelés, hogy milyen irányba, ez a közeljövőben kiderül majd.
A zenekar egy Weöres Sándor-novella után kapta a nevét, az új lemezen felfedezhetünk költői/írói utalásokat, esetleg beszélhetünk újra inspirációról?
Kovács Ákos András: Nem, ebben az esetben az irodalmi vonatkozásokat félretettük, a Kazinczy-motívumot kivéve. Az ő helye amúgy is elég speciális a magyar irodalmi és kulturális kánonban, lehet, hogy ilyen stílusú zenében még nem neveztek el róla dalt.
Kép: Zsiga Pál @ NOWmagazin.hu
Szakmailag mely elemeit tekintitek a poszt-rock legfontosabb erényeinek, ezek közül melyek azok, amelyeket a Képzelt Város-dalokban ki akartok sarkítani? Ha az utóbbi évekből példát kellene mondanotok külföldi lemezekre, akkor melyeket mondanátok egészen kiemelkedőnek, esetleg úttörőnek?
Kovács Ákos András: Erénye talán az, hogy nem ragaszkodik adott struktúrákhoz, de természetesen már ennek a stílusnak is megvannak a maga „közhelyei”, lényegében ettől stílus. Lehet megszólaltatni nagyobb ívű dolgokat anélkül, hogy giccses lenne, ez szintén fontos lehet, illetve rugalmasabban kezeli a hangszerelést is, erre példa a mi esetünkben a cselló.
Győrffy Máté: Az utóbbi évekből azért nehezen tudok olyan nagyon kiemelkedő post-rock lemezt mondani, persze azon múlik, hogy mit nevezünk annak. 7-8 éve azért egész más volt, mostanra a nagyobb nevek legtöbbször önmagukat ismétlik, természetesen teljesen profin, de talán kevesebb beleéléssel. A kisebb zenekarok között persze most is lehet találni friss dolgokat, általában azok tudnak érdekesebbek lenni, akik ötvözni tudnak többféle zenét. Kiemelkedőnek talán a Godspeed visszatérését mondanám, meg a Swans új lemezeit, eggyel keményebb vonalról meg továbbra is a Cult of Lunát.
Hogyan látjátok a műfaj kultúrájának jelenét idehaza? Milyen lehetőségei vannak egy poszt-rock zenekarnak Magyarországon? Mi az, amit jónak tartotok, és mi az, amiben úgy érzitek, hogy itthon fejlődni lehet esetleg kell is fejlődni?
Kovács Ákos András: Állandó kérdés, hogy hová lehet még ezzel a stílussal eljutni Magyarországon, nem biztos, hogy ennél sokkal tovább. De nem is ezért csináljuk elsősorban, hanem mert szeretjük csinálni. Egy olyan stílusban, amely sosem volt rádióbarát, vagy könnyen emészthető, sokkal nehezebb közönséget építeni, ezért örülünk annak, hogy sikerült az ilyen zene iránt fogékonyakat megszólítani, akik a koncertekre is eljárnak. Szinte minden hasonló zenekar tisztában van azzal, hogy ez egy nehéz ügy.
Csak nemrégiben jelent meg az új – általunk is méltatott – nagylemezetek, a Köd, most mégis ketten kilépnek a zenekarból. Mi áll a mozgás mögött, tudnátok mesélni a távozások hátteréről és hogy ezután hogyan tovább?
Győrffy Máté: Gyöngyi és Szilveszter lép ki a zenekarból, egymástól függetlenül különböző okokból döntöttek úgy, hogy mennek, de végül együtt jelentették be, még a Köd felvétele előtt. Van úgy, főleg ennyi év közös zenélés után, hogy valakinek úgy alakul az élete, hogy valami fontosabb lesz neki a zenekarnál és nem tud annyi energiát beletenni, mint mondjuk korábban. A zenekar természetesen nem áll le, eddig is sok mindent túléltünk már. A Köd-ön teljesen függetlenül Szilveszter távozásától már 5 számban most is én basszusgitározok, szóval jelenleg ott tartunk, hogy basszerost nem keresünk újat (persze ha szembejön valaki, aki tényleg nekünk kell, akkor nagyon boldogok leszünk), hanem élőben én fogok basszusgitáron gitározni. Ez egy kompromisszum, főleg a részemről, mert azért szeretek gitározni, de már nézegetem a régebbi számainkat és nagy részük működni fog így is. Eleve van még két gitáros a zenekarban, legalább tisztul még egy kicsit a hangkép. A cselló nagyon hozzánőtt a zenekarhoz, szóval csellistát már keresgélünk, mióta tudjuk, hogy Gyöngyi elmegy. Úgy tűnik meg is találtuk már aki nekünk kell. Ha már teljesen biztos lesz természetesen tudatjuk, hogy kicsoda.
• Képzelt város • Fishing On Orfű 2016 •
Június 23-án játszotok a Fishing On Orfűn, itt még az eredeti felállással találkozhatunk. Ez lesz az utolsó közös koncert?
Győrffy Máté: Nem azonnali hatállyal lépnek ki, a nyári koncerteken még az eredeti felállással találkozhattok, a héten játszunk Orfűn, utána július 3-án a Y.EAST fesztiválon. Az utolsó közös koncert szeptember 3-án lesz az A38 Hajón lesz, szeretnénk egy szép búcsú bulit tartani nekik. Közben nyáron már dolgozni fogunk az új felállással, Marcival közös stúdiónk is nemsokára elindul, szóval adott lesz minden az alkotáshoz. Úgy tervezzük, hogy ősszel ki is hozunk pár új dalt.
Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltatok, a legjobbakat kívánjuk az új felállással!
Nagyon köszönjük a támogatást!
