The Sharon Tate: dalpremier és interjú

Az utóbbi évek egyik leghatásosabb fiatal közösségszervező erejét tisztelhetjük a The Sharon Tate-ben, akik mind a Grindrise fesztiválok keretein belül, mind a Rock 'n' Bass formájában is egy olyan friss zenekarokból verbuválódott csoportosulást tudtak létrehozni, ami fiatalokról szól fiataloknak. Ez a hatalmas fegyvertény a tavalyi tehetségkutatós eredmények, valamint a bemutatkozó nagylemez mellett idén tagcserékkel és egy új EP-vel kíván egyre több embert bevonni ebbe a folyamatosan bővülő és dinamikus közösségbe, így a Cube megjelenésének alkalmából, valamint a jövő heti, egyben eddigi legnagyobb Grindrise fesztivál okán kérdezgettük a srácokat, akik egy új dalt is megosztanak most a publikummal.

Megtennéd, hogy pár szóval bemutatod a The Sharon Tate-et azoknak, akik még nem ismerik? Mit lehet rólatok tudni, illetve, hogyan írnád le a zenéteket?

Zsolesz: A zenekar 2008 nyarán alakult Budapesten. Ez év őszén voltunk túl az első koncertünkön és egy 2 számos demón, ami, valljuk be, elég viccesen sikerült. Az akkori felállásból hárman maradtunk a bandában, Robi, Bálesz és én. A lemezfelvételünk után távozott a bőgős posztjáról Vöry (Golgoth, Behind Your Fears), akivel a zenei irányvonalban voltak ellentmondások, de szerencsére simán ment a váltás, és a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk. Az ő helyébe lépett Tomi, akit már régóta ismertünk, és jó párszor ki is segítette a bandát. Többek között neki köszönhetjük, hogy nyáron megnyertük a pécsi Local Heroest. A tavalyi év végén pedig Árpit kértük meg, hogy távozzon a zenekarból, főleg személyes okok miatt.Nem szerettünk volna vele tovább együtt zenélni. Mivel akkor már terveztünk egy ráncbaszedést és egy új anyagot, a legrosszabbkor történt, ami történt. Csodák csodájára rengetegen jelentkeztek, és végül Gabi (Just Before His Crucifixion) nyűgözött le minket, és nyitott meg technikailag olyan zenei lehetőséget amikről addig álmodni sem mertünk. Most végre mind emberileg, mind zeneileg egy húron pendülünk.

Hamarosan megjelenik az új EP-tek, a Cube, ahol az új tagság elsőként mutatkozik be. Mit lehet erről tudni, illetve a cím mire utal? Mi a helyzet a borítóval?

Zsolesz: Egy hat plusz kétszámos  kislemezről van szó, ami az új dalok mellett két remixet is tartalmaz. Szeretnénk az embereknek friss képet nyújtani a zenekarról, hiszen rengeteg változás történt az elmúlt pár hónapban. A lemez címe, a Cube pedig a modern társadalmi berendezkedésről szól. Központi témája az internet és a számítógép hatása az emberek életére, hogy mennyi lényegtelen dologgal töltjük az időnket, hogy mennyire haladunk a sci-fik által ismert sötét jövő felé. Fontos megjegyeznem, hogy az anyagot Gabi és Tomi csinálja (Blast1 Studio), tehát amit hallotok, az teljes egészében saját munka. A borítót pedig a zenekar büszkesége, maga a Grindesign, azaz Robi készítette. A kép felér ezer szóval.

Robi: A lemezen minden egyes dal a kocka egy-egy oldala lesz. Mind eltér a másiktól, de mégis egységet alkotnak. Ennek szellemében a booklet is egy összehajtogatható kocka lesz majd.

Felteszem, a tagcserék kihatottak a zenei inspirációkra is. Ez mennyiben fog érződni az új szerzeményekben, az EP-nek milyen olyan hatásai vannak, amiket eddig nem találtunk meg a dalaitokban, és a saját karakteretek ezáltal milyen irányt vesz?

Tomi: Nem régóta vagyok a zenekar tagja, de már ez idő alatt is átestünk egy kellemetlen tagcserén. A zenekart alakulása óta ismerem, és amíg nem játszottam benne, addig is aktívan figyeltem a munkásságukat. Azt kell mondjam, minden egyes tagcsere után hihetetlen változásokon ment át a zenekar, és szerintem minden egyes esetben pozitív irányba fejlődött mind technikailag, mint zenekari egységként.Csak ismételni tudok egy már korábban megjelent cikket, innen a Nuskullról:  „a cserék okozta bosszúságok ellenére a csapat 2011-es felállása erősebb, mint valaha”. A zenekar szerintem mostanra érkezett el arra a szintre, hogy mindannyian ugyanazt az irányt akarjuk, és ezt sikerült érvényesíteni az EP felvételei során is. Aki meghallgatja az új anyagot, azt tapasztalhatja, hogy egy jóval modernebb stílusú EP-t hoztunk össze, emellett persze hallhatók a jó öreg „sharonos” dallamok is. Igazából ez az az irány, ami mindannyiunk tetszését elnyeri, ezt bátran kijelenthetem. Persze ettől függetlenül van bőven még mit fejlődni, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy folyamatosan próbáljuk nyújtani a maximumot a közönségünknek.

Zsolesz: Abszolút egy új hangzást eredményeztek a tagcserék. Gabi és Tomi hozták a modern technikás témákat, Bálesz pedig a sötét elszállós és tekerős riffeket tartotta meg. Ebből egy érdekes és sajátos egyveleg születik mindig. Igyekeztünk egy fogyasztható, mégis sablonoktól mentes anyagot kiadni a kezeink közül. Az év újabb hatásai talán a Within The Ruins, Architecs, Ghost Of A Thousand, Converge és Norma Jean voltak.

Bálesz: Így van. Minden olyan új hatás, amit az előző kiadványunk óta hallhattok, nagy részben az új tagoknak köszönhető. Továbbra is célunk olyan témákat írni, amiktől kiráz a hideg, és emellett próbáljuk kerülni a sablon megoldásokat.

Mit gondoltok, a mai felállás mit tudna hozzátenni a Curse of Obsession egyes tételeihez? Mi lenne a legnagyobb különbség?

Zsolesz: Egy új ember mindig hoz egy új irányt. A nagylemezen erősen érződik a thrash/death-hatás, amit főleg Vörynek köszönhettünk. Azok a számok úgy jók, ahogy vannak. Előre tekintünk, és nem hátra. A jelenlegi ’Sharon az, amit a kislemezen hallhattok.

Robi: Sokkal masszívabb lenne az anyag. Egységesebb, pörgősebb, és ha mondhatjuk ezt: technikásabb. Érettebb számszerkezetekkel, tudatosabb dalokkal csinálnánk meg a Curse of Obsessiont. Kevésbé lenne ez az egész anyagot meghatározó thrash-es vonal, és hangzásban is sokat javítanánk a nagylemezen.

Gondoltátok volna valaha, hogy a The Sharon Tate (magyar mértékkel mérve) ilyen sikeres lesz a műfaján belül?

Zsolesz: Reméljük, hogy valóban azok leszünk. Mi mindent megteszünk, hogy kielégítsük az emberek igényeit és valami újat mutassunk. Igyekszünk felzárkózni a többi zenekarhoz és növelni a saját közönségünket. Visszatekintve nagyon nehéz volt elkezdeni és sajnos sok hibát elkövettünk mi is. A lényeg, hogy a jövőben a maximumot nyújtsuk.

Bálesz: Jó érzés tudni, hogy ennyien komálják a zenénket. :-) Tény, hogy még nem értük el azt a szintet, amit valóban szeretnénk, de nagyon törekszünk rá és ebben rengeteget segít a sok pozitív visszajelzés, amiket kapunk. Mindannyian zenebuzik vagyunk, de ez még kevés ahhoz, hogy bármit is elérhessünk. Hogy ezt a bizonyos szintet elérjük, időt és pénzt nem sajnálva hozzunk meg áldozatokat.

AZ EP-t követően mire számíthatunk, mi a következő lépés? Milyen zenekarokkal szeretnétek megturnéztatni az EP-t idehaza?

Zsolesz: Még a márciusi hónapban szeretnénk leforgatni egy klipet. Nyáron/ősszel pedig egy másodikat. Népszerűsíteni fogjuk az EP-t, főként azzal, hogy sokat koncertezünk. Turnénak nem nevezném, mert sajnos kicsit kicsúsztunk az időből. A lemez mellett ez nem könnyű menedzser híján. Számunkra öröm akárkivel játszani. Magyar mezőnyben az Aetrigan, Over Promises, Nasmith, The Southern Oracle, Till We Drop, TDCOH, Atlantis Lies In Nemesis azok, akikkel bárhol, bármikor szívesen lépünk fel.

Robi: Persze a koncertezés mellett azért majd egy hosszabb turné ötlete is terítékre kerül, és valószínűleg a Zsolesz által említett bandák közül kérnénk meg pár barátunkat, hogy társuljon. Először a Grindrise Festen legyünk túl, haha! Aztán az itthoni bemutatást követően igyekszünk egy kiadót találni magunknak.Úgy érezzük, ez a kislemez már megüti a nemzetközi mércét.

Robi, gondolom a Grindesign kapcsán többen is felteszik a kérdést, hogy amennyiben ennyi nívós külföldi zenekarnak dolgozhatsz, hogy lehet az, hogy a The Sharon Tate eddig még nem nyomott le a határainkon túl vaskos turnékat. Ennek mi az oka, és ezzel kapcsolatban milyen lehetőségek vannak most kilátásban?

Robi: Nálam mindig is két külön dolog volt a munka és a zenekar. Duplán mondhatom magamat szerencsésnek, hisz nap mint nap csak azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. De mégis két különböző hivatás a Grindesign és a The Sharon Tate. A zenekart még nem éreztük érettnek arra, hogy egy nagyobb turnét bevállaljunk.Sem hangszeres tudásban,sem kiállásban, sem stabilitásban. Mára viszont úgy gondolom, erősebb és intenzívebb a banda, mint valaha.

Épp ezért aktuális a kérdésed, hisz az kansasi Hester Prynne-nal szervezünk épp egy majd’ egy hónapos amerikai turnét, mely elvileg idén ősszel startol. Folynak a tárgyalások a helyekkel, promoterekkel. Sok időt töltünk a próbateremben, írjuk a dalokat, kész az EP, és alig várjuk, hogy a tengerentúlon is bemutassuk az anyagot. Rengeteg a tervünk. Azt hiszem, ez a turné nagyban befolyásolná a zenekar jövőjét, pályafutását.

Így, az interjú végén pedig szeretnénk megköszönni a bizalmat és lehetőséget, hogy a NuSkullon publikálhatjuk az EP egyik dalát. Pénteken találkozunk! :-)

 

The Sharon Tate – Black Sheep Wall (2011)