2012. december 10.
Úgy tűnik, hogy az utóbbi években nagyon felgyorsult a magyar underground metálzenei élet, de legalábbis az egész folyamat átláthatósága hihetetlenül megnőtt. Az új bandák alakulása mindennapos (ahogy a régiek megszűnése is, ami gyakran rendkívül szomorú esemény), és a Nuskull többek között abban is partnere próbál lenni a zenészeknek, hogy legyen felület a bemutatkozásra, erre (is) szolgálnak interjúval egybekötött dalpremiereink. És bár gyakran kiforratlanok, inkább lelkesedéstől, mintsem profizmustól fűtöttek az egyes kiadványok, mégis szerves részei az egyre összetartóbb és erősebb magyar színtérnek. Nem szabad elfeledkezni a múltról (nem is tesszük, erre a legjobb bizonyíték a jövőre esedékes Will You Rewrite History With Us? buli), de azért mégiscsak a fiataloké a jövő, és most a hajdúszoboszlói Testify is beállt a sorba, hogy dalaival gazdagítsa a magyar metalcore tárházát.
Örömteli dolog, hogy egyre több fiatal zenekarról hallani mostanság. Ti mikor kezdtetek zenélni, és mitől kaptatok kedvet hozzá?
Mindannyian tíz-tizenkét éves korunkban kezdtünk el zenélni. Eleinte zenesuliban klasszikus darabokat tanultunk, basszusgitárosunk, Ati pedig a debreceni Rocksuliban tanult pár évig. Hogy mi vett rá a zenélésre? Nehéz kérdés, talán a kíváncsiság, hogy milyen is lehet a színpadon lenni nagyobb zenekarok felvételeit elnézve, és ez a legjobb érzés.
Egy vadiúj, ötszámos EP megjelentetésére készültök. Hol rögzítettétek a dalokat? Kötődnek maradandó élmények a stúdiózáshoz?
A dobokat Debrecenben, a Studio-iNside hangstúdióban vettük fel még szeptember első heteiben, a többit pedig nálam (Biró Tamás, gitár – szerk.) vettük föl, és a keverést is én csináltam. Kicsit csúsztunk a lemezzel, mert nem voltunk időhöz kötve, amikor ráértünk, átugrottak a srácok és feljátszottuk apránként. Elég jó élményeink vannak, jókat baromkodtunk, rengeteg pizzát ettünk, sok kávé és alkohol fogyott, de azért sikeresen felvettünk mindent.
Ugyan a vokálokat még nem hallottam, de a zenei alapokból ítélve tovább mozdultatok a technikás metalcore felé. Nem féltetek attól, milyen lesz a fogadtatás egy ennyire telített színtéren?
Hát igen, megoszlanak az érzéseink ez iránt, igaz, mi elfogultak vagyunk, nekünk nyilván tetszik, de reméljük, hogy jól fogadják és szeretni fogják az anyagot, bár igazából ízlés kérdése.
Az EP artworkjét és a pólómintátokat is Kókai Barni (Barber’s Art) csinálta. Miért pont rá esett a választásotok? Meg vagytok elégedve a munkájával?
Jó ideje követjük már Barni munkásságát, és mivel ezt az EP-t egy komolyabb anyagnak szántuk, úgy gondoltuk, hogy ideje egy komoly design-t csináltatni. Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a rajzaival, más se csinálhatta volna jobban. Az EP hangulatát és érzéseit teljes mértékben tükrözi az artwork.
Mik a terveitek az új anyaggal, és úgy általában a jövőre nézve?
Elsődleges terv, hogy a letöltéseken kívül szerzői kiadásban nyomatunk pár CD-t, valamint telespamoljuk vele az egész internetet! Jövőre nézve: minél többet koncertezni, jó pár fesztivált megcélozni és minél hamarabb egy videoklippet készíteni.
Mivel foglalkoztok, amikor nem zenéltek?
Mind a négyen tanulunk, hárman egyetemen, Budapesten és Debrecenben (Ati és az ikrek, Szandai Dániel és Ádám), én meg még gimibe járok ‘Szoboszlón. Ezen kívül mindenkinek megvan a saját hobbija, érdeklődési köre.
Szülővárosotokban, Hajdúszoboszlón többször is színpadra állt már a banda. Melyik fellépésetek volt a legemlékezetesebb?
A legemlékezetesebb a korábbi gitárosunk és énekesünk búcsúbulija volt, még márciusban. Azon kívül egy tavaly karácsony előtti buli volt elég jó hangulatú.
Hol, illetve milyen bandákkal koncerteznétek szívesen?
Először a keleti régióban szeretnénk minél ismertebbé válni, majd nyilván jó lenne Magyarország más területén is zenélni, de az egyik fő célunk Pest. Szeretnénk minél több zenekarral spanolni, és együtt zenélni.
Idén már két magyar zenekar, a Hanoi és a Stubborn is lebonyolított egy-egy turnét Nyugat-Európában. A ti fejetekben nem fordult meg hasonló ötlet?
Persze, természetesen gondolkoztunk rajta, mindenkinek régi álma. Amint lesz rá lehetőségünk, mindenképp.
