2016. április 4.
Még márciusban egy nagyon erős dallal mutatkozott be a fővárosi dreadwolf, amely egy újabb ígéretes alakja lehet a fővárosi metal szcénának, ráadásul a zenekarban olyan zenészek fordultak/fordulnak meg, akik olyan formációkban tették le már a névjegyüket, mint az Insane, a Bury What’s Left vagy a néhai The Sharon Tate. A fiúk progosabb metaljának világában sokan könnyen otthonra találhatnak, hiszen amellett, hogy nagyon súlyos, elszállós és atmoszferikus dalokkal tűzdelte tele bemutatkozó kislemezét a dreadwolf, ezek a számok könnyen is érlelhetőek és befogadhatóak, annak ellenére, hogy a tételek legfőképpen a kilátástalanság, a gyűlölet és a fájdalom köré épülnek. A csapatból Petivel és Lacival beszélgettünk röviden a most debütáló kislemezről, amelyet az interjú végén elsőként a Nuskull Magazin hasábjain meg is hallgathattok!
Képek: David Bodnar Photography
DREADWOLF || FACEBOOK
Sziasztok! Talán elsőre térjünk rá a legfontosabb pontjára a Dreadwolf létezésének, kibontanátok részletesebben, hogy mi volt az elmúlt években ennek a csendnek az oka, illetve mi volt igazán a hajtóereje annak, hogy ez az EP megvalósulhasson?
Peti: A csend oka egyszerű volt. Nem volt értelme hangot adni magunkról, hiszen semmilyen hangzóanyag nem állt még rendelkezésünkre. Ellentétben a mai trendekkel nem akartunk a megalakulásunkat követő első 2 hónapban már egy félig megírt dallal és egy sima image-klippel kijönni. Inkább úgy gondoltuk, hogy időt szánunk arra, hogy azokat a dalokat amiket elkészítünk és nyilvánosság elé tárunk, azokat a tőlünk telhető legnagyobb precizitással írjuk meg, vegyük fel és adjuk ki. Valamint az első két koncertet visszanéztük és úgy éreztük van még mit csiszolni a dalokon. Hajtóerő csak annyi volt, hogy nagyon szeretjük játszani ezeket a dalokat és szerettük volna ezeket nem csak telefonnal felvett és guitar proban megírt verziókban visszahallgatni :) Természetesen ha ezen dalok hallgatása másoknak is kellemes érzést okoz, akkor már dupla sikert értünk el.
Az Enigmán erősen látszik a komplexitás és az, hogy egy dalban egymást követik a különböző progresszívabb témák és zenei elemek, szinte már-már diverzitást érezni ezekben a tételekben. Amikor írtátok a dalokat, akkor milyen súlyban voltak azok az ötletek, amelyek a „szünet” előttről kerültek rá az EP-re? Vagy esetleg ez az anyag már teljesen újragondolt Dreadwolf-dalok leltára?
Laci: Az Enigma EP egy közös munka gyümölcse mindenki hozzátette a saját kézjegyét, de az alapokat Árpi és én írtuk meg. Árpinak már régebbről megvoltak a Dry Tears, a The Moment When You Left és ha jól emlékszem akkor talán a Claustrophobic számai is, ami általunk kapott egy ráncfelvarrást, illetve a maradék három számot friss ötletek alapján én írtam. Szóval hallhatók az EP-n szünet előtti ötletek, illetve azok újragondolása és friss szerzemények is.
Nem mehetünk el a megszólalás mellett sem, amelyen érezni, hogy nincsen túlpolírozva, illetve, ha jelzőkkel lehetne illetni, akkor a súlyos és a mély talán a legszerencsésebb, amely az eszünkbe juthat róla. Meséljetek kicsit arról, hogy mi volt a hangzás tálalásában a cél, milyen megszólalást akartatok elérni, illetve milyen volt Tóth Gáborral (Ghostship Recordings) együtt dolgozni? Amikor felvetődött a bandán belül az Enigma keverésével való produceri házalás, akkor ő volt az első név a képzeletbeli listátokon, akivel együtt akartatok dolgozni? Csak a nyersanyagot vittétek hozzá vagy nála is játszottátok fel a kislemez dalait?
Peti: Mivel Gabika pont akkor jelentetett meg magáról újabb és újabb, megamodern és ultrasúlyos hangzású, külföldi anyagokat, amikor az EP felvételét terveztük, egyértelművé vált, hogy vele kell dolgoznunk. Eleinte csak éneket akartunk felvenni nála, valamint a keverést és a mastert csinálta volna, de az Ő kérésére újravettük nála a hangszeres részeket is. Az eredmény szempontjából ez szintén egy jó ötletnek bizonyult. Az énektémák felvétele nagyon hangulatos volt. Gabika és én is nagyon szeretjük és a mai napig etalonnak tartjuk az első 2 Slipknot lemezt, ezért kicsit megpróbáltunk megteremteni azt a hangulatot, amit anno Ross Robinson hozott ezen lemezek során. Az énekfelvétel egy sötét szobában történt, amit csak egy lávalámpa világított meg, más fényforrás nem volt. Néha Gabika elővett egy nagyon erős lámpát és folyamatosan az arcomba világított vele, közvetlen közelről, amitől úgy éreztem megvakulok, ezt azért tette, hogy felidegesítsen. Ez remélem pár résznél hallható is az EP-n. :D Volt lökdösődés-verekedés énekfelvétel közben. A Claustrophobic dal utolsó két körét egy szuszra énekeltem fel és a második körnél, bár nem hallatszik, de Gabika oldalról mellkason rúgott és úgy csapódtam neki a falnak, persze az éneklést nem hagytam abba. :D Csak további lendületet adott az üvöltéshez. A The Moment When You Left beszélős része, mivel egy elmegyógyintézetbe zárt ember vallomása, így azt törökülésben, dülöngélve, a fejemet a falba csapkodva énekeltem fel. 3 alkalomra vettük fel a dalok énektémáit, de minden felvétel után úgy éreztem, hogy egy kicsit legbelül meghaltam. De ez kellett. Már nagyon várom, hogy hasonló hangulatban vegyük fel nála a következő anyagot, mert máshol nem igazán szeretnék már éneket felvenni. Producerként is jó meglátásai voltak. A Dry Tear refrénjébe még amikor otthon feldemóztam a dalokat, gondolkoztam, hogy legyen dallamos ének az üvöltés alatt, de hosszú távon elvetettem, viszont Ő amikor meghallotta azt a refrént, nem volt hajlandó tovább menni, amíg fel nem énekeltem az üvöltés alá egy sáv dallamosat. :)
Laci: Dolgoztunk már a régi bandáinkkal több jó stúdióban és producerekkel, de ez most egészen más volt. Gabikával már első beszélgetésünk alkalmával kiderült, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Sok közös kedvencünk van és a megszólalásban is ugyanúgy gondolkodtunk. Nem akart indokolatlanul megfejteni és belepofázni a kész számokba, de tudott pluszt hozzáadni a végeredményhez. Ennek fényében biztos, hogy a későbbiekben is vele fogunk dolgozni.
Mivel a Dreadwolf a kicsit progosabb metal/metalcore vonalán indul alapvetően, ezért azt mindenképpen szeretnénk megkérdezni, hogy miben látjátok az ilyen technikásabb műfajok dalszerkesztésének a kulcsát? A bandában több korábban már más zenekarokban/más műfajok világában is bizonyított zenészek játszanak, hogyan alakult ezekhez a formációkhoz képest az ízlésetek, mik azok az elemek, amelyek ezekből az esetleges ízlésbeli változásokból a Dreadwolfban végül megjelentek? Ezt főleg azért szeretnénk feszegetni, mert az EP-n nagyon kellemesen megfér egymás mellett egy poszt-rock-szerű téma is egy breakdownnal, több lábon állnak a dalok, és kíváncsiak vagyunk, hogy ez minek köszönhető!
Peti: Szerintem ennek a kulcsa az ízlésességben és egy kicsit a zenei alázatban van. Nem szabad túlzottan öncélú témákat írni, viszont ha egy dalrészlet kicsit összetettebb nehezebb felépítésű a megszokottnál, az pont annyira tud pluszt adni a zenébe, mint egy jó refrén.
Laci: Rengeteg új zenét lehet megismerni koncerteken és az internet által, így mondhatni folyamatosan alakul az ízlésünk. Megvannak persze az alap kedvencek a bandán belül és külön a szerepeink is. Mint a tukkó felelős, a díszítő, illetve az atmoszfératéma gyártó, amik együttes eleme a Dreadwolf. Mivel mindannyian más metálközegből jöttünk, így volt mit csiszolnunk/érlelnünk, hogy valami jó szülessen meg, ennek hozományaként és ezért állnak több lábon a dalok.
Több dalban is érezni (most kapásból pl. a Dry Tears vagy a The Moment When You Left jut eszünkbe), hogy a daloknak bizony atmoszférája van, több atmoszférakitöltő elemet is hallhatunk tőletek. Amikor írtátok a dalokat, mennyire volt szándék ez, illetve ha körbe akarnátok írni a saját gondolataitokkal, akkor hogyan írnátok le, hogy milyen egy Dreadwolf-dal atmoszférája?
Laci: Abszolút szándékos volt, mivel szeretjük a tukkó földbedöngölő témákat, de fel akartuk turbózni őket különböző érzésekkel, hogy még érdekesebbek legyenek a számok. Atmoszférájában így mindegyik dalnál az volt a koncepció, hogy kissé misztikussá tegyük őket.
Esetleg van valamilyen koncepció az Enigma mögött? Maga a kislemez cím magyar jelentése rejtély, rejtvény, és a dalok is felettébb komplexebb darabok, amelyeket hosszú ideig kell érlelni a befogadáshoz. Esetleg a dalszövegekben hallhatunk egy minden dalt átölelő témát vagy minden dal saját jelentéstartalommal bír?
Peti: A dalszövegek külön témákat ölelnek fel, az egyetlen közös dolog bennük, a kilátástalanság a gyűlölet és a fájdalom. A dalszövegekre főleg a White Wolf kiadó Freak Legion könyve és a különböző démoni megszállások történetei voltak hatással. A dalok középpontjában megszállt emberek/holtak vannak, akinek a lelkét egy átokszellem mérgezi és veszi rá őket, hogy olyat cselekedjenek, amit normál esetben nem tennének.
Ugye élőben is be fogjátok mutatni az Enigma dalait, még korai ugyan erről beszélni, hiszen nehéz a jövőt megjósolni, de milyen gyakran csíphetik el majd az emberek a kislemez dalait élőben? Mik a szándékaitok a projekttel ezen a téren?
Peti, Laci: Ez egy teljes értékű zenekar, ennek köszönhetően koncertezni is fogunk vele. Legkorábban a Dürer kisteremben fogunk játszani a Billogos barátainkkal.
FACEBOOK EVENT: BILLOG // NICE ONE BABE // DREADWOLF // BEGOTTEN SILENCE // DOLOR // NEW INSIDE ★ Dürer Kert
Egyelőre ez a bp-i fix bulink van, de folynak a szervezések a háttérben. Természetesen nem akarunk indokolatlanul sok bulit tolni, de aki szeretné idén, az biztosan hallhatja majd élőben az Enigma EP dalait.
Köszönjük az interjút és gratulálunk a debütáláshoz!
