2023. január 15.
A magyar underground az a hely, ahol zenekarok simán eltűnnek közel egy egész évtizedre, hogy aztán utána úgy rukkoljanak elő egy új lemezzel, mintha az a legtermészetesebb dolog lenne. A héten már a Dog Attack is gurított egy ilyet, most pedig a dUNA mászik elő a föld alól, hogy bemutassa harmadik nagylemezét, a Nightrunnert.
A legutóbbi, 2016-os Ravatal EP óta a fővárosi banda kéttagúra zsugorodott, így most megint csak Fülöp István gitáros-énekes és Radics Gábor dobos-énekes alkotják a felállást, pont úgy, mint amikor a zenekar 2005-ben megalakult. Ők ketten továbbra is szabadosan nyúlnak olyan zenei építőkockákhoz, mint a screamo, a mathcore, a noise és poszt-rock, meg még csomó mindenhez – ajánlott rápillantani az album Bandcamp-oldalán felsorolt címkékre, kedvencünk az easy listening! Persze azért az időközben kiszállt basszusgitárosuk, Dexter sem tűnt el mellőlük teljesen, hiszen az anyag hangmérnökeként továbbra is hozzátett az anyaghoz. Ugyanitt legyen még megemlítve, hogy a borító pedig Juli, Orsi és Balázs munkája, bárkik is legyenek ők.
A két bandatag alább tételesen ki is fejti, mit kell tudni a kilenc tétel hátteréről, de előbb jöjjön maga az albumstream, hogy egyből szólhasson is aláfestésnek a mesedélutánhoz.
István: Könnyed nyáresti dallam drónba ágyazva, szeretjük.
Gábor: Coldplay-szerű giccsparádézást és szintetizátorokat nyomokban tartalmaz, ezért kicsit becsapós lehet, ha ez az első szám, amit hallasz tőlünk. Én inkább bevezetőnek tartom, mint különálló dalnak.
István: Ezt a számot még Dexterrel kezdtük el csinálni, de a nagy részét már ketten fejeztük be. A tömény káoszból végül valami teljesen más születik.
Gábor: Dexter az előző és szerintem egyben valaha volt utolsó basszusgitárosunk. Aki nem ismerné, ő volt a SONYA és a Kytaro zenekarok egyik alapítója, mostanában a Vad Fruttik büszke tagja. Emellett arról híres, hogy rajta keresztül tudunk belopózni olyan mesevilágbeli helyekre, mint a SuperSize Recording Studio, ahol is a dobfelvételek készültek. Mivel ő anno bölcsen elhagyta akkor épp stagnáló hajónkat, csak ketten vagyunk a zenekarban. Ezért próbáltunk a lemezen is inkább a gitárszólamot követő basszusgitártémákat feljátszani vagy mellőzni, hogy kicsit szűkítsük a teret az album és az élő hangzás között. Ebben a számban a loopos gitárrész alatt is inkább még egy magas szinti sávot használtunk. Ez a kedvenc részem a számban, de egyben szerintem az egyik legnehezebben eljátszható téma a lemezen.
István: A szám első verzióját 2013-ban próbáltuk el először… tehát sikerült évente átlagosan 5 másodpercet elkészíteni belőle. A zene és a dalszöveg Gábor érdeme. Komoly egzisztencialista kérdést feszeget.
Gábor: Biztos mindenki hallott már arról, hogy valaki amputáltatja egy végtagját, mert az idegen számára, beleőrül, hogy az ott van. Mindegy. Most már igen. A beavatkozások után sokan boldogabbak lesznek, ha túlélik. Mivel ezt maguknak kell megoldani. Nem fog asszisztálni orvos egy ilyen procedúrához. Vonat, láncfűrész, jegelés. Amit el tudsz képzelni. Lényeg, hogy ezek az emberek gyűlölik valamelyik végtagjukat. Én nem gyűlölöm egyik végtagomat sem, de azért felállítottam a TOP 4-emet. Erről szól a szám.
István: Ezzel a számmal sikerült őrületbe kergetnem mindenkit, aki próbálta megtanulni, magamat is beleértve. A szöveg a bánattól és bűntudattól vergődő ember siráma. A meg nem értés és a megbántottság szövevényéből kialakuló elidegenedés, elszórtan reményteli, mégis bukásra ítélt próbálkozásokkal arra, hogy – Pilinszky után szabadon – ne csak az ágy, de a párna is közös legyen. Akkor legalább nem lehet a másik arcába nyomni, hogy örökre hallgasson.
Gábor: Ez az a szám, ahol még a szünetnek se tud örülni a megfáradt dobos, mert folyamatosan matekpéldákat kell megoldani fejben. Nekem ez mind zeneileg, mind szövegileg magas. Next one!
István: MikroKorg 4 lyf! A közepétől érkező szintitől nekem teljesen Shpongle-érzésem van, sajnos a ShpongleBob címötletem konszenzusos döntés hiányában a kukában landolt.
Gábor: Gabe-Michel Gabbe in da house. Szintetizált romantika fél percben.
István: „Szép, férfias dallam” – mondta Gábor, amikor először meghallotta az első témát, amiből azért sikerült bravúrosan elkanyarodni a keserves tinihimnusz felé.
Gábor: Ezt a számot már az elejétől fogva instrumentálisnak szántuk. A finisben majdnem beraktunk egy borzasztó énektémát a végére, de szerencsére időben meghúztuk a féket az emo-vonaton. A spoken word részlet az A Tale of Two Sisters című filmből lehet ismerős, ami talán nem is állhatna messzebb az István által említett bravúros elkanyarodástól.
István: Régi témám volt, amit Covid alatt gyúrtunk készre, a cím pedig nem azért ez, mert az egyik témát be kell loopolnom, hogy élőben el tudjam játszani. Rádiós slágernek ezt vagy a Nightrunnert ajánlanám az MR2 Petőfi figyelmébe.
Gábor: Elég eklektikus szám. Emlékszem, a régi verziója annyira kiugrott a többi közül, hogy még poénkodtunk is, hogy írunk még pár ilyen számot mellé, és csinálunk egy kamu zenekart, kamu bandcamp oldallal Accidental Handshake néven. Ez azért jól mutatja, hogy amikor nem történik semmi a zenekarunk háza táján, az talán még mindig a legjobb döntések egyikének tekinthető. A végét felénekelni a világ egyik legjobb érzése volt. Szerintem körülbelül 2-3 alkalommal mentünk neki, pedig eléggé tartottam tőle. Totális kinyílás, havas hegy tetején távolba kiáltás.
István: A Phantom Limb Love mellett az egyik legrégebbi szám, amit a lemez írásakor azért erősen gatyába ráztunk még. „French screamo” munkacím alatt futott, nyilván francia spoken word kellett alá. A vakszerencse folytán akadtam rá egy Henri Bergson-interjúra, aminek első néhány mondata olyan, mintha direkt a szám elejére mondta volna fel. Bergson a felvételen a művészet és az ember viszonyáról beszél: „(…) A természet és köztünk, mit beszélek, köztünk és a saját tudatunk között fátyol van: sűrű fátyol az egyszerű ember számára, vékony a művész és a költő számára.” Ebből merít a dalszöveg is.
Gábor: French screamo worship. A háttérben hallható plusz tamozás valójában egy felfordított 24-es lábdob timpani verőkkel ütve.
István: Szerelmi dráma két percben. Ez a dal jött ki a kezünk alól a legkönnyebben, 99%-ban az első próbán kész volt.
Gábor: Mivel úgyse fogunk klipet forgatni, ezért elmondom, hogy mit kell látni magad előtt. Szerelmespár találkozik naplemente után. Az egyik nagyon örül a másiknak. Ez nincs viszonozva. Egyből látszik, hogy ide valaki szakítani jött. Rövid vita. Végleges és rideg búcsú. Sírva elkezd futni haza, akit otthagytak. Az utcák üresek. Éjszaka van ritka közvilágítással. Nyilván elkezd esni az eső is, és soha nem érsz igazán haza.
