One Reason To Kiss: interjú és lemezpremier

Jövőre lesz 10 éves a One Reason To Kiss, a fővárosi koncerteket szorgalmasan látogató közönség pedig egész biztosan látott már Titeket színpadon valahol, de mégis a rend kedvéért összefoglalnád pár mondatban a zenekar eddigi pályafutását?

Valójában csak 2005-től fut a zenekar One Reason To Kiss néven és 2006 januárjában volt az első koncert ezzel a névvel, úgyhogy mi ezt vesszük a kezdetnek, innen számolunk. Tesszük ezt már csak azért is, mert a zenekar elődjeként számon tartott Wings Of Hope formációból mára már senki nem maradt a zenekarban.  Az első ORTK felállásból is már csak Melis Dani és Én (Szemán Dávid) maradtunk. Juhász Bence (gitár) helyére érkezett Kubik Tomi valamikor 2011-ben. Szintén ez idő tájt távozott a bandából Devecseri Máté (basszus), akinek a helyét pedig Major Szabolcs töltötte be, akit korábban az Embers-ben már láthattak a szemfüles koncertre járók. Dob fronton a szinte éves rendszerességgel rotálódó tagok után úgy néz ki Déri Tomi személyében megtaláltuk a fix tagot, aki már jó ideje velünk van. Az első formációval kijött egy demo (Values Turned To Graves) két  EP (Individual Silence, Belive) és 2010-ben egy amolyan addigi munkásságunkat összesítő nagy lemez Memories címmel, majd a tagcserék után nekiálltunk megírni jelen interjú apropóját, a Without Roads nagylemezt.

Minden bizonnyal polgári foglalkozást űztök mindannyian civilben, mennyire nehéz összeegyeztetni a koncerteket és az egyéb zenekari elfoglaltságokat a melóval?

Úgy van ahogy mondod. Szerencsére Szabit kivéve nagyjából mindenki csak hétköznapokon nappal dolgozik. Ő hozzá néha alkalmazkodni kell, mert előfordul, hogy késő estig, vagy hétvégén is dolgozik, de egyébként általában könnyen megoldhatóak a próbák és a hétvégi koncertek. Nem szokott nagy problémát okozni az ilyen dolgokat összehozni. A szabadidejéből meg azt hiszem, mindenki a zenekarra áldoz először és legszívesebben (persze a család vagy barátnő után).

Az új albumot teljes egészében házi körülmények között vettétek fel és a megszokottnál jócskán tovább húzódott, minek volt köszönhető mindez?

Hát ennek több oka is volt, egyrészt a korábban már említett tagcserék nagyjából a szám írás felénél követeztek be és kellett egy kis idő, hogy össze szokjunk az új tagokkal. Nekem is volt egy majdnem egy éves időszak, mikor nem úgy mentek a dolgaim, ahogy azt én szerettem volna, haza költöztem vidékre és szabadidőm se sok volt. Másrészt mikor az ember magának veszi fel a lemezt, nem kell kapkodnia, mert nem sürgeti a méreg drága stúdió idő, akkor hajlamos a végletekig változtatgatni, kísérletezgetni a dologgal, hogy megpróbálja kihozni belőle a legjobbat. Semmiképpen nem akartuk elkapkodni és egy összecsapott felvétellel kijönni.  Sok időt meg energiát bele fektettünk ebbe a lemezbe. Többet dolgoztunk vele, mint eddig bármelyik cuccal. Azt hiszem, ez hallatszik is rajta.

Végül a keverést az utóbbi időben hihetetlen népszerűségnek örvendő No Silence Stúdióban, Simivel csináltátok, miért esett pont rá a választásotok?

Simit már régebbről ismerjük és nagyon jóba is vagyunk vele (bár szerintem, aki ismeri tudja, hogy vele nehéz nem jóban lenni), szerepeltem már hanganyagon (Nec Pluribus Impar), ami az ő kezeinek a munkáját dicséri és mikor még a dobok mögött ült, volt pár közös bulink is. Úgy gondolom, konstans minőséget képvisel minden, amit csinál. Egyébként ő keresett meg minket, hogy szeretné ha ő csinálhatná a keverést és a mastert a lemezen. A korábban kikerült Condemned című szám volt az ízelítő, hogy nagyjából mire számítsunk és több mint elégedettek voltunk vele, úgyhogy azonnal rá is bíztuk az egész anyag utómunkáit. A végére már mondjuk biztos elege lett belőlünk, ahány verziót kellett csinálnia a soundra. :D De végül kaptunk tőle egy olyan cuccot, amit mi elképzeltünk és teljes mértékben elégedettek vagyunk a munkájával. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudjuk, mert ráadásul korrekt, elérhető árakon dolgozik.

Mennyire ment gördülékenyen a munka? Ha jól tudom le se mentetek Gyulára, minden a mai modern kor csodás vívmányainak köszönhetően oda-vissza küldözgetés formájában zajlott.

Így ahogy mondod. Egyébként abszolút gördülékeny volt szerintem. Bár erről talán a Melis többet tudna mondani, mert ő tartotta vele a kapcsolatot.

Melis: Abszolút gördülékenyen ment, bár tudom magamról, hogy nagyon háklis vagyok, ezért gondolom a családfám, jelzők tömkelege és néhány messzi táj fel-felemlegetődött Simi részéről (én ezt tettem volna), de végeredményben mindenki nagyon elégedett és boldog volt, hogy ilyen anyag született. Nagyon hálásak vagyunk Siminek a türelméért és a profi munkájáért.

Voltatok olyan rendesek, hogy nekem már elküldtetek pár számot korábban, majd a teljes albumot is és hát minden várakozásomat felülmúlta nem csak a bődületesen bivaly hangzás, hanem maguk a dalok is. Jól sejtem, hogy ez egy igazi megújulás, grandiózus feltámadás a zenekar számára?

Igen, jól sejted. Egyrészről elegünk lett az állandó beskatulyázásból, hogy mindig a 2000-es évek metalcore bandáihoz hasonlítgatnak. De sokkal fontosabb, hogy mi is igényeltük a megújulást és igazából nem is annyira tudatosan mentünk ebbe az irányba. Csak ez jött, ez esett jól. Mindig is fontosnak tartottuk, hogy elsősorban nekünk tetsszen az, amit csinálunk. E nélkül hiteltelenné válna a dolog. Azt is meg kell említeni, hogy új tagok is érkeztek és ők is kivették a részüket a kreatív részből. Ez is hallatszik a lemezen. A végeredmény pedig szerintem mind hangzásban, mind a dalokban egy modernebb dolog lett, de egyben mégis „ORTK-s” maradt.

Minek köszönhető a trailerben hallható Vissza a Jövőbe betét (ami egyben a lemez intrója is) jelenléte? Ekkora rajongói vagytok a filmnek?

Imádjuk a filmet, és úgy gondoltuk, ennek hangot adunk. Ezért kapott egy ilyen ízt a lemez, plusz újra úgy érezzük, hogy olyan csapat verődött össze, mint anno, amikor elkezdtük a zenélést, és ezzel az érzéssel utazunk tovább, a jövőbe. Tehát a film, mint a jelen helyzetünk allegóriája jelenik meg a lemezen… Ezzel a formációval úgy érezzük, helyre állt a tér-idő kontinuum.

Manapság elég könnyen bele lehet esni abba a hibába, hogy a stúdióban egy már-már földöntúli produkció benyomását keltő anyagot hoznak össze zenekarok, ami aztán élőben nagyot hasal(hat). Mennyire tartottátok szem előtt, hogy a stúdióban összehozott számokat majd a későbbiekben élőben is legalább ilyen színvonalon meg tudjátok szólaltatni?

Igyekeztünk a józanész határain belül maradni szerintem. Nincsenek lejátszhatatlan témák, nincs elektronikával tele nyomva a zene, ilyet remélem nem is várt tőlünk senki. Remélhetőleg senkit nem fog csalódás érni, akkor se, ha megnéz minket élőben. Nem áll szándékunkban senkit átvágni. Lejátszani le tudjuk a számainkat, nem is értem azokat a zenekarokat, akik úgy vesznek fel egy lemezt, hogy azt utána nem tudják élőben előadni. Azt pedig hogy hogyan szólal meg élőben a zenekar sokszor rajtunk kívülálló tényezők is befolyásolják, mint például hangtechnikus, hangtechnika. Egyébként ezt igyekszünk megoldani, és amikor csak tehetjük, saját embert viszünk hangosítani.

Mik a konkrét terveitek a lemezzel? Fizikai formában is elérhető lesz a Without Roads?

Igen, készül, egy-két héten belül pedig már kapható lesz szerzői kiadásban a lemez.  Akit érdekel az facebook-on megtalál minket.

Videóklippet fogtok forgatni valamelyik dalhoz?

Igen, ha minden igaz még ebben a hónapban neki is állunk. A Friday Night Boozin’ Cruzin’-ra fogjuk elkészíteni a zenekar pályafutásának első klipjét. Egyelőre az előkészületek zajlanak, de sínen van a dolog.  A rendező és operatőr az a kedves barátunk, Luzskov Anton lesz, aki a teaser videót is csinálta nekünk. Valamint várható még hamarosan egy dalszöveges „lyric video” is a Dirty Clouds-ra.

Kiáltás címmel egy magyar nyelvű nóta is helyet kapott a lemezen, erről mesélnél egy kicsit bővebben?

A Kiáltás egy olyan dal, aminél úgy éreztem, hogy mindenképpen magyarul szeretném megírni a szöveget, mert ez rólunk szól. Egy dühös dal arról, hogy elegem van abból, hogy látom, hogy ismerősök, családtagok, barátok veszekednek azon, hogy melyik irányba kéne a másiknak tartani politikailag. Holott az egyik a száraz kutyaszart kínálja, a másik meg a híg fost.  És nincs jobb opció. Elegem van az üres ígérgetésekből, a gyűlöletszításból és a módszeres népbutításból és abból, hogy ellehetetlenítik az életünket és kilátástalan a helyzet. Úgy érzi az ember sose lesz jobb. A minap az egyik kedvenc humoristám Laár András egy nyilatkozatában tök jól megfogalmazta az itthoni helyzetet. Ha szabad idézném is azt a pár sort: „Hülyeség lenne a bal kezemet a jobbal tépni, vagy a jobb kezemet a ballal marni. Ugyanígy hülyeség, hogy itt ma Magyarországon a jobboldal ellensége a balnak, és a baloldal ellensége a jobbnak. Ez egy mesterséges kitaláció. Ez azért lett így kitalálva, hogy a szerencsétlen emberek, két pártra oszolva egymást gyűlöljék, miközben valójában nem is ők okozzák egymás problémáit.” Pont ez járt az én fejemben is mikor ezt a számot írtam.  Persze ez nem csak Magyarországra vonatkoztatható, de nálunk ez talán hatványozottan igaz.

Végül az utolsó pillanatban a The Last Charge helyett bekerültetek a Bridge To Solace évfordulós bulira is múlt hétvégén, nektek milyen személyes élményeitek vannak a BTS-szal, illetve mit jelent számotokra az életművük?

Nagyon örültünk mikor megtudtuk, hogy játszhatunk ezen a bulin, személy szerint én igen sokat hallgattam a BTS első lemezét és valamikor az idő tájt kezdtem el zenekarokban aktívan részt venni, mikor kijött és többek közt ez a lemez is hatással volt rám mikor belekezdtem ebbe a dologba. Azóta is gyakran megfordul a lejátszóban. Nagyon sajnálom, hogy vége lett és nagy megtiszteltetés volt, hogy játszhattunk ezen a bulin a hazai underground krémjével. Amúgy egy kicsit egyébként furcsa érzés volt kinézni a színpad szélére és látni a BTS tagokat miközben az ő számukat adtuk elő a színpadon. Elég szürreális élmény volt, haha! :)

Az idei esztendőre milyen terveitek vannak hazai / külföldi koncertek tekintetében?

Hogy őszinte legyek a koncertek leszervezésével nagyon meg vagyunk csúszva. Nem nagyon tudok fixet mondani, de ősszel mindenképpen szeretnénk itthon minél több helyre eljutni, de reméljük, addig azért még találkozhat velünk a közönség pár helyen. Igyekezni fogunk tenni a dologért.

Ki tudnál emelni néhány hazai / külföldi bandát / lemezt, ami az utóbbi időben nagyon megfogott?

Itthon elég sok jó produkció látott mostanában napvilágot. Az előbb említett BTS-es buli fellépői például egytől egyig kiváló és lelkes bandák. Én eléggé mindenevő vagyok amúgy. De mondjuk sokat pörgött nálam a legutóbbi Stray From The Path, amit egy remek modern hardcore bandának tartok. Az új The Ghost Inside is bejött nagyon. De szeretem az igazi party himnuszokat író Attilát vagy Deez Nuts-ot is. De gyakran megfordul a lejátszómban elektronikus és olykor hip-hop zene is. Van, hogy két black metal nóta között. :)

Mi a véleményed a jelenlegi hazai undergroundról és szerinted abban hol van a helye a One Reason To Kissnek?

Zenekar szinten megfigyelhető most egy elég erős mag az undergroundban, akik nagyon törekednek a minőségre és lelkesen mennek és időt, pénzt nem sajnálva róják a köröket itthon vagy akár külföldön. Ez a része, ami abszolút szimpatikus és tetszik, hogy egyre több ilyen zenekart látok. Viszont a másik oldalról ott van a szomorú tény, hogy sokszor még ingyenes bulikon is csak lézengenek az emberek, amit nem is igazán értek miért lehet. Talán túl jó dolguk van és minden zenekar az arcukba van nyomva. Nem tudom, de elég elkeserítő a helyzet. Mi, szeretném azt hinni, hogy egy stabil pont vagyunk a hazai undergroundban. Jöhet bármi, mi ezt szeretjük csinálni és egyelőre eszünkben sincs ezt bármiért feladni, sőt, úgy érezzük, most vagyunk csak igazán erősek és soha nem voltunk ennyire elkötelezettek és lelkesek, mint most.

Van még esetleg valami, amit szeretnél megosztani az olvasókkal?

Járjatok sokat magyar zenekarok koncertjeire és támogassátok őket, hogy továbbra is maradjanak lelkes zenekarok itthon!