2011. október 5.
Kevés olyan fővárosi zenekar van, amelynek valóban a baráti társaságok szájról szájra járó ajánlásai biztosítanak hírnevet, de az Octahed is a hasonló formációk sorait erősíti, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy nevük együtt jár a "reménység", a "matek" és a "brutális" jelzőkkel. Erről hamarosan felvételen is megbizonyosodhatunk, hiszen az utóbbi hónapok némaságba burkolózó stúdiózása belátható időn belül kézzel fogható eredményhez fog vezetni a Circum Polaris címre keresztelt bemutatkozó nagylemez kapcsán. Erről hallhattok most egy dalt, aminek ízlelgetése közben pár mondatban meg is ismerkedhettek a bandával.
Sziasztok! Először arra kérnélek Benneteket, hogy pár mondatban mutatkozzatok be: mit kell tudnunk az Octahedről?
A zenekar kezdeti felállásából hárman (Székely Balázs – gitár, Kovács Kristóf – gitár, Rókusz András – dob) a The Wheelchair Werewolf nevű zenekarban zenélgettünk, mely számos koncertet adott Budapesten, néhányat vidéken is. 2010 tavaszán két tagcserére került sor, ekkor került Sík Gergő (ének) és Badics István (basszusgitár) helyére Papliczky Péter, aki azelőtt az Unsent Lettersben hallatta a hangját, és Szöllősi Sándor, aki többek között a Zero Tolerance és a Spadeful of Dust sorait erősítette gitárosi poszton, de hozzánk basszusgitáron szállt be. Ekkor érkezett Kulcsár Géza is, aki pedig a zenekar zajfelelőse lett. Már a tagcserékhez közeledve is kezdett átalakulni a számok jellege, amiket írtunk, így a névváltoztatás mellett döntöttünk, azóta Octahed névvel tevékenykedünk. Tavaly nyáron volt egy ötállomásos vidéki turnénk a Lunatics-szal közösen, ezen kívül Budapesten többször játszottunk együtt kiemelkedő magyar zenekarokkal (The Southern Oracle, The Sharon Tate, Orient Fall, Aetrigan, The Devil Came On Horseback), valamint néhány külföldi zenekarral is (Barn Burner, Isolated, Almost Failed, Noise of Minority, Smashed Face, Ease of Disgust, Embrace Destruction).
Az idei évetek többnyire a stúdiózásról szólt: milyen kiadvánnyal fogtok jelentkezni, és mire számíthatunk?
Egy nagyjából háromnegyed órás nagylemezzel készülünk, melyen 8 dal lesz hallható, a dalcsokor címe pedig Circum Polaris lesz. A majd hallható számok 2010 nyarára lettek készen, van közöttük olyan, amely nagyon friss volt még, többségük azonban már érlelődött egy ideje. A nyár végével kezdtük el őket felvenni a Revolver Sound Studióban Ferencz Zsoltinál (akit többek között a Dawncore-ból vagy a FallenIntoAshesből ismerhettek). A hangszeres részek felvétele után hosszabb szünet következett, mely főleg a szövegek minél igényesebbre csiszolásával, illetve az énektémák pontos kidolgozásával telt. Továbbá többünknek a tanulmányaira is koncentrálnia kellett, ez még befolyásolta a haladás sebességét, valamint ekkor estünk át egy tagcserén, gitárosi poszton Kovács Kristóf helyére Nagy Gábor érkezett a zenekarba. Kristóf zenekarba, illetve a lemezbe fektetett munkáját ezúton is köszönjük! Jelen állás szerint az anyag 95%-ával vagyunk készen, remélhetőleg egy hónapon belül be is fejezzük.
Hogy látjátok a hazai színtér utóbbi két-három évét? Szerintetek az Octahed mivel tud kiemelkedni, karakterré válni a felhozatalban?
A koncerteket tekintve jellemző az, hogy ha csak látásból is, de ismerős arcokkal találkozunk újra és újra, ez akár a színtér erősödését is jelentheti. Zenei szempontból mondjuk a death metal és annak mindenféle „core-osított” változatai, amik elég nagy teret nyertek nálunk az említett időintervallumban. Emellett „fiatalodás” is észrevehető, a fiatalabb korosztályok egyre nagyobb számban képviseltetik magukat a keményebb műfajokban utazó zenekarok koncertjein. Talán ez a deathcore/metalcore vonulatnak a hozadéka. Zenekarokat tekintve is egyre több fiatalokból álló banda tűnt fel a porondokon. Azt, hogy mi mivel tudnánk kiemelkedni vagy újat nyújtani, nehéz konkrétan megfogalmazni és egyáltalán belegondolni. Ami elsőre eszünkbe jut, az talán a progresszivitás, félve mondjuk ezt persze, mert ez a szó is már rendelkezik annyiféle jelentéssel, hogy majdnem mindenki máshogy érti. Nekünk talán abban, merül ki, hogy megpróbálunk lehetőségeinkhez mérten minél több helyről táplálkozni a zenénkben. Ha a humort is bevonjuk, akkor még megemlíthető, hogy sok koncertplakáton, ahol műfaji megnevezéssel írtak ki minket, többféle lehetőséggel találkoztunk, némelyek megmosolyogtatóak voltak; illetve már annyi műfaji megnevezés kering, hogy lassan minden zenekar külön műfajt képvisel. Így gondoltunk egyet és műfaji megnevezésként kiírtuk, hogy „timecore”, szóval mi képviselhetjük a timecore műfaját itthon. :)
Octahed – Without Summit (2011)
A Without Summit című dalotoknak van egy sajátos sodrása, és felépítését tekintve is elég változatos. Miért épp ezt a dalt választottátok a bemutatkozáshoz, és ennek tükrében mit érdemes tudnunk a dalszövegekről?
Ez a legrövidebb és egyben talán legkönnyebben befogadható dal a lemezről, ezért esett erre a számra a választásunk. Ezzel párhuzamosan ennek a dalnak van a legegyszerűbb témája is, gyakorlatilag egy kilátástalan életű ember mindennapokkal folytatott küzdelméről szól, melyből tudja, hogy nem kerülhet ki győztesen. A lemez címe az album zárótétele kapcsán lett a már említett Circum Polaris, mely egy asztrológiai témájú darab, azonban jól keretbe foglalja a többi szám mondanivalóját is: van, amelyik a jövőben játszódik, van, amelyik a múltban, van, amelyik a Földtől elrugaszkodva, de van, amelyik nagyon is „földi” témájú, illetve sok mélyebb emberi érzés, érzelem is megjelenik a Pólus körül. Így bár konceptalbumról nem beszélhetünk, de mégis körbejárunk egy középpontot, ez a motívum jól illik a lemez egészére.
Kiket tekintetek leginkább számottevő hatásaitoknak, kik azok, akik inspirálnak benneteket?
Zenei ízlésünket tekintve mindannyian „mindenevők” vagyunk, mindenki kicsit másképpen. Fő irányvonalnak talán a metal, esetleg hardcore az, ami érezhető. Mondhatnánk azt, hogy ránk minden hatással van, ez talán elég közhelyes. Ám ha belegondolunk, lehet, hogy egy új riffre éppen a tegnapelőtti, rádióban hallott sláger vezet rá. Ha konkrétabbak akarunk lenni és kicsit szűkítünk, akkor példának a Between The Buried And Me-t, a Mastodont, az Isist, a The Dillinger Escape Plan-t vagy az Opeth-et lehetne kiemelni.
Milyen terveitek vannak az év hátralevő részével kapcsolatban?
Elsősorban a lemez tényleges befejezése, ami célként szerepel előttünk. Szeretnénk fizikai formában is megjelenteni, ehhez jó lenne egy kiadót találni. Elkezdtünk új számokat írogatni, amik kicsit talán másabb irányt sejtetnek (egyelőre még előttünk is csak körvonalazódik:), mint a lemezen hallható. És nem utolsósorban természetesen koncertezni is szeretnénk, a lehetőségekhez mérten; illetve, a lemez elkészültével egy ennek szentelt lemezbemutató koncertet összehozni.
