Nincsen irány, nincsen támasz: Tragic-kislemezpremier és -interjú

Még tavaly nyár végén figyeltünk fel a fővárosi Tragic csapatáre, akik hardcore és punk köntösbe bújtatott lehengerlő lendületükkel és őszinte agressziójukkal azonnal felhívták magukra a figyelmet. A srácok magyar dalszövegekkel és egyre sötétebb atmoszférával viszik tovább az elképzeléseiket az új kislemezen, melyről egy dalt már bemutattak, ám most elérkezett az idő, hogy a teljes anyagot is kiadják. A Ghostship Recordingsnál felvett anyag premierje kapcsán mi természetesen pár kérdést is feltettünk a zenekarnak, amelyekre Erdős Lóránt basszer és Bärlein Martin énekes válaszoltak.

Ugyan nem először szerepeltek nálunk, mégis kezdjük egy rövid bemutatkozással! Kik alkotják jelenleg a zenekart, voltak-e tagcserék az elmúlt években?

Lóri: Sziasztok! Dani – jazzgitár, Andris – ütős eszközök, Martin – gregorián ének, Róbert – húrozott fa, Lóri – tánc és mozgás négyhúros eszközzel.

Martin: Sziasztok! Először is köszönjük a lehetőséget a Nuskull csapatának. Ez a formáció régen is működött már Roles and Rules néven, más énekessel és a srácok csak négyen tolták akkor még. Mi Robikával a Brokenthreadben játszottunk, később pedig Robi beszállt a zenekarba. Egy ismerősünk szólt neki, hogy a srácok szeretnének még egy gitárt a bandába, és hát ha gondolja, akkor próbálja meg. Minden jól alakult, a srácok már úgy várták, hogy megvolt írva nagyjából az EP, viszont énekesproblémájuk is volt, így szólt nekem Robika, hogy jöhetnék és próbáljuk meg a dolgot. Hát azt kell hogy mondjam, baromi jól döntöttem, és köszönöm még egyszer a srácoknak a lehetőséget. Így hát a zenekar új néven, új lemezzel megalakult és így alkotja Fenyő Róbert (gitár), Benkő Dániel (gitár), Erdős Lóránt (bass), Kiss András (dob) és végül én, Bärlein Martin (ének).

2015-ben adtátok ki az első lemezeteket. Hogy gondoltok vissza az EP-re? Milyen volt a fogadtatása, hogy viszonyult hozzá a közönség, illetve a zenésztársak?

Martin: A Tegnap soraiból végtelen évek nagyjából kész volt szövegileg-zeneileg, amikor Robikával megérkeztünk a zenekarba, úgymond mi tettük fel az i-re a pontot, viszont szerintem beszélhetek mindenki nevében, hogy nem ez volt az a lemez, ami igazán a Tragic lenne. Szeretjük azokat a dalokat, szövegeket, viszont hogy is fogalmazzak… eléggé szabad szellemű volt az egész. A koncertezést sem vittük túlzásba vagy az anyag terjesztését, Robikával akkor még a Broken’-t toltuk gőzerővel és az is elvitt sok időt. De összességében amerre vittük a zenénket, tetszett az embereknek, azt gondolom.

Lóri: Alapvetően első felvételnek tökéletes volt, nyilván azóta folyamatosan formálódik a zenénk, de egy nagyon jó mankó számunkra, hogy tudjuk, honnan is indultunk.  

A Tegnap soraiból végtelen éveket belengi a harag, a vészjósló düh és az önmarcangolás, miről szól az új lemezetek? Mik voltak hatással rátok az új anyag elkészítésénél?

Martin: Tudni kell, hogy miután kidobtuk a Tegnap soraiból végtelen éveket, már több számot is megírtunk a Nincsen irány, nincsen támaszról, itt volt az a pont, ahol éreztem azt, és szerintem mindenki, hogy végre elkezdtük kialakítani igazán azt. ami az elképzelésünk. Azt, ami az előző lemezen érezhető, amit te is mondtál: „harag, vészjósló düh és az önmarcangolás” – ezt vittük tovább egy átgondoltabb és a maga módján sötétebb formában. Erről szól a Nincsen irány, nincsen támasz, ez a Tragic. Minden csalódást, személyes sérelmet vagy nem személyeset… amit éreztünk/érzünk, beletettük négy dalba.

Lóri: A szövegek megírásakor a személyes és globális problémákra próbáltunk fókuszálni. De próbáltuk a minden médiumból zúdított, bicskanyitogató problémákat mellőzni. 

Hogy néz ki nálatok egy dal megírásának a menete? Van-e fő dalszerző, ki felel a dalszövegekért, stb.?

Martin: Lóri iszonyúan termékeny dalszerzés és szöveg szempontjából, jó pár számot az ő kezdeményezéseiből kezdtünk el összerakni. Minden szám próbán születik, jam, jam és jam, elindulunk egy irányba, ami már alapjáraton haragosabb és borongósabb hangulatú, és érzi mindenki hogy mit kell hozzátennie. Persze áthaladunk még rajta kismilliószor, de próbán születik minden szám. Mondjuk úgy, hogy Lóri hozza az alapokat, Dani továbbviszi és Robika pedig felteszi az i-re a pontot a sajátosságaival és az elborult elméjével. Eközben persze András és én folyamatosan mondjuk az ötleteinket és hogy milyen irányba haladjunk, de az elképzelések általában azonosak.

Dalszöveg terén Lórival együtt írunk mindent. Van a lemezen olyan szám, ami inkább az övé, van ami inkább az enyém, de mindig közösen rakjuk és alakítgatjuk, szóval ami mondjuk inkább az én számom, abban ugyanúgy segédkezett, hogy hogyan rakjuk össze, mi hogy jöjjön ki stb…

Lóri: A szövegeket Martin és jómagam hozzuk össze. A többiek pedig értékelik és vagy dobjuk vagy javítjuk.

Mit tudhatunk a lemez megvalósításának hátteréről? Vannak esetleg felhasználatlan dalok? Mióta készültek az új számok?

Martin: Ha jól emlékszem, talán már amikor stúdióba mentünk a Tegnap soraival, már akkor voltak az új lemezről kezdeményezések, vannak felhasználatlan témák, de mikor ezeket a számokat írtuk, próbáltuk nagyon egybegyúrni őket és sokat szöszölni velük, szóval ha jött is valami új dolog és nem tudtuk hova tenni, félreraktuk inkább és majd mostanság elkezdünk azokkal is foglalkozni.

Lóri: Felhasználatlan témák mindig vannak. Vagy nem illik bele az adott hangulatba, vagy elüt az általunk preferált iránytól. A számok már az előző stúdió elhagyásakor megfogalmazódtak bennünk, és folyamatosan csiszolgattuk őket.

Terveztek fizikai megjelenést, vagy csak digitális formában lesz elérhető az EP?

Lóri: A fizikai megjelenés egy jó kérdés, több különböző vélemény is van a csapatban.

Martin: Kazettáról beszélgettünk sokat a srácokkal, de ez még elválik. Majd ha találunk olyan helyet, ahol megfelelő minőségben tudják ezt biztosítani és lenne rá igény is akkor, feltétlenül! Én személy szerint nagyon örülnék, ha ezt a kislemezt kézben foghatnám.

Gyakran feltesszük ezt a kérdést, mert érdekel, hogy miként látják a zenészek a hazai hardcore/punk színteret: nektek mi a véleményetek a mai helyzetről? Mik a tapasztalatok a koncerteken, vagy azokon kívül?

Martin: Utóbbi években gyakran hangoztatják hogy abszolút fellendült a színtér, és hogy egyre több nagyon jó zenekart hoznak el, és az emberek sem ülnek otthon. Szerintem is így van, jó pár alkalommal meglepetten mentem haza egy buliról, hogy egy random hétfői napon mennyi ember jött le és támogatta a zenekarokat, sőt meg is őrült a bulin. Nagyon jó ezt látni és még több új embert megismerni, saját/nem saját bulikon.

Lóri: A helyzetet mi teremtjük. [haha] Én kevésbé vagyok borúlátó, bár nem vagyok kimondottan extrovertált egyén, ezért nem vagyok ölelős pacsiban mindenkivel, de nagyon sok fontos és értékes embert ismertem meg, szóval hálás vagyok. 

Mik a tervek a 2017-es évre?

Martin: Nagyon sok koncert… Minél több helyre menni az új lemezzel és nagyon örülnék egy nagyobb turnénak is, de ez a jövő zenéje. Kiderül, hogy lesznek a dolgok körülöttünk… az biztos, hogy megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből az egészből.

Lóri: Sok koncert, sok jó élmény. 

A végére pár elvontabb kérdés: ha lehetne választani egy hazai és egy külföldi zenekart, akikkel elmehetnétek turnézni, kik lennének azok?

Lóri: Ez egy nagyon nehéz kérdés számomra. Most így hirtelen egy fesztiválnyi zenekart sorolnék.

Martin: Itthoni: Hanoi. Külföldi: áhh, komolyan nem tudok választani, én is kb. fesztiválnyi zenekart sorolnék fel.

Melyik lemezt vinnétek magatokkal egy lakatlan szigetre?

Lóri: Ray Charles – What’d I Say

Martin: Jets to Brazil – Perfect Loneliness

Mi álmaitok koncerthelyszíne?

Lóri: A régi mezőtúri bulikat átélném felnőtt fejjel is.

Martin: Ha egy félcsőben játszhatnánk, én már boldog lennék, vagy valakinek a medencéjében, szóval azt mondanám így random, hogy Venice Beach.

Köszönjük a válaszokat, és további sok sikert! 

Alább lehet csekkolni a srácok vadiúj négyszámos kislemezét, és aki teheti, az nézzen le szombaton a Robotba, ahol a Tragic be is mutatja az új lemezt a Hanoi, a Wasted Struggle és a Warren társaságában.