2016. február 7.
Ha egy kicsit is jobban beleástátok magatokat a hazai dallamos hardcore színtér zenekaraiba, akkor szinte biztos, hogy belefutottatok már a budapesti Brokenthread csapatába valamilyen formában. A Broken' karrierje kissé döcögősen indult, egy vitatható minőségű demo után sokan temették a csapatot, amire ők viszont egy abszolút vállalható debütáló EP-vel válaszoltak (kritika itt). Azóta lassan, de biztosan megmutatják magukat az ország minden táján, rengeteget koncerteztek idén, de emellett volt idejük arra is, hogy megírják premierünk és interjúnk tárgyát, a "The Feeling That Haunted Me" névre hallgató EP-t, amit az alábbiakban Martin (ének), Steve (basszusgitár) és Simi (dob) ki is veséztek nekünk. Jó olvasgatást kívánunk!
Sziasztok, srácok! Nem is olyan régen már szerepeltetek a Nuskull hasábjain egy interjú keretében, akkor az Always című dalotokat premiereztük. Meséljetek egy kicsit, mi történt a zenekarral azóta? Koncertezés terén elég aktív csapat vagytok, milyenek voltak az őszi bulik, van esetleg kedvenc állomás?
Martin: Sziasztok! Köszi a interjút, a lehetőséget. Hát elég sok minden történt azóta…. rengeteg jó bulin játszhattunk ami hatalmas meglepetés volt számunkra. Nagyon jó lehetőségeket kaptunk, iszonyat jó helyeken amiért nagyon hálásak vagyunk. Eléggé felpörögtek a dolgok hála az égnek, de nekem abszolút az volt a csúcspont amikor a Trophy Eyes előtt játszhattunk. Nagyon szeretjük a zenéjüket, ami nagy hatással van ránk és ezen kívül megismertük a srácokat, a koncert után buliztunk egyet, hihetetlen, nagyon jól kijöttünk velük. Köszi még egyszer a New Beatnek a lehetőséget!
Steve: Szia Gábor, köszönjük, hogy ismét itt lehetünk!
Nos, elég mozgalmas volt az ősz a zenekar számára, legfőbb elfoglaltságunk a stúdiózás volt; októberben felvettük az új EP-n hallható számok instrumentálját, decemberben pedig a vokálokat, mindezt Tóth Gabinál, a Ghostship Recordings-nál, valamint Praznek Tamásnál, a Riversound Productions-nál.
Mindenképp kiemelném még a Defend. Conserve. Protect – Sea Shepherd jótékonysági koncertet, hiszen itt egy általam nagyon elismert mozgalmat támogattunk, valamint a dorogi kacsazáró bulit, szerintem itt léptünk fel a legtöbb ember előtt eddig!
Az Always című dalotok Rácz Attila közreműködésével egy király kis trekk lett, amihez egy DIY klippet is csináltatok. Mint az új EP első „hírmondója”, milyen fogadtatásban részesült?
Steve: Mint ahogy az előző interjúban is elmondtuk, úgy gondoljuk az Always tökéletesen képviseli a Brokenthread új irányvonalát és hangzásvilágát. Összességében sok pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örülünk, és így magabiztosabban állunk az új számokhoz.
Terveztek ezúttal bármilyen fizikai formátumot a lemeznek?
Martin: Én szerettem volna, de arra jutottunk, hogy inkább majd egy komolyabb anyagra egyszer…talán egy nagylemezre majd…kitudja, én mindenképp örülnék ha feltehetnék a polcra egy Brokenthread lemezt.
Vesézzük ki egy kicsit az új EP-t! Kit bíztatok meg a borító elkészítésével és mi volt a koncepció? Ismét Tóth Gáborhoz fordultatok, hogy csiszolja tökéletesre a hangzásotokat, hogy teltek a munkálatok és milyen hangzást szerettetek volna kialakítani?
Martin: Minden számhoz van egy kép ami ebben a formában a „mondanivalója”, próbáltunk minden számhoz olyan képet csinálni ami illik a témához és próbálja azt reprezentálni. Igen, Gabikához mentünk ismét, azt hiszem az előző interjúban is mondtuk az új lemezzel kapcsolatban, hogy a következőn is lesz nyoma pop punk hatásoknak. Na hát azt tudom ezzel kapcsolatban mondani hogy leültünk beszélgetni arról hogyan haladjunk tovább…milyen dalokat írjunk…mi az amire mindenki azt mondja a zenekarban hogy „Igen, fasza, ez volt az elképzelésem”. Igazából minél jobban próbáltuk összekomponálni azokat a pop punkosabb témákat a dallamos hardcore témáinkkal. A zenénket is így tudom behatárolni már, ha be kéne…valahol a dallamos hardcore és a pop punk között mozgunk. Rengetegféle zenét hallgatunk és nyilván megvannak a hatások…tök mindegy hogy mondjuk Banner Pilot megy a lejátszóban, ami inkább punk rock vagy mondjuk Counterparts. A hatások megvannak de próbáltunk és próbálunk saját hangzást kialakítani és igen, Gabi ebben úgy gondolom tökéletes, nagyon sok olyan dolgot tanulunk tőle, ami segíti a zenekar fejlődését, és ezért hálásak vagyunk!
Rengeteg segítséget, tanácsot kapunk tőle ami csak előnyünkre vált és olyan hangzást sikerült kialakítani a The Feeling That Haunted Me-n, egy olyan irányt, amerre haladni szeretnénk a jövőben. Hatalmas pacsi neki még egyszer.
Steven: Minden számhoz van egy kép ami ebben a formában a „mondanivalója”, próbáltunk minden számhoz olyan képet csinálni ami illik a témához és próbálja azt reprezentálni. Szerettünk volna minden számhoz külön kialakítani egy hangulatot, egy sajátos megjelenést. Így döntöttünk amellett, hogy minden számhoz fog készülni egy külön fotó, amellyel igyekszünk az adott track témáját reprezentálni. A fotókat mi, valamint Bolgár Zsuzsanna készítettük DIY, az egyik képhez viszont szükségünk volt Bereznai Petra (Perovskia) segítségére, ő sebesítette meg kedves énekesünk kézfejét egy fotó erejéig. Magát az EP borítóját Szabó Evelin készítette el nekünk, aki már egy jó ideje kisegít minket grafikai munkákkal.
Mivel az Always című számunk munkálatai is Gabinál folytak, ezért szerettük volna, ha a kislemez hátralévő része is az ő kezei alatt formálódnának. Gabival jó a kapcsolatunk, ismer minket, ez megkönnyíti és élvezetessé teszi a stúdióban eltöltött perceket.
Miben volt más elkészíteni ezt a kiadványt, mint az előzőt? Hogy érzitek, miben fejlődtetek azóta?
Steve: Teljesen más volt! Úgy érzem ennél a kiadványnál sok olyan dologra figyeltünk, amire mondjuk korábban nem. Határozottabbak voltunk, teljesebb képet alkottunk arról, hogy milyen kislemezt is szeretnénk. Ugyanakkor ezúttal is sok dolgot tanultunk, így azt gondolom, hogy következőnek még komplexebb elképzeléseink és módszereink lesznek, amikor a csapat ismét stúdióba vonul. Lehet, hogy ez egy véget nem érő folyamat: az ember tanul, majd mikor a tanultakat alkalmazza, mindig jön valami új ismeret.
Simi: Igyekeztünk törekedni arra, hogy az első EP-nél felmerülő problémákat levetkőzzük magunkról és produktívabban haladjanak a munkálatok. Egy igazán jó kislemezt szerettünk volna kiadni a kezeink közül, egy ízelítőt a zenekar jövőre vonatkozó terveiről zenei terén. Éppen ezért sokat ültünk rajta, nem kapkodtuk el a számírás részét sem, nem szerettünk volna abba a hibába esni mint a The Best Is Yet To Come-nál, hogy sokszor nagyon csapongó az egész, még számokon belül is. Éppen ezért én úgy érzem, hogy sikerült egyről a kettőre lépnünk és fejlődött a zenekar.
Fotó: David Bodnar Photography
Ki írja a dalok szövegeit és milyen témákat boncolgattok azokban? Honnan merítetek inspirációt?
Martin: Az előző lemezt Andrissal ketten írtuk. Ezt most én egyedül ha szabad ilyet mondani, mindig ott vannak a srácok ha megakadnék valamiben és ötletelnek ők is, hogy mégis milyen irányba mehetne a téma. A The Feeling That Haunted Me egy olyan kislemez ami mondhatni a felnőtté válás és az „én a világ ellen” között mozog. Úgy tudnám elmondani legegyszerűbben ahogy egyre idősebb leszel máshogy látod a világot és az embereket akik körül vesznek, család, barátok, szerelem. Egy érzés ahogy minden változik körülötted és minden olyan személy aki számodra fontos olyan irányba halad amit nem tudsz elviselni, amivel nem értesz egyet. De te hozol egy olyan döntést ami mindenki akaratával ütközik mert máshogy fogod élni az életed mint ők. A döntést meghozni nehéz, de ha meghoztad és elhatároztad magad boldog vagy, még úgy is hogy tudod ez milyen veszteségekkel jár.
Winners always stand alone…
Legnagyobb inspiráció dalszöveg téren, az első akit mondanék Brendan Murphy a Counterparts-ból. Hihetetlen módon megtudja fogalmazni a mondanivalóját, az egyik legmeghatározóbb zenekar számomra/számunkra. Személyes nagy kedvencem az American Nightmare és Wesley Eisold szövegei, John Floriani a Trophy Eyes-ból. Nagy kedvencem még a szöveg szempontjából The Carrier, Dead Swans.
Ti mindig is inkább a velősebb, rövidebb dalokat preferáltátok a nagyívű eposzokkal szemben, ezen az EP-n két dal sem haladja meg az egy perces hosszúságot. Tudatosan próbáltok minél rövidebb számokat írni, vagy az egész csak úgy jön?
Steve: Abszolút nem tudatos! Őszintén, nemigen figyelünk arra, hogy milyen hosszúak a számaink, a számokat ott szoktuk befejezni, ahol úgy érezzük, hogy az adott számba zeneileg mindent elmondtunk amit szerettünk volna. Nem próbálunk beleírni a számokba plusz ötleteket, témákat, csak mert mondjuk a szám rövid. Számunkra úgy nem lenne természetes.
Simi: Semmi direkt szándék nincsen ebben, egyszerűen addig írjuk a dalainkat amíg úgy érezzük hogy kell és egy másodpercig sem tovább. Talán a fentebb említett régebbi problémákhoz ez is beletartozik, hogy túl akartuk írni a számainkat és túl sok mindent belepakolni. De ettől függetlenül nem volt olyan most, hogy tudatosan abbahagytuk az adott számot emiatt, vagy bármi más miatt.
Titeket ismerve az elkövetkező időszakban koncert lesz koncert hátán. Hol csíphet el titeket a közönség? Melyik bulit várjátok a legjobban?
Steve: Az EP megjelenése után lesz két lemezbemutató koncertünk: február 19-én Pest, valamint másnap február 20-án Győr! Mindkét koncerten általunk nagyra becsült hazai zenekarokkal osztozunk a színpadon, olyanokkal mint a Headstock, a Hanoi, vagy a Fake Shakes és még sokan mások, szóval már nagyon várjuk!
Simi: Így van, lesz két nagyon király bulink februárban, utána márciusban kicsit megpihenünk, és készülünk egy nagyobbacska megmozdulásra egy nagyon király magyar bandával, de erről még majd csak később!
Köszönjük az interjút és sok sikert!
