Kozmosz: interjú és dalpremier

A tavalyi bemutatkozásotok, Az Okosak Földje EP olyan hangot ütött meg, ami mindenképp hiánypótló volt az itthoni zenei életben, és egy olyan zenekart tükrözött, amire hatványozottan érdemes figyelni. Milyen érzés volt a számtalan pozitív visszajelzéssel szembesülni? Mit vártatok a kislemeztől?

Beke Dániel (basszusgitár, ének): Egy jól átgondolt anyagot akartunk letenni az asztalra, elsősorban magunknak. A lemezt 10 évnyi más-zenekarozás előzte meg, voltak nem annyira sikerült demók mindenütt, úgyhogy már elég tapasztalatunk volt ahhoz, hogy ezúttal ne csak egy újabb cseppet próbáljunk löttyinteni a tengerbe.

Pál Zsombor (ritmusgitár, ének): A Schmitt Pált leszámítva másfél évig tökéletes érdektelenségben dolgoztunk meg demóztunk a Kozmosszal is, szívtunk a tehetségkutatókkal és próbáltuk összehozni az első koncerteket, szóval a szokásos noname-kedés. Az EP óta viszont pontról pontra az történik velünk, amit minden zenekar kívánna, amikor kilép a próbateremből a világ elé. Küldözgetik egymásnak a linkeket, veszik a fáradságot, hogy levelet írjanak, hogy örülnek az anyagnak, meg önként letöltik pénzért. És tudunk koncerteket szervezni, mert nem rakják ránk a telefont, meg valóban el is jönnek emberek egy tökidegen városban, akik vágják a szövegeket meg a számok részeit. Előtte inkább csak hittük, mint tudtuk, hogy ez menni fog. Bár úgy állunk hozzá, hogy ha jót próbálsz csinálni, eltérsz az átlagtól és állhatatosan teszed az energiát az egészbe, akkor előbb-utóbb áttörnek falak, de tudjuk, hogy borzasztó nagy mázlink is van azzal, hogy az első anyag egyből sok helyre elért.

Némiképp kikerülhetetlen, de hogyan éltétek meg azt, amikor az MR2 elkezdte játszani a Forradalmat és a Petőfi ihlette Világszakadtságot? Szerintetek kiket lehet ma elérni a rádión keresztül, és ez milyen hatással van rátok?

P. Zs.: A Kozmosz egy csomó szempontból tényleg a popper csücskébe tartozik a színtérnek, és a szemünkben punk vagy underground zenekartól sem eretnekség a rádió, amíg nem direkt a rádiónak gyártasz, hanem az van, hogy történetesen egy rádió is szereti, amit egyébként magatoktól írtok. A lemezre készülve meg is fordult a fejünkben, hogy milyen jól jönne némi játszás, nem is a pénisznövelő hatás miatt, hanem azért, mert Magyarországon a Petőfivel vagy egy telibe talált, a szűk színtéren túl is hullámokat verő klippel lehet gyorsan szintet lépni ismertségben (vagy azzal, ha jól bevásárlod magad valamelyik nagy zenekar turnéjára előzenekarnak, de ez nekünk karcosan férne össze a punkkal). De amikor először halkan kimondtuk ezt a stúdióban, Varga Zoli, az anyag zenei vezetője udvariasan jelezte, hogy a rádiós potenciált ráérünk majd akkor felvetni, amikor valamelyikőnk már megtanult énekelni. Ezután pár héttel, nyakig a stúdiózásban került elő a kábé stílusgyakorlatnak indult vadhajtás, a Világszakadtság, és jó döntésnek bizonyult sötét lóként felcsúsztatni a lemezre. Rengeteget segített a rádió, és ez nem csak annyit jelent, hogy ránk találnak-e új emberek Facebookon meg vannak-e nézők a koncerteken, hanem a szervezők, klubtulajok, bekopogó helyi bandák és a nagyobbak is túlnyomórészt innen fedeznek fel. Ami elég ijesztően mutatja, hogy a válságosdiban mennyire meredek lett az a klasszikus út, hogy pusztán szorgos garázsturnézással és emberről emberre építkezéssel lépj nulláról egyre.

A márciust a koncertezés mellett stúdiózással töltöttétek: milyen anyagot várhatunk tőletek, és hogyan tekintetek vissza a dalírásra, valamint a felvétel napjaira?

P. Zs.: Másnaposan. Egyébként most lényegesen hatékonyabbak voltunk és jobban tudtuk, hogy mit akarunk és merre, kicsit hiányzott is a megilletődött tökölés. Ja, és fontos, hogy csak néhány új számot vettünk fel, nem egy lemezt.

B. D.: Kicsit elsodort minket a zenekarnak levés, élveztük, hogy végre turnézhatunk és fejlődhetünk koncertzenekarként, de végig ott volt a terv, hogy tavaszra új számok jönnek majd. Ez sikerült is, ráadásul úgy, hogy nem mondtunk le koncertet azért, mert stúdiózni kellett. Állnak még megvalósítandó számok szép számmal talonban, és amint lehet, folytatjuk.

Miben éreztek különbséget az egy évvel ezelőtti és a mostani Kozmoszban? Hogyan képzelhetjük el az új dalszövegeket, és mi volt ezeknek a leginkább megihlető forrása?

P. Zs.: Mindegyikőnk próbál élni egy legalább érintőlegesen normális felnőtt életet a zenekar mellett, úgyhogy egészen régi számdemók is feltorlódnak, illetve sok összerakott dalt játszunk élőben úgy, hogy nincsenek felvéve. A most érkező számok között is van olyan, ami majdnem felkerült a tavalyi EP-re, csak aztán inkább még reszeltünk rajta. Így nekünk sima organikus folytatás, de azoknak, akik koncerten még nem láttak minket, újat is fog hozni. A tavalyi anyagon sok a közéleti észosztás meg a nehéz pillanatokban kapaszkodás, de nem került fel egyik csajos-magánéleti szám sem, most ilyenek is jönnek. Mi örülünk neki, hogy végre ez az oldalunk is kilátszik, koncerteken a nulladik pillanattól így volt, és nincs is kedvünk belemerevedni a nettó okoskodós szerepbe, mindegyik arcélünk fontos magunknak.

Mit tudhatunk a most debütáló Mi szabadabbak leszünk, mint ti valaha lesztek című dalról, és miért ezt osztjátok meg elsőként a friss szerzemények közül?

P. Zs.: Ebben az eresztésben ez az egyetlen közéleti szám, és valóban friss is. Elég gyakran érkezik az a kérdés, hogy vajon mi jön az ötperces, hosszan szövegelő Az Okosak Földje után, hova fogjuk még fokozni – hát nyilván sehova. Ha egy számot, aminek négy oldal a szövege és direkt átfogó akar lenni, van hova fokozni, akkor elég szarul írtuk meg. Zeneileg is érdekesebb újjal játszani, mint sablont csinálni abból, ami egyszer már működött. Szóval a Szabadabbak a válaszunk arra a kérdésre, hogy mi jön ‘Az Okosak után: két perc nettó üvöltés jön, mert a tökünk tele van.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=cOd3zuaiGoM

Ha fel kéne állítani egy seregszemlét a titeket leginkább megihlető zenészekről és zenekarokról külföldi és hazai viszonylatban egyaránt, kiket neveznétek meg?

P. Zs.: Le fogunk bukni, hogy a ’90-es években kezdtünk zenét hallgatni és nagyon sose merültünk el a hőskori gyökerekben. Kölyökként mindenkinek a nyilvánvaló Green Day, NOFX, Daninak Pennywise, Bad Religion, Dave-éknek (Huszlicska Dávid – gitár) még megszámlálhatatlan punk cucc a melodikus vonalon. Attilának (Veres Attila – dob) NUFAN és érezhetően sok Travis Barker, és vele felnőttebb füllel egyszerre csúsztunk az erősebb atmoszférájú dolgokba, Lawrence Arms, Flatliners, Iron Chic, ilyenek.

B. D.: Magyarok közül mindörökké Smafu, Fürgerókalábak és korai Macskanadrág.

P. Zs.: Meg Hátsó Szándék és most Téveszme, de ha már itt tartunk, a Szükségállapottól a Közhelyeken át a Bankruptig és még egy rakás bandáig baromira tisztelünk mindenkit, aki ezer éve nyomja hóban-szélben.

Hogyan látjátok most a hazai zenei életet? Mit gondoltok a magyar punk jelenéről? Vannak olyan titkos kedvenceitek, akikre szerintetek érdemes lesz figyelni?

B. D.: Egyelőre örülünk, ha valakinek mi vagyunk a titkos kedvence!

P. Zs.: A zenei élet elég szórakoztató, az például micsoda, hogy alig van jól futó kicsit is alternatív zenekar, ahol 30 alattiak lennének a tagok? Úgyhogy maradjunk inkább a punknál: szerintem mocorog, több a jó banda, mint látszik. Ráadásul újabban minden második városban ott van a koncerten egy zenekarnyi srác, akik mesélik, hogy épp összeálltak, úgyhogy pár éven belül akármi lehet, ha belőlük beérik pár. Nem volna nagy baj, ha nem lenne félhalott a Punkportál vagy lenne egy pörgősebb Facebook-csoport, ahol az elszigetelt arcok-szervezők érintkeznének, mert ez a rész viszont eléggé széttöredezett, amióta a 2000-es évek eleji punk revival lefutott. Mi azon pörgünk, hogy bárhova megyünk, hívjunk helyi zenekart, ez a minimum, amivel tovább tudunk adni a jóból, ami eddig nekünk jutott. Általában van kinek, bár néha művészet felkutatni őket. Az pedig nem titkos, hogy a turnétesóinkról, a kaposvári Vészkijáratról gondoljuk leginkább, hogy több figyelem járna nekik. Aki minket bír, de nem ragad be neki napokra a Váljon valóra refrénje, annak valami el van állítva a fülében.

A zene mellett pedig célszerű az előző EP irodalmi utalásai mellett arra is rákérdeznem, hogy mit gondoltok a kortárs hazai irodalomról? Van olyan hang, amelyikkel szimpatizáltok?

P. Zs.: A majdnem-kortársból Petri. A tényleg kortársból pedig Erdős Virág, Kemény István és Bencsik András, feltéve, hogy jól értem, hogy ő 30 éve viccel.

És ha már itt tartunk, szerintetek mennyire engedheti meg magának a punk, mint olyan, hogy a formára összpontosítson a tartalom és az üzenet kárára? Ti például mit gondoltok a pop-punkról, mint olyanról, és ennek a hazai jelenlétéről?

P. Zs.: Én hosszú évekre lemaradtam ezen a vonalon, már a New Found Glory is elég szőrtelen volt, úgyhogy amikor pont nálatok láttam egy pop-punk válogatást pár éve és tele volt vékony fiúkkal, akik 20 másodpercenként ellőnek egy breakdown-t, konkrétan nem tudtam, hogy mi történik. De nyilván a vonalasabb arcok rólunk is megkérdezik, hogy ebben ugyan mi a punk, és mindenki úgy definiálja magát, ahogy neki jólesik, legfeljebb nem értünk egyet. A magyar vonal egy része kevertebbnek tűnik és emiatt szimpatikusabb is a nemzetközinél, legalábbis az esztergomi szentháromság, a Show Your Otherside meg a Makeshift Promise. Élőben a Have No Clue-t meg a Headstockot láttuk és tök jó energia volt bennük. Amúgy meg nem vagyunk militánsak abból a szempontból, hogy minden punkzenekarnak kell-e legalább a sorok között morognia, minket most tényleg csomó dolog idegesít, ami tíz éve eszünkbe nem jutott volna.

B. D.: Ha az ilyen határmezsgyén mozgó dolgokkal be tud rántani a gitárzene még több rajongót, az csak jó mindenkinek. Szóval virágozzék ezer virág.

Nemrég elkészült az első Kozmosz-tetoválás is, amit egy rajongótok készíttetett: milyen érzés volt, amikor először szembesültetek ezzel?

P. Zs.: Annál nem nagyon van feljebb, amikor kiderül, hogy egy szám tényleg jelent valakinek valamit, segít, betalál, megtámaszt, teszi a dolgát. A Valami előttöt ráadásul ezer éve játsszuk, de nincs felvéve, a legutóbbi budapesti koncerten kérdezte a koncerten a lány, hogy jól érti-e a szövegét, aztán pár nap múlva érkezett a fénykép a tetkóról. Ez azért simán ad annyit, mint elsőnek lenni a top 30-ban.

Nyáron felléptek a Rockmaratonon felállítandó színpadunkon is, de emellett milyen egyéb terveitek vannak?

P. Zs.: Azt tapasztaljuk, hogy új zenekarok közül – és most általában a gitárzenéről beszélek – csak a tényleg nagyon látványosan meglódult és ügyesen egyengetett utú bandáknak sikerül betörnie a szokásos fesztiválozó zenekarok szűk kasztjába, mi nem tartunk itt. De ahol elég nyitottak voltak ránk, hogy beengedjenek, azokat mind nagyon várjuk, mert egy csomó embernek meg lehet villantani, milyen egy rendes saját klubkoncert, pont a Pitben meg egyből nyomhatunk is egy faszát. Lesznek klubbulik is a fesztek mellett, Budapesten kifejezetten erősekre készülünk. Közben igyekszünk előjönni két klippel is, de eggyel tuti. Meg rápihenni az őszre-télre, mert intenzív turnét rakunk össze, jön végre egy csomó fontos nagyváros, ahova még nem jutottunk el, és az eddigi kedvencek újra.