2014. március 16.
Két évvel ezelőtt a Wasted Struggle beigazolta mindazon elvárásokat, amiket korábban hozzájuk fűzhettünk: a Guillotines egy érett, szenvedélyes és kellően hatásos anyag volt ahhoz, hogy igazolja a zenekar helyét az itthoni undergroundban, és az általunk is módfelett szeretett lemez dalai azóta sem veszítettek erejükből, dühükből. Adamek Robiék a tavalyi évet főleg turnézással töltötték külföldön és itthon egyaránt, ugyanakkor a nyár második felétől arra is jutott idő, hogy rögzítésre kerüljenek egy új EP, a Plaguebringer dalai: ezek közül hallhatjátok most a Death Knellt.
A háromszámos felvétel Dexter felügyelete mellett készült el a SuperSize falain belül, így alkalmasint terítékre kerülhetett az a kérdés, hogy mégis hol van a trappista, főleg, hogy azóta a Wasted Struggle gitárosa, Lali már együtt is zenél Sonya zenekarában a fenti borítóképen is látható úrral.
„Az új kislemezt tavaly nyáron kezdtük el rögzíteni a törökbálinti SuperSize stúdióban. Megadatott a lehetőség, hogy ismét visszatérhessünk hozzájuk, így teljesen egyértelmű volt, hogy őket fogjuk választani, hiszen a stúdió, de leginkább a hangmérnökük, Dexter, már bizonyított a Guillotines lemezünknél is. Persze, az nem volt kérdés, hogy a hangmérnöki feladatokat ismét rá fogjuk bízni, így a stúdió munkák legalább annyira hatékonyan és tartalmasan zajlottak, mint két éve, amikor utoljára ott jártunk. Volt, hogy elmentünk a reampolásra, majd amikor már ott ültünk, derült ki, hogy Dexter véletlenül otthon hagyta az összes sávot, így a nap további része pingpongozással telt. Egy másik alkalommal kerestük a gépén a sávokat, erre találtunk róla egy halom gyerekkori képet, amik annyira zseniálisak voltak, hogy egy órán át csak azokon röhögtünk, és nem is bírtuk folytatni a munkát. Persze azt akkor ott elhatároztuk, hogy mindenképp felhasználjuk őket a későbbiekben, majd ebből jött az ötlet a borítóra, a pólómintákra, sőt, még az EP címe is az egyik képtől származik, ahol úgy nézett ki, mint egy igazi kis pestises veszedelem. Tehát így lett a cím a „Plaguebringer”, és ez a téma köré épült később minden. Persze a szövegek nem konkrétan a pestis járványról szóltak, hanem sokkal inkább arról az elvonatkoztatott pusztításról, amit okozhat. A negatív lelki folyamatok, az empátiahiány, az érzelmi pusztulás, ezek mind részei annak a folyamatnak amit az emberek képesek okozni egymásnak, a számok szövegeiben pedig ezek az érzések lettek vegyítve a hétköznapi, velünk is megtörént eseményekkel. A most kirakott szám címe, a Death Knell, azaz a halotti harangozás is azt jelképezi, hogy a pusztulás már eljött és jelen van körülöttünk. Ez a legrövidebb és lendületesebb szám, mely második lesz az EP-n. A zene stílusa és hangzásvilága még sötétebb lett, mint az előző anyagon, ráadásul Dexter is kiváló munkát végzett (ismét), így elmondhatjuk, hogy egy nagyon ütős három számos EP-t sikerült kiadni a kezeink közül.”
Az alig tízperces felvételt már volt szerencsénk hallani, és a legnagyobb magabiztossággal állíthatjuk, hogy az anyaggal ismét új szintet lép majd a zenekar, amely még a Guillotines nyers és erőszakos hangzásához képest is zaklatottabb zenét játszik már: a black metal elemek soha korábban nem álltak ilyen erős összecsengésben a Deathwish-ihlette zajos hardcore/punkkal (a Cursed, a Lewd Acts és a Converge vonaláról) és a Church of Ra világvége-hangulatával, aminek köszönhetően soha nem szólt ilyen fenyegetően a ‘Wasted zenéje. Ezt igazolja az alább hallható friss dal, a Death Knell is, a zenekart pedig legközelebb kedden lehet elcsípni a Dürer Kertben, ahol a srácok a Code Orange Kids, a Twitching Tongues és a Withers előtt gondoskodnak majd a megfelelő zajszintről és hangulatról.
