2012. április 4.
Természetesen ebben a hónapban sem hagyunk benneteket bemutatkozás nélkül: ezúttal a berettyóújfalui HopeToBelieve osztja meg nálunk első angol nyelven (is meg)írt dalát, és ha már lehetőségünk adódott erre, akkor egy interjú keretein belül ki is faggattuk Seprenyi Krisztiánékat arról, hogy az elmúlt évek tükrében miben hoz újat ez a szerzemény, valamint mire számíthatunk a nyárra tervezett bemutatkozó nagylemezen.
Kérlek, pár szóban mutassátok be a zenekart, és működésetek eddigi legfontosabb állomásait!
Nem egy tegnap alakult zenekarról van szó, 2008-ban indult útnak a HopeToBelieve. Az első egy-másfél év főleg próbákkal és egy kezdetleges demó felvételével telt. Ezután volt szerencsénk az Insane zenekart elkisérni hazai turnéjának pár állomásán. Az első EP-nk előtt kaptunk egy lehetőséget Bogyótól (Kazoo hangstúdió) és kevert nekünk egy számot, így rögzítettük a Dogma című dalunkat. 2010 karácsonyán kihoztuk első kislemezünket Hetedik napon címmel, melynél Csongor Bálint (Subscribe) felelt az énekfelvételekért. Most pedig itt vagyunk egy új dallal, egyenesen a gyulai No Silence stúdióból.
Mennyire nehéz berettyóújfalui zenekarként kitörni, milyen a helyi, környéki koncertélet?
Nem egy leányálom, de minden akarat és kitartás kérdése. Sajnos az utóbbi egy évben nem úgy zajlottak az események a zenekarral és a hazai klubélettel kapcsolatban, ahogy annak működnie kellene. De tudjuk, hogy merre akarunk, és merre tartunk tovább. Pár évvel ezelőtt egy nagy űrt töltött ki a környéken az újfalui Parola Pinceklub, amelynek a koncertszervezője Seprenyi Krisztián (becenevén Sepi) basszusgitárosunk volt. Rengeteg zenekart vendégül tudtunk látni (Blind Myself, Insane, Till We Drop, Macskanadrág, Fürgerókalábak, a litván Enhet, Angertea, a holland Deliberate Jeopardization, Téveszme, stb…), csak közben a klubnak bizonytalanná vált a jövője- rajtunk kívül álló okok miatt.
Szerencsére ebben az időben egyre jobban erősödött a debreceni undeground élet, különösen a This is Bihar mozgalom hatásának köszönhetően. Egyre gyakoribb és minőségibb bulik vonzották maguk után a több koncert látogatót is. Fő zászlóvivőkként meg kell mindenképp említeni a Hanoi, Idea Implant, Aetrigan zenekarokat, akik nagyon jó barátaink és ott segítjük egymást, ahol csak tudjuk.
Tavaly felkerültetek egy dallal a Guns Are Too Quick-válogatáslemezünkre: akkor miért pont az Együtt előre c. dalra esett a választásotok?
Egy olyan dalról van szó, ami akkoriban a legjobban bemutatta, hogy milyen irányt és elképzelést közvetít a zenekar. Ráadásul akkor még nagyon friss dal volt, ezért nagyon jót tett a szám promotálásának. Ez aztán később maximálisan mérhető volt a koncerteken is, azóta is a legkedveltebb h2b’ szerzeményként szerepel a koncert programunkban.
A most debütáló Where I Belong az első angol nyelvű dalotok. Mi az átállás oka, és hogy érzitek, miben ad mást az, ha eleve angol szöveggel dolgoztok?
Egyelőre nem beszélhetünk átállásról, hiszen rögzítettük magyar nyelven is, tartva továbbra is a kezdeti irányelveket. Viszont nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogyan szólalunk meg angol nyelven. Először nagyon féltünk tőle, hogyan működik nálunk, de már most biztosra mondom, nem ez volt az utolsó eset, hogy angol nyelven jelentkeztünk.
A dalhoz videoklipet is terveztek majd: ennek mi lesz a sztorija, mit tudhatunk róla?
Egy image klipről van szó, amit már el is kezdtünk forgatni, úgyhogy bízunk benne, hogy még áprilisban meg is tudjuk jelentetni. Sztori helyett inkább életképek fognak szerepelni a szöveg mondanivalója miatt.
Korábban dolgoztatok Csongor Bálinttal is, most pedig Simire esett a választásotok: mi a különbség kettejük között, és ez hogyan jelenik meg a végeredményben?
Egy biztos, mind a ketten nagyon értik a dolgukat. Viszont más aspektusban segítettek minket a végeredményhez. Bálint az énekfelvételeknél volt anno jelen, ami óriási segítség volt számunkra. Hihetetlen, hogy mennyire zenei! Ezt a tapasztalatot vittük magunkkal tovább az új számnál, hiszen sok dologban felnyitotta a szemünket Bálint. Simi viszont az egész hangképért volt felelős és nagyon jó munkát végzett! A dobfelvételnél már kiderült, hogy nagyon jól megy a közös munka, így a jövőben is vele szeretnénk dolgozni.
Szerintetek miben tudtok kiemelkedni az itthoni színtéren?
Úgy gondoljuk, hogy a Bridge To Solace feloszlása óta egy hatalmas űr van a magyar undergroundban. Természetesen nem lehet és nem is kell abszolút párhuzamot húzni, álszentség lenne a részünkről. Viszont szeretnénk egy olyan rétegnek egy kis kompenzálást nyújtani, aminek úgy érezzük, hogy mi is részesei vagyunk.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Minél több emberhez eljuttatni a dalt és a hamarosan megjelenő klipet. Valamint kihozni egy új anyagot angolul – és természetesen magyarul is – ősszel pedig szeretnénk egy országos turnén részt venni.
