2015. november 16.
Tovább folytatjuk a hazai zenekarokkal való együttműködésünk, amelynek újabb állomásaként egy nagyon-nagyon jó formációt hoztunk el nektek méghozzá az év egyik legkellemesebb kislemezével. A Silent Homes mind ez idáig Mede György saját szólóprojektje volt, amely már korábban is élt meg kiadványt („Seasons” című kislemez), azonban az instrumentális metalban hömpölygő projekt igazi kiteljesedésére 2015-ig várni kellett: a tehetséges gitáros köré ugyanis zenekar formálódott, amely decemberben meg is tartja bemutatkozó koncertjét az év egyik legjobb kislemezét a közönség elé tárva. Most lehetőségünk nyílt arra, hogy a megjelenés előtt meghallgathassuk az EP-t, és kifaggassuk Gyurit, valamint formáció énekesét, Lent is, akik készségesen meséltek mindenről, amelyet tudnotok kell a Soul Harbour című EP-vel kapcsolatban. Nem mellesleg a Nuskull Magazin hasábjain debütál a kislemez is, amely bizony igencsak jó lett. Tessék olvasni, informálódni és természetesen meghallgatni az EP-t!
SILENT HOMES || FACEBOOK || BANDCAMP
Sziasztok, fiúk! Ennek a projektnek a létrejötte igencsak érdekes jelenség, hiszen a Silent Homes-t sokáig Mede György saját gyermekeként ismerhettük meg. Mi történt a háttérben a színfalak mögött, hogy végül egy teljes zenekar verbuválódott a tehetséges gitáros mögé?
Len: Hejjhó! Év elején, miután a Budapestre költözésem miatt kénytelen voltam kiszállni a Sirens Chantból, úgy voltam, hogy valószínűleg már nem fogok zenekarozni. Aztán amikor Gyuri kiadta a Brighter Days single-t, ami nagyon felcsigázott. :) Rögtön fel is vettem vele egy kapcsolatot, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk, hogy szól énekkel. Eltelt pár hónap, mire végre volt időm felvenni egy demót. Onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy együtt dolgozzunk-e.
Gyuri: Sziasztok! Igazából mióta elkezdtem tavaly ezt az egészet, még mindenkinek akivel beszéltem, azt mondtam, hogy semmi komolyat nem akarok, csak elzenélgetek itthon egyedül. Max egy énekest keresek és akkor kidobálom majd netre a számokat és ennyi. Aztán májusban, a Brighter Days megjelenése után elég durván megugrott az érdeklődés és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Akkor már elkezdtem agyalni, hogy majd később össze kéne hozni egy zenekart, de úgy voltam vele hogy ráér, lesz ami lesz.
És hát lett. :) Pár nappal később már ott tartottunk, hogy Len rám írt és akkor ugye megcsinált egy demót és megbeszéltük, hogy együtt folytatjuk.
Aztán azt megmutattam Petinek (a másik gitárosunknak), akivel már a kezdetek óta együtt zenélek, többek között a Scars Left Behind-ban is és mondta egyből, hogy benne lenne ha tényleg összehoznánk egy zenekart. Utána ezt az ötletet elhintettem Zoárdnak (a basszerosunknak) is, aki szintén magától felajánlotta hogy beszállna. Len pedig beszervezte az első dobosunkat (akivel sajnos már elváltak útjaink). Szóval gyakorlatilag egy hét alatt már megvolt a teljes csapat. :)
Gyuri a most kicsit pihenőn lévő Scars Left Behindban is játszik, és zenei világát tekintve a Silent Homes ehhez képest egy sokkal dallamorientáltabb metal projekt képét festi. Direkt szakadtál el a deathcore vonaltól, hogy gazdag ötlettárad más vizeken is kipróbálhasd? Mennyire megpróbáló egy időben különböző műfajokhoz is témákat írni?
Gyuri: Mindig is volt 1-2 olyan számom, ami eléggé elütött a Scars Left Behind stílusától, mert én nem tudok úgy számot írni, hogy leülök gitározni és akkor „na most írjunk egy deathcore számot”. Hanem mindig az aktuális zenei vagy érzelmi hatások befolyásolják a folyamatot, emiatt nagyon különböző stílusú próbálkozásaim vannak. Úgy kb 2-3 éve ismerkedtem meg először a Polyphia-val illetve az Intervals-al. Akkor már elég hosszú ideje nem volt semmi ötletem és elég nagy hatást gyakorolt rám ez a számomra teljesen szokatlan, pozitívabb hangulat, amit a számaikkal sugároztak. Ezután nem sokkal született meg a Summer című nóta a tavalyi EP-ről és utána szépen mindig becsúszott 1-2 ilyen szám, amikből ugye négyet hallhattatok már ti is. Aztán most már legalább egy fél éve (mióta visszavettünk kicsit a Scars Left Behind lendületéből), eléggé el is távolodtam ettől a deathcore vonaltól és teljesen áthangolódtam erre az új stílusra és úgy érzem, hogy most főleg ebben a műfajban tudom kiélni a kreativitásom. :)
Szeptemberben kialakult a mostani formáció, novemberben pedig bejelentettétek a Soul Harbour EP-t, amely a projekt „Seasons” című kislemezével fémjelzett egyszemélyes korszakának tudatos folytatásának hallatszik. Mivel alapvetően hasonló vonalon mozog tovább a Silent Homes, ezért mindenképpen meg szeretnénk kérdezni, hogy mielőtt felvettétek volna az EP-t összedugtátok-e a fejetek, hogy még előtte közösen dolgozzatok tovább a Gyuri által megkezdett dalokon? Van olyan dal, amit teljesen közösen írtatok?
Len: Gyurival valami eszméletlen jó együtt dolgozni. Már az első perctől kezdve nagyon egyre járt az agyunk. A terv az volt és ehhez nagyjából tartottuk is magunkat, hogy az EP-t mi ketten írjuk meg és vesszük fel. De eljött az a pont, ahol már nagyon szerettük volna élőben is hallani ezeket a dalokat. Úgyhogy szépen lassan felsorakoztak mellénk a srácok.
Gyuri: Alapvetően a hangszeres részét én csináltam teljesen, már minden szám meg volt írva, én is vettem fel őket. Ezt a kislemezt mondhatjuk emiatt még egy átmenetnek, mivel főleg ketten hoztuk össze Lennel, de az énekfelvételek során már mindenki hozzádobta az ötletét, szóval mondhatjuk, hogy mindenki hozzáadott valamit a dologhoz. Tényleg, ahogy Len is mondta, nagyon megvan az összhang ilyen rövid együttlét után is.
Ha már itt tartunk, voltak olyan zenekarok, amelyek különösen inspirálták a projektet?
Gyuri: Ugye már az egyik előző kérdésnél említettem az Intervals-t illetve a Polyphia-t, de még megjegyezném mondjuk a Napoleon-t is. Az ő gitártémáik kegyetlenek és mindig is szerettem volna hasonló témákat kitalálni. Ezeket a zenekarokat, amúgy vissza is hallottam azoktól, akik hallgatták az eddigi számokat, szóval látszik, hogy tényleg nagy hatással voltak erre az egész projektre.
Len: Engem a szövegekkel kapcsolatban talán a Chimaira motivált a legjobban. Igyekeztem szabadjára engedni a fantáziámat és komoly mondanivalót rejteni a szövegeimbe. Énekstílusban viszont nem igazán tudnék kiemelni senkit.
Fél évvel ezelőtt jelent meg a „Brighter Days”, amely a projekt addigi legjobb dala volt, a kislemezhez pedig újra is lett gondolva, hiszen immáron énekesi fronton is egy nagyon jó hanggal erősített a zenekar. Így mindenképpen meg kell kérdeznünk, hogy milyen élmény volt a projekt zenekarrá érésekor már kész Silent Homes dalokhoz daltémákat írni, illetve hogy álltok a dalszövegekkel?
Len: A dalszövegeket mind én írtam és igyekeztem az egész EP-t úgy felépíteni, mint ha egy fajta folyamat lenne. Szerencsére mindegyik dal rögtön hozta magával az ihletet és nem volt gond az írással.
A Brighter Days egyfajta lelkesítő. A mániákus, magukat sajnáló emberekhez szól, akik egy rossz élmény vagy egy rossz döntés következtében kialakult, masszívan negatív lelki állapotból nem tudnak kitörni. Észre kell venniük, hogy abban a veremben nincsenek egyedül. Fel kell kapaszkodni és hinni kell, hogy a szürke fellegek felett is létezik még a kék ég.
A Paradigm Shift született meg talán a legkönnyebben. Túlzottan sietünk, elrohanunk a dolgok mellett és nem vesszük észre a fontos részleteket. Szükségünk lenne egy paradigma váltásra. Meg kell szabadulnunk a felesleges dolgainktól és nem szabad olyan dolgokat hajkurásznunk, amik valójában csak hamis, átmeneti örömöt okoznak. Csak így tudunk átlépni egy új világba.
A Spring szövegének volt egy munkacíme, a „Digital Ego”. Egy picit a „facebook generációnak” szól. Ülünk egy sötét ablak előtt, hamis, ferde képet mutatunk magunkról és hamis véleményekből építünk egót, miközben elfelejtjük azt, hogy kik is vagyunk valójában. Így már nincs is igazán értelme várni a tavaszt…
A Mirrors pedig talán a legsúlyosabb. Az emberiség elé tárt tükörből árad a kegyetlenség és a felesleges erőszak. Reménykedünk, hogy az egész csak egy rémálom és reméljük, hogy ha felébredünk, újra látjuk a „kék eget a szürke fellegek mögött”.
A tavaly megjelent „Seasons” kislemezről felkerült a „Spring” egy újravett/kevert változata is, hogy-hogy ezt a dalt választottátok az „évszakok” közül?
Gyuri: Szerintem az volt az egyik „legsikeresebb” szám az EP-n a visszajelzések alapján, illetve nekünk is az volt a személyes kedvencünk, így nem volt kérdés, hogy az is szerepelni fog az új anyagon.
Len: De a későbbiekben persze a többi dal sem marad ki az „énekesítésből”. De erről egyelőre mélyen hallgatunk. :)
Ha már a felvételeknél tartunk, hogyan oldottátok meg őket? Saját házi stúdióban nyerték el végső változatukat a dalok, vagy elmentetek hangmérnöki kezek alá, hogy elkészüljön a kislemez?
Gyuri: A felvételek már az SLB-nél megszokott módon készültek. Minden hangszert itthon egyedül vettem fel a kis hangkártyámmal. A keverést is én csináltam, de persze a többieknek folyamatosan küldtem a verziókat és beleszóltak, ha észrevettek valamit amit én nem. Elég precízek voltunk minden szempontból. :)
Len: Az énekfelvételhez pedig sikerült szereznünk egy kis próbatermet egy hétvégére Tiszafüreden. Zoárd cuccával Gyuri felügyelete alatt üvöltöttem végig azt a két napot.
A felvételek mellett nagyon sok kellemes emlékkel is gazdagodtunk. Akkor kovácsolódott össze talán úgy igazán a bagázs.
Hogy jött az ötlet, hogy a „Brighter Days” kapjon egy tiszta vokálos lezárást? Gondolkodtatok, hogy több dalba is csempésztek hasonlót? A „Mirrors” végét többen énekeltétek fel?
Len: Sokkal több tiszta éneket terveztem, de a felvételek során kiderült, hogy sajnos egyikünknek sincs valami tündéri hangja, úgyhogy ezek a részek kikerültek és maradt a kiabálás. Viszont a Brighter Days dallama nagyon hiányzott volna és igazság szerint Peti hangja nagyon is passzolt a dologhoz, így azt megtartottuk. De a későbbiekben mindenképp kísérletezünk majd még ilyesmivel.
A Mirrors pedig igen, egy kóruséneklős dolog volt… azt hiszem a felvételek során az volt az egyik legjobb móka… :D
A borító valami elképesztően gyönyörű, így képzeltétek el a végeredményt? Alapi Zsoltit honnan ismeritek, esetleg ajánlotta valaki közös munkára?
Len: Igen. Az eredeti elképzelés szerint egy bálna vitte volna a hajót a lélekkiötőbe, de a teknős erőteljesebb szimbólumnak bizonyult.
Alapi Zsolti már csinált nekem korábban grafikákat a Hybrid Reality-hez. Azóta is szerelmes vagyok a munkáiba. Amikor a srácoknak megmutattam a korábbi alkotásait, nem volt kérdés hogy őt választjuk. Reméljük hogy sok hasonló szépséget tud majd még nekünk készíteni. :)
Gyuri: Hibátlan munkát végzett szerintem is Zsolti. Gyakorlatilag, amikor megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, nekem majdnem pontosan ugyanez a kép alakult ki a fejemben. Tökéletesen passzol az anyag hangulatához.
Szerencsére nem csak „stúdió zenekari” céljaitok vannak, decemberben pl. felléptek a Silent Planet és az Attalus előtt a Dürerben, mindezt pedig egy EP bemutató keretében, terveztek még bulikat?
Len: Már nagyon várjuk a decemberi koncertet. Gőzerővel készülünk rá, mert szeretnénk a lehető legtökéletesebben visszaadni az EP dalait.
Idénre más bulit már nem tervezünk, de jövőre szeretnénk magunkat belevetni az országba.
Gyuri: Pontosan, ahogy Len mondja, most a fő cél, hogy minél több helyen tudjuk bemutatni, hogy min is dolgoztunk az elmúlt hónapokban. :)
A mi részünkről köszönjük, hogy a megjelenés előtt hallhattuk a kislemezeteket, valamint azt, hogy rendelkezésünkre álltatok az interjú erejéig. Reméljük a jövőben mindenképpen érkezik folytatása a Soul Harbour dalainak, mert ez egy nagyon kimagasló munka lett. Gratulálunk!
Gyuri:Nagyon szépen köszönjük. :)
Len: Köszönjük a lehetőséget az egész zenekar nevében. :)
