2022. október 24.
Ötszámos friss anyaggal jelentkezik az arcbamászó, szókimondó hardcore-t játszó Hit by a School Bus triója. A There Is No Y in Fuck Off and Die! EP-nek már a címéből is sejthető, hogy a budapesti arcok a 2018 őszén megjelent It’s Always Personal album óta sem lettek finomkodóbbak. Átestek viszont egy basszusgitároscserén, erről és a kislemez munkálatairól Medve Balázs frontember mesélt:
Négy éve nagyjából változatlan tagsággal (Medve – gitár/vokál, Tomika – dob, Mapett – bass) az volt a koncepció, hogy ezúttal mindent játsszunk fel a klasszikus módon, stúdióban, régisulisan. A kibaszott járvány aztán persze ebbe is beleköpött, hiszen alapesetben nem húztuk volna 4 évet a dolgot, de a lockdownok és a behalt élőzenei színtér sajnos nekünk is odavertek. Mapett közben leköltözött az agglomerációba, szóval nem tudta már vállalni a budapesti zenekarozást, így basszusgitáros poszton TGer barátunk játszik, aki amúgy eddig is amolyan csendes negyedik tagként tevékenykedett – a legutóbbi borítót, ahogyan a mostanit is, ő készítette, illetve valamennyi felvételen és csordavokálban részt vett, szóval kézenfekvő volt a döntés. Stúdiózásra Partos Bence (Livelifehard) lett a választás, aki egyrészt jó cimbi, másrészt mindenhez is ért, harmadrészt jó füle van a mérges zenékhez. Nagyon jó döntés volt ez, igazi természetes, baszó soundot sikerült összehozni!
A dalszövegekhez érve Medve egy kicsit talán még el is ragadtatta magát, de tényleg csak egy icipicit:
2018 óta nem sok minden változott jó irányba – újabb kétharmad, újabb fasztarisznya ellenzékkel, egy épkézláb alternatíva nincs a kanyarba’ se, felpörgő infláció, sóher munkaadók, és persze a világjárvány okozta elszigetelődés. Az ország mentális állapota romokban. Doom dalokat írni sokkal kézenfekvőbb lett volna, de azért így is volt elég körülmény/esemény, ami sikeresen fel tudott baszni. A ‘School Bus mindig is kendőzetlen módon vágta bárki arcába a tutit, ha az rászolgált, ez a koncepció most sem igazán változott, viszont a dalszövegeket nagyban befolyásolta a világjárvány okozta szociális katasztrófa. Valahogy most nem a személyes sértések domináltak, hanem inkább a rendszerszintű problémák kerültek előtérbe. Ha egy mondattal kéne összefoglalni, akkor az annyi lenne, hogy „a világ megérett a pusztulásra” :)
De tényleg, az egész kezd szétfesleni a varratoknál, és esik szét a picsába. Faszszopók ülnek a nyakunkon, és nem tudjuk őket ledobni onnan sehogy se. Kaparunk a pénzünkért, ami nem lesz több, cserébe egyre kevesebbet ér, kb. azért dolgozunk, hogy ne dögöljünk éhen, a vezetőink meg pislogás nélkül szavazzák meg maguknak a 33%-os fizetésemelést, aztán kioktatnak a takarékosságról, meg a mértékletességről. Mellé meg beálltak ebbe a kínai/orosz klubba, és minden egyes nap sikeresen megdöbbentenek a tetteikkel és nyilatkozataikkal. Hányszor hangzott már el, hogy ennél már biztosan nincs lejjebb – hát nem, a faszt nem! Újra és újra sikerül rácáfolni. Minden nap egy új mélypont, baszod! Egyébként nincsenek már magas elvárások, csak pár ilyen tök alapvető(nek gondolt) dolog, mint például a társadalmi igazságosság, egy fukcionáló egészségügy, vagy mondjuk halovány esély az életben maradásra, ha már 20 éve csengeted azt a kibaszott TB-t. Vagy legalább felgyújtani az egész várost, hátha abból megértik odafenn, hogy a nép az bizony kibaszottul nincs megelégedve. Aztán magadhoz térsz az álmodozásból, és robog tovább az éber rémálom. Szóval ilyesmi dolgokat boncolgat az anyag.
A lemez végighallgatható a YouTube-on és a Bandcampen, utóbbi helyről le is tölthető becskasszás alapon. Élőben pedig november 12-én a Kriptában debütál az anyag, ahol fellép még a Liberal Youth, a .kharc és a Backtothestreet.
