#Hírek
december 10.
2016. február 18.
Tovább folytatjuk a hazai zenekarokkal kapcsolatos együttműködésünk, amelynek a következő állomása a tavalyi év végén igencsak meglepően bemutatkozott szegedi Mirror Twin formáció, amely az utóbbi évek egyik legegyedibb zenei hullámának, az emo és a grunge találkozásának a tengelyében született meg, és képviseli azt itthon mondhatni egyedi hanggal. A zenekar első dala után már meg is érkezett a bemutatkozó kislemez, amely a tavaly decemberben hallott Smile of a Friend mellett további két dalt tartalmaz, további zenei elemekkel bemutatva a csapatban rejlő lehetőségeket. A premierhez természetesen egy interjúval is készültünk, hogy kicsit jobban megismerhessétek a tagok zenei ízlését, hogy miből szerezték közvetetten a hatásaikat, amelyek a Mirror Twinben meg is jelenítődnek, szóba kerül az emo, a posztrock, a grunge, beszélünk kicsit a számok születéséről, a zenekar alakulásáról, valamint magáról a My Body & Soulról kicsit jobban is. Íme a bemutatkozó kislemez és a hozzá kapcsolódó Nuskull interjú:
MIRROR TWIN || FACEBOOK
Sziasztok! Mondhatni nagy meglepetés volt a feltűnésetek, mert a hazai underground térképen a hangzásotok szinte egyedülállónak tekinthető, ezért is fogadtuk örömmel az első dalotok, mert megláttuk a potenciált a zenekarban. Meséljetek első körben kicsit arról, hogy hogyan verbuválódott össze ez a társaság, és milyennek képzeltétek el a csapat zenei világát, amikor elkezdtetek közösen próbálni? Valamint ezt talán sosem kotyogtátok el még sehol (ha igen, akkor elnézést kérünk!), de kíváncsiak vagyunk arra, hogy honnan ered a Mirror Twin nevetek?
Zoli: Először is szeretnénk megköszönni a Nuskull.hu-nak a lehetőséget, nagyon sokat jelent nekünk hogy itt debütálhat a kislemezünk.
A csapat mondhatni hamar összeállt, Rolival (basszusgitár) már egy régebbi projectben is zenéltünk együtt, és amikor annak vége lett feltétlenül szerettük volna folytatni a közös zenélést. Tibivel (gitár) twitteren ismerkedtem meg (milyen gáz már), sokat reflektáltunk egymás zenés tweetjeire és amikor megtudtam, hogy gitározik egyértelművé vált, hogy ő lesz a másik gitáros. Annával egy koncerten kezdtünk el erről beszélgetni, és olyan lelkes volt, hogy el is döntöttük, hogy zenekart alapítunk. Dobos téren már voltak komplikációk, de Sanya hamar bekerült a képbe, és nagy örömünkre lelkesen állt hozzá a zenéléshez, így úgy éreztük megtaláltuk a tökéletes embert a ritmusszekció kiszolgálására.
Amikor elkezdtünk próbálni mindenki sok Whirrt hallgatott, úgyhogy főképp ilyen shoegaze-es irányba akartunk mozdulni, de valahogy ez lett belőle. Magunkat post-grunge-nak definiálnám, mert a Nirvana és a Foo Fighters nyújtotta alapokat szeretnénk modernebb módon, a mai hatásokat kiaknázva, továbbvinni.
Sokáig más néven futott a zenekar, de ezt már úgysem tudja meg senki, az EP írása közben döntöttünk a névváltoztatás mellett. Nincs semmilyen mögöttes tartalom, szerettünk volna egy egyszerű, könnyen megjegyezhető nevet, amiben grafikai koncepció is rejlik.
Az elmúlt években végigtarolt nem csak a szigetországban és az államokban a „szoft-grunge” hullám, de keletről is érkeznek ilyen hangzással bandák, nektek kik a kedvenceitek, és hogyan álltok az emóval, ki hogyan ismerkedett a műfajjal a csapatból?
Zoli: Valamikor 2012-ben kezdtem el követni a Run For Cover Records által prezentált zenekarokat, a Basement és a Seahaven a mai napig nagy kedvenceim, később a Daylight és Violent Soho gyakorolt rám nagy hatást. Itt kell megjegyeznem, hogy az emo egy nagyon félreértett zenei stílus. A média által bemutatt zenekaroknak közük sincs a valódi emo bandákhoz. Habár az American Football vagy a Brand New nem állnak közel hozzám, mégis őket tartom a mostani hullám legmeghatározóbb zenekarainak.
Tibi: Én alapvetően az újiskolás emora, illetve a „szoft-gunge” vonalra a Turnoverrel kaptam rá, onnantól kezdve nem volt megállás, jöttek a nagyobb zenekarok, mint a Title Fight, (tőlük főleg a Hyperview fogott meg, amiben jócskán van shoegaze-utánérzés is, amit szintén nagyon kedvelek) a Basement, de muszáj megemlítenem a Moose Bloodot is. Ha minden zenekart fel kellene sorolnom, nem érnék a végére estig… Szóval azt kell, hogy mondjam, igyekszem minél nagyobb perspektívából vizsgálni az egész színteret.
Az első dalotok szerintünk titeket is meglepett, hogy milyen gyorsan lett sikeres, mikor kezdtétek el írni a Smile of a Friendet, mi az üzenete a számnak?
Anna: Az egész EP-t a hangszeres szekciót illetően egy nyári pizza-pizsi-playstation party keretei között hoztuk össze. A szövegeket 99%-ban én írom, ahogyan a Smile-ét is. Általában vannak eldugott rég megírt szövegeim a fiókomban, de ez pont egy elég random, hirtelen felindulásból íródott darab. Gondolom, ez sokak számára átérezhető téma, hogy nem minden ember/barát olyan, mint amilyennek kezdetben látszik. Igazából csalódottság és némi düh is van a háttérben, de a pörgősebb dallam ezt szerintem kicsit keserédessé teszi.
Az első kislemezetekre, a My Body and Soulra három dal került fel, meséljetek kicsit az EP-ről! Az első dalotok felvétele és a keverése is a Nova Prospect házi stúdiójában volt, most is hozzájuk mentetek vissza felvenni a kislemezt? Ha össze tudnátok foglalni pár jelzővel a dalok szövegvilágát, melyek lennének ezek? Milyen hangulatot próbáltatok leginkább elkapni a számokkal?
Anna: Mint azt már említettem, azon a bizonyos ott alvós összejövetelen születtek ezek a számok. Nagyrészt Zoli és Tibi írta az alapokat, ezután pedig mindenki belenyúlt oda, ahol változtatnivalót vélt felfedezni. Sokszori midihallgatás után kiötlöttem a dallamokat, rápattintottam a szövegeket, és készen is lettünk. Szóval az EP utolsó körben felvett két száma egyidős a Smile-al. Igen, a Novás stúdióban voltunk ez utóbbi alkalommal is, nagyon rendesek voltak a srácok, és elégedettek vagyunk a munkájukkal. Szövegvilágot tekintve (talán a Smile-t kivéve) azt mondanám, hogy ezek az átlagember életről való gondolatai nem túl pozitív szemszögből tekintve. Képtelen vagyok vidám dolgokról írni, úgy érzem, az emberek többet agyalnak problémákon, mint örömökön.
Az új dalokban, a Deliriumban és a Your Methodban is vannak poszt-rock-szerű gitártémák, hallgattok esetleg poszt-rock bandákat is, hogy ezzel is színesítetek a zenei világotok? Ki a fő dalszerző a csapatban, esetleg közös ötletekből kalapáljátok össze a számokat?
Anna: Zoli és Tibi a legtermékenyebb, de természetesen mindannyian hozzáfűzünk dolgokat, ha szükséges. (Bárcsak tudnám, hogyan kell Guitar Pro-t használni.)
Zoli: Tibike a legnagyobb poszt-rock rajongó a zenekarban, a Lost In Kiev a kedvenc bandája. Dalírásnál általában én hozom a ritmusgitárt és Tibi pedig a dallamokat, így elkerülhetetlenek a poszt-rock szerű témák. Már most majdnem kész vagyunk a következő anyagunk megírásával, az agresszívabb grunge és rock alapok mellett még hangsúlyosabb szerepet kapnak majd az elszállós, reszelős díszítések.
Az új kislemezetek borítója főleg a ’80-as éveket idézi ezzel a lilás összeállítással, ki készítette nektek ezt a grafikát?
Anna: Sokat gondolkodtunk a borítón, de végül Tibi akadt rá erre a képre, és a színvilág is az ő ötlete volt. Nekünk nagyon bejött a dolog, így megegyeztünk ebben.
A debütáló kislemezetek előreláthatólag a Go Away Records gondozásában jelenik meg, lehet tudni valamit a megjelenésről, számíthatunk fizikai adathordozóra, CD-re, bakelitre, esetleg kazettára?
Zoli: A Go Away Records-szal alapvetően azért vettük fel a kapcsolatot, mert mindenképpen szerettük volna, ha fizikai formátumban is megjelenik az EP. Kazettás megjelenés várható tavaszra, de ha sikeresnek bizonyul a kislemez, akkor egy későbbi bakelites kiadás is szóba jöhet.
Koncertek terén tavaly már debütáltatok, és idén is már van 1-2 fix megjelenésetek a közeljövőben a színpadon, hol csíphetnek bennetek el az emberek?
Zoli: Az idei évet hazai pályán, Szegeden kezdtük, hétvégén pedig a Dürer kis termében játszunk az Aviator előtt. Márciusban fellépünk Szegeden a Live Music Clubban a Svéd Normandie előtt, utána pedig a kecskeméti Fringe fesztiválon a Tekaban, illetve a budapesti Trafik klubot is meglátogatjuk. Tavasz közepén pedig egy budapesti zenekar társaságában indulunk országos turnéra. Ezekről a koncertekől minden infó megtalálható a facebook oldalunkon!
És akkor utoljára két olyan kérdés, amivel tovább azonosíthatnak benneteket az emberek: mely zenekarnak várjátok idén a legjobban az új kiadványát, és ha tehetnétek, akkor mely bandával indulnátok el legszívesebben turnézni, mely országba jutnátok el a legszívesebben?
Zoli: Én most a Balance And Composure kiadványát várom legjobban, habár tudtommal még nem lett bejelentve, hogy lesz, de nagyon reménykedem benne! Legjobban egy ázsiai turnéra indulnék el a Foo Fighters-szel, Malájzia, India, Kína és Japán érintésével, de azt hiszem, ez csak álom marad! :)
Roli: Én mindenképpen a Basement lemezét vártam a legjobban, de mivel az már megjelent, ezért a Touché Amoré új anyaga mozgatja a fantáziámat. Zenekar tekintetében, ha bármire lenne lehetőség, akkor egy Turnover, Tigers Jaw, Basement turné mindenképpen maxolná a banda „karrierjét”. Legszívesebben Angliába vagy Olaszországba mennék el zenélni, az USA meg olyan kicsit nagy álomnak tűnik még.
Sanya: Számomra a remélhetőleg még 2016-ban elkészülő Metallica albuma jelent sokat, valószínűleg én képviselem a bandában a régi iskolás kemény vonalat. A kérdésre, miszerint kivel turnéznék szívesen: Nálam a Shinedown és a Godsmack bandák állnak a sor elején, bár ehhez még bőven van mit letennünk az asztalra. :)
