“Ez a trip nekem jobban megérte, mint eddig talán bármi” – Inhale Me-klippremier és -interjú

2019 augusztusában megújult tagsággal és energiával tért vissza az Inhale Me, hogy aztán szűk két évig ismét tetszhalottságot színleljen. Azóta mindössze két koncertjük volt: a Bury Tomorrow-val és az Avianával játszottak a fővárosban. Most azonban itt a budapesti csapat talán eddigi legerősebb klipes szerzeménye, a Renegade, amely a Spaceuntravel csatornáján jelent meg, itthon pedig nálunk nézhető először (valamint Spotify-on is hallgatható). A dal felvételeiért és a hangzásáért Tóth Gábor (Ghostship Recordings) volt a felelős. A premier mellé Csiki Dávid dalszerző-gitáros részletesen mesélt nekünk a Renegade történetéről és elkészüléséről, illetve a banda aktuális dolgairól.


Mesélj az új dalról! Hogy született meg?

Ez egy kőkemény metalcore-dal, de szerintem több szempontból egy olyan új oldalát mutatja meg a zenekarnak, amit eddig nem nagyon lehetett látni. A megszületése egybeköthető azzal az időszakkal, mikor elhatároztam, hogy elhagyom az országot és továbbtanulok. Sok barátom furcsán reagált (azóta is felemás visszacsatolásokat kapok a döntésemből kifolyólag), szóval ez a dal azokról és azoknak is szól, akik kénytelenek nehéz döntéseket hozni, és a barátaiknak, akikre csak támaszkodni szeretnének, de csak a hátukat látják. A végső formát az első kint töltött félévben nyerte el, ahol rendkívül termékeny voltam zeneileg a végtelen szabadidőmből kifolyólag, amit az okozott, hogy nem ismertem itt kint senkit.

És mi a helyzet a zenekarral? Mi történt veletek a Faces óta?

A közös munka alatt – még ha csak online is – a heti szintű dalírós sessionöknek köszönhetően folyamatosan aktívak voltunk, próbáltunk egymásnak erőt adni. Petivel és Lacival talán ez a dolog még jobban is összekovácsolt minket. Mi lettünk a kreatív agya a zenekarnak, és gyakorlatban is jól működött az online dalszerzés, és az ötletek gyakorlatban való kipróbálása a teremben, nélkülem. Brúnó és Szeki pedig a végén az éneket szedték össze és demózták fel. A dalt tavaly nyáron rögzítettük Gabikával, akivel már ezer éve ismerjük egymást, több korábbi megjelenésünkön is ő dolgozott. Az ezt követő egy év – mint mindenkinek – nekünk is nehéz volt. A kötelező korona-depresszió, a nehézkes kommunikáció és az én utazáshoz való képességem elvesztése nagyban kivett belőlünk. A Renegade megjelenésének elnyújtása is mindenkit nehezen érintett.

Ki készítette a klipet? Hogy tudtátok összehozni a forgatást?

Áprilisban tudtam csak azt megcsinálni, hogy vonattal hazautaztam. Erről annyit, hogy aki utánam csinálja egy kemény gitártokkal meg egy hátizsákkal Dániából, Odenséből Budapestig maszkban, 5 átszállással, esőben és hóban, annak fizetek egy sört. Az igazság azonban az, hogy ez a trip nekem jobban megérte, mint eddig talán bármi. A hazautazásom időpontjára már le volt szervezve a klipforgatás. Sokat nézelődtünk, hazai színtéren kivel szeretnénk együtt dolgozni, de senki sem képviselte azt, amit mi szerettünk volna, ráadásul hosszú ideje én magam is azt éreztem, hogy magunknak kell megcsinálnunk ezt a dolgot, és akkor lesz olyan, amit látni szeretnénk. Korábban felkerestem Sergey Stovbát, akit Instagramról ismerek (azóta baráti szinten vagyunk és imádunk együtt dolgozni). Béreltünk felszerelést, és mi közösen dolgoztunk a megvalósításon, a deal Sergeyjel az volt, hogy ő vágja és editálja majd a videót. Egyébként ő annyira imádnivaló, hogy végig velünk volt Zoomon, míg forgattunk. Egy jó 12 óráról beszélünk, ami alatt vele nagyjából 30 percünk volt foglalkozni. Nagy köszi neki innen is külön (plusz minden barátunknak, aki segített, hogy ezt összehozzuk)!

Mik a terveitek a közeljövőre nézve?

Van még néhány dolog, amivel készülünk – a Renegade, mondjuk úgy, előfutár csupán, de ezekről majd később fogtok hallani. Addig is minden infót elérhettek Instagramon és Facebookon. Így visszatekintve fantasztikus volt ez az egy év, és egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy a Renegade a legjobb dalunk és legjobb klipünk, amit valaha megjelentettünk. Azt pedig alig várjuk, hogy végre élőben is megmutassuk nektek!

Fotó: Szeklencei Zsolt