2012. április 22.
Mi itt a NuSkullnál a kezdetek óta, de az utóbbi időben különösen nagy hangsúlyt fektettünk az ifjú és egyben ígéretes zenekarok bemutatására, hogy ezáltal minden értékes kezdeményezésnek hangot adhassunk. Ebben a hónapban sincs ez másképp, ugyanis, ahogy bő egy hete a HopeToBelieve egyik új dalát ismerhettétek meg úgy most a körösladányi Dreadful Peace hatfős legénységen a sor, hogy szokás szerint hét kérdésben bemutassa magát. A mikrofonnál Kiss Ádám, a zenekar alapító énekese:
Elsőként megkérnélek Titeket, hogy pár mondatban összegezzétek a zenekar eddigi életútját, kiemelve a legfontosabb állomásokat!
2006-ban alakult a banda, akkor még öt taggal: Bojti Tamás (gitár), Jenei István (basszusgitár), Nagy Dániel (dob), Nyíri Tamás (gitár) és Kiss Ádám (ének). Kezdetben főként feldolgozásokat játszottunk, majd szép lassan elkezdtük megírni saját számainkat. A két énekeses felállás 2008-ban jött, amikor Bojti János csatlakozott hozzánk. Ezután dobos poszton csere történt, Dani helyére Kecskeméti Ákos került. Ekkoriban elég sok tehetségkutatón megfordultunk. A 2009/2010-es Keletunderground Tehetségkutató különdíj lehetőséget adott fellépni a 2010-es Azfeszten; ugyanebben az évben elsők lettünk a MAMF tehetségkutatóján, ami a SZIN-re juttatott el minket. Szintén 2010-ben készültünk el a Hidden Reality című EP-vel, melyről a Black Plague című számhoz forgattunk egy klipet. Ezeket az eseményeket sajnos tagcserék követték, amik nehezítették az együttes továbblépését. A jelenlegi, reméljük végleges felállás 2011 nyarán alakult ki, az új tagok: Kerekes Mihály (dob) és Szűcs József (basszusgitár). Szerencsére hamar összeszoktunk, ezért döntöttünk úgy, hogy megcsináljuk ezt az EP-t, ami a Dawn of Forgotten Ages címet kapta.
A zenekar két énekest tudhat magáénak. A kezdetektől ilyen felállásban gondolkodtatok vagy csak barátságok szövevénye eredményezte mindezt?
A kezdetekben főleg System of a Down feldolgozásokat nyomtunk, ami nem igényelt két énekest. Amikor azonban elkezdtünk saját számokat írni, akkor éreztük azt, hogy még egy énekkel sokkal változatosabb dalokat kreálhatnánk. Jani szívesen csatlakozott hozzánk, de már ezelőtt is jó barátságban álltunk vele. Az ő csatlakozása mindenképp színesebbé teszi a számainkat énektémák szempontjából, hiszen az ő zenei stílusa eltér valamelyest az enyémtől. Mind a ketten a ránk jellemző énektémákat hozzuk, ettől változatosabbak a nóták. Emellett elég jól összeszoktunk már, így egyre több terceléssel próbáljuk színezni egymás szólamát.
Négy epizódon keresztül nyerhettünk betekintést az EP felvételi munkálataiba. Kivel dolgoztatok és mi volt a felvétel legnagyobb tanulsága?
A számokat 2011 őszén rögzítettük a Wookie Sound Studioban, ahol Hegyes Gergő és Zurbó „Zúzó” Zoltán, a zenekar Tomijainak gitártanárai voltak segítségünkre. A felvétel nagyon jó hangulatban telt, amint az a videókból is kiderül. Ezután technikai problémák miatt kicsit pihentetnünk kellett a projektet, és csak 2012. márciusában jutottunk el Simon Istvánhoz, azaz Simihez a No Silence stúdióba, hogy megtörténjen a számok keverése, masterelése. Legnagyobb tanulság az az, hogy minél jobban ki vannak gyakorolva a nóták, annál pörgősebben megy a felvétel, amikhez a stúdióban még egy csomó jó ötlet jöhet.
A legújabb kiadványotok Dawn of Forgotten Ages címmel fog megjelenni, kérlek meséljetek erről valamit! Miért ezt választották cím gyanánt és milyen témát járnak körül maguk a dalok, illetve mennyiben jelent előrelépést a legutóbbi anyagotokhoz képest?
A Dawn of Forgotten Ages arra utal, hogy egyre jobban jelen vannak napjainkban azok a dolgok, amelyek az idő múlásával feledésbe kellett volna, hogy merüljenek. Egyre nagyobbak a társadalmi különbségek az egyre nehezebb kiugrási lehetőségekkel párosítva; rabszolgamunka a futószalagok mellett, ahol az ember, mint egy eszköz van jelen, és a többi. Maguk a számok nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz témájukat illetően, de mindegyik az EP címét járja körül. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi ilyen sötéten látjuk a világot, csak szeretnénk, ha a szövegeknek lenne valami mondanivalójuk. Ezen a téren szerintem fejlődtünk is. Kevésbé direktek a szövegek, jobban át kell gondolnia a hallgatónak, hogy pontosan miről is szól egy bizonyos szám.
Mennyire volt meghatározó műfaj a zenekar számára a nu metal? Kik voltak a kedvenceitek és jelenleg milyen zenekarok vannak rátok a legnagyobb hatással?
A kezdetekben mindenképp a nu metal volt a legmeghatározóbb műfaj, hiszen olyan bandáktól játszottunk feldolgozásokat, mint a Korn, Limp Bizkit, System of a Down, Static-X és ezek is voltak a kedvenceink. Mára az ízlésünk annyi féle lett, ahányan vagyunk. Persze vannak nagy közös kedvencek, mint az A Day to Remember, vagy az August Burns Red, de ezek mellett mindenkinek megvannak a saját kedvenc zenekarai: Oh, Sleeper, Emmure, Bloodsimple, Story of the Year, Stuck Mojo, Protest the Hero.
Sok zenekar választja mostanában a Barber’s Art műhelyt. Mit gondoltok erről és ti miért választottátok Barnit?
Az első munka, amit láttunk Barnitól, az a Slaughter At The Engagement Party: I Killed Everyone Will You Marry Me borítója volt még 2010-ben, és már akkor is bejött ez a stílus. Most, amikor a saját EP-hez kerestünk grafikust megnéztük az újabb munkáit is, és szinte egyértelmű volt, hogy neki kell készíteni a grafikákat. Így hát rendeltünk tőle egy logót és az EP design-ját, amikkel teljesen meg vagyunk elégedve, és a közönség részéről is pozitív visszajelzéseket kapunk. Annak, hogy rajtunk kívül sok más zenekar is őt választja, csak örülni tudunk, hiszen ez azt jelenti, hogy egyre többen szeretnének maguknak igényes és profi munkát.
Az EP megjelenése után milyen terveitek vannak, kikkel turnéznátok a legszívesebben a hazai zenekarok közül és mi a Dreadful Peace legnagyobb álma?
Szeretnénk minél több helyen koncertezni, az ország minden régiójában, hogy a lehető legtöbben megismerjék az új és a régebbi számainkat is. Zsír lenne ezt olyan bandák társaságában tenni, akik a magyar underground életben már ismertebbek. Ebbe a kategóriába szerencsére egyre több banda beletartozik, nehéz lenne néhányat kiemelni közülük. A legnagyobb álmunk az, hogy meg tudjunk egyszer élni a zenélésből, mert akkor azzal foglalkozhatnánk, amit legjobban szeretünk csinálni.
