2012. május 11.
A hazai hardcore/metal színtér feltehetően legkitartóbb, és sajnos egyik leginkább alulértékelt zenekarát tisztelhetjük a Nadirban, hiszen a jövőre már a második ikszbe lépő banda töretlen lelkesedéssel írja lemezeit, és mindezt úgy teszi, hogy albumról albumra képesek még mindig újat mutatni, miközben sziklaszilárdan kiállnak értékrendjük mellett. A formáció ezúttal új állomáshoz érkezett el, hiszen még alig hűlt ki a tavalyi év végén megjelent feldolgozáslemez, az Underground Heroes, az alábbi cikkben már meg is hallgathatod az Exitus címre keresztelt albumot, ami egyfelől jó okot adott egy kimerítő interjúra, másfelől felkészítheti a közönséget is arra, hogy a jövőre húszéves zenekarnak milyen tervei vannak még.
Sziasztok! Először is térjünk egy kicsit vissza az Underground Heroes című feldolgozáslemezetekre. Milyen volt az anyag fogadtatása, és az egyes átiratokat hallották-e az ihletést adó zenekarok?
Az anyag fogadtatása igazán nagyszerű volt. Azért is örömteli ez számunkra, mert sikerült ráirányítanunk az emberek figyelmét olyan előadókra, akik nekünk roppant sokat jelentenek, de a világ valahogy nem vesz/vett róluk tudomást, és amolyan el nem ismert hősök szerepe maradt nekik osztályrészül. Egyik-másik zenekar ezek közül ma már nem is létezik. Mindenesetre hallották az átiratainkat és elismerően nyilatkoztak róla! Nem mellékesen olyanok is felfigyeltek az Underground Heroesra, akik azelőtt nem követték a munkásságunkat, de megtetszett nekik ez vagy az a feldolgozás, és szimpatikusnak találták az anyag ötletét, koncepcióját is. Ez a lemez inkább önmagunknak volt fontos, és nem igen számítottunk ekkora érdeklődésre. A cél nem az volt, hogy a nyilvánvaló hatásainkat (Bolt Thrower, Crowbar stb., amelyeket amúgy is mindenki emleget velünk kapcsolatban) hangsúlyozzuk ki, hanem hogy ennél jóval mélyebbre ássunk le a gyökereinkhez. A legtöbb nóta a kilencvenes évek elejéről származik, amikor a zenekar is elindult, és ezekhez az alapvetésekhez (számunkra feltétlenül azok) úgy igyekeztünk nyúlni, hogy valamennyi Nadir érzést is közvetítsenek a számok. A stílust tekintve igen szerteágazó lemezben gondolkodtunk, hiszen van a felhozatalban death metal, doom metal, hardcore… Ezeknek az összessége a Nadir.
A feldolgozáslemez összerakása alatt már íródtak az Exitusra készülő dalok?
Igen, már csak azért is, mert eredetileg gyors egymásutánban szerettük volna a két anyagot megjelentetni. A dalszerzéssel nálunk egyébként sincs gond, Norbinál folyamatosan születnek a friss témák. Idővel mégis módosítottunk a terven, részben az Exituson vendégzenészek miatt, hiszen az ő elfoglaltságukhoz (turnézás, stb.) is igazodnunk kellett. Van egy kialakult stílusunk, és úgy fogtunk hozzá a lemezkészítéshez, hogy a meglévő Nadir jegyek megtartása mellett tudjunk előrelépni. Minden eddiginél tudatosabb és átgondoltabb nótaszerzés folyt, miközben mélyebb és kidolgozottabb dalszövegekben is gondolkodtunk. Mivel a zenekar tagjai a felvétlek idején Európa legkülönbözőbb pontjain jártak éppen, a folyamat nem volt olyan egyszerű, mint az eddigi lemezeink esetében. Ez a tényező gátolta az élő fellépéseink gyakoriságát, a kreatív folyamatokat azonban nem. A mindig erős zenekari összetartás talán soha nem volt ilyen szilárd, mint ennek a lemeznek az elkészítése folyamán. Mindannyian egy irányba tartottunk, és jóllehet nem a megszokott körülmények között készült az album, roppant büszkék vagyunk a végeredményre. A hangzást 100%-ban Szabolcsnak, a dobosunknak köszönhetjük. Ő jelenleg Svájcban él és a teljes lemezfelvételt ő irányította, sőt a keverést és a masterelést is ő végezte.
httpvh://www.youtube.com/watch?v=yQ2RZDTpQVs
Az új lemezen még az Eco-Ethichez képest is határozottabban léptek fel az állatvédelem ügye mellett. Szerintetek mi a legnagyobb probléma ebben a máig igen kényes témakörben, és a Nadir ehhez mit tud hozzátenni?
Talán valami elindul itthon is lassan: a minap letöltendő börtönbüntetést kapott az az „ember”, aki leszúrt egy lovat (Felhő) a nyílt utcán. Ez precedens értékű lehet, és a jövőben a hasonló elkövetőket felfüggesztett helyett letöltendőre ítélhetik. Szerintünk úgy tud hiteles lenni egy zenekar, ha valós problémákkal foglakozik, és nem mellékesen még hisz is az ügyben. Mi azért tárgyaljuk a szövegeinkben az állatvilág és környezetünk témakörét, mert eleve a szívügyünk. A hörgés nem csak kellék, hanem valódi düh! A szögeinkben pedig valódi drámák elevenednek meg, és ha nehéz is feldolgozni, zömmel megtörtént esetekről van szó.
A problémák gyökere egyfelől abban a teljesen téves felfogásban keresendő, hogy az ember feljogosítva érzi magát a természetbe való beavatkozásra. Ez mára odáig vezetett, hogy ijesztő ütemben sodródnak a kihalás szélére és pusztulnak ki a különböző növény-és állatfajok. További súlyos gond, hogy a modern ember nem képes hosszú távra gondolkodni, adott idő alatt igyekszik minél nagyobb haszonra szert tenni, és ebben mára szinte semmilyen morális erő nem tartja vissza. Előadóként annyit tehetünk ebben a helyzetben, hogy felhívjuk a hallgatók figyelmét ezekre a problémákra, és az életben is igyekszünk tettekkel alátámasztani az álláspontunkat. „Népszerűségünkből” adódóan lehet, hogy nem jutnak el milliókhoz az üzeneteink de mindenki nézzen mélyen önmagába, és csak annyit tegyen az ügyért, amennyit biztosan fel tud vállalni – úgy, ahogyan mint mi –, máris sokkal jobb hely lesz ez a világ.
A Transport League énekese is felbukkan egy új dalban, sőt, vannak más vendégek is a lemezen. Kik ők, és hogyan sikerült ezt megvalósítani?
Tony J. Jelencovich énekes-gitárossal igen régóta vagyunk jó személyes viszonyban. Vitya képes olykor elképesztő távolságokat is átutazni, hogy lássa a Transport League-et élőben, ami szintén segített a kapcsolat elmélyítésében. Tonyt, aki a tevékenységünket is figyelemmel kíséri, szívesen vállalt szerepet a lemezünk egyik nótájában (Overfishing / Gone By 2048). Greg Bennicket (Trial) egy interjú készítésének apropójából ismerte meg Vitya, és ő is örömmel szerepelt a Nadir eddigi leghosszabb nótájában (The Last One In The Wild). Végül, de nem utolsó sorban: a We’re Here For A Cause és a Dog Abuser nótákban Jakab Zoli vendégszerepel, akit nyilván nem kell senkinek bemutatni. A zenekar tagjaihoz ezer éves barátság fűzi, úgyhogy adta magát az ötlet, hogy együtt is csináljunk valamit. Mellettük pedig a Képzelt Város csellistája, Barta Gyöngyi is felbukkan az egyik új dalban.
Maradtak olyan dalok, amik végül nem kerültek rá a lemezre?
Igen. Tizennégy dal született, és ebből kilenc került fel a lemezre. A most fel nem használt dalok a zenekar húszéves születésnapi anyagán látnak majd napvilágot, ami jövőre várható.
A kreatív dalszerzési szakaszban mikor dől el, hogy egy téma az Our Existence Is Punishmenthez, vagy épp a Nadirhoz passzolna jobban?
Ez a kérdés mindjárt az elején eldől, mert mindig tudatosan külön választjuk a kettőt és az adott formáció számára írjuk a számokat. Ma már annyira eltér a két zenekar zeneileg és szövegileg is, hogy könnyen tudunk szelektálni. A Nadir a fő csapás, ezért OEIP anyag akkor készül, amikor éppen időnk engedi. Utóbbival nincsenek tervek és nincsenek benne szabályok sem, egyszerűen valami meglepő és eredeti dolog létrehozása a cél. Néha-néha az OEIP-vel is játszunk is élőben (legközelebb a Jucifer előtt, május 20-án a Roham Bárban). Annyi bizonyos, hogy az idei év végén lesz második OEIP lemez is. A Nadirral kapcsolatban sokkal tudatosabban tervezünk, és jelenleg az Exitus lemez a legfontosabb számunkra. Komoly hiányosságunk, hogy nem tudunk annyi élő fellépést szervezni a zenekar köré, amennyit elterveztünk. Ebben azért mindenképp javulást szeretnénk elérni. Valószínűleg ez a mi hibánk is, mindenesetre nem vagyunk népszerű zenekar, így kevés helyre hívnak minket.
Az új album is szerzői gondozásban jelenik meg, valamint ingyen letölthetővé is válik, ahogy az eddigi kiadványaitok is. Nem gondolkoztok kiadóban, esetleg külföldi terjesztésben?
Ezek vagyunk mi, ezek a gondolataink, ezek a témák inspirálnak minket – ilyen zenét hoztunk össze Ha tudsz ezzel azonosulni, és a zene is tetszik akkor töltsd le teljesen ingyen, ha pedig nem, akkor keress valami mást. Ma, az internet korában egy ingyenesen letölthető anyag is rengeteg emberhez el tud jutni, mindenféle határ és korlátozás nélkül. Az olyan kis bandáknak, mint mi vagyunk, még kedvező is ez a letöltős korszak. Szerintem a zeneipar mint olyan a jövőben nem fog létezni (vagy csak nagyon korlátozottan), mindenki pénzügyi hókuszpókuszok nélkül fogja kiélni a kreatív hajlamait – úgy, mint mi. Mindenki rágörcsöl erre a témára, pedig a lényeg az pont nem ez . Lehet, hogy fordítva ülünk a lovon, de nekünk ez egyfajta terápia, ami nélkül nem tudunk élni. Ha valami plusz dolog járul hozzá, az jó, de nem pusztán az inspirálja zenénket, hogy még sikeresebbek legyünk. Barátok vagyunk, akik szeretnek egymást társaságában valami értékeset összehozni. Ez inspirált minket a kezdeteknél is, de ez az inspiráció 2012-ben minden eddiginél erősebb.
Már lassan húsz éve vagytok a hazai extrém zenei színtér meghatározó és megbízható bástyája. Az elmúlt években mik voltak a legnagyobb változások, amik visszacsapódtak a zenekar működésében is, és mik azok a tapasztalatok, amik a leginkább formálták egyfelől a banda egységét, másfelől annak zenei és üzenetbeli karakterét?
Az elmúlt években, nagyjából a névváltoztatás óta, igazi egységbe kovácsolódott a zenekar. Tíz év leforgása alatt összesen két tagcserén (két bőgősváltáson) mentünk keresztül, ami igazán nem sok. De ha már lehetőségünk adódik rá, akkor szeretnénk ezúton is megköszönni nekik a velünk eltöltött éveket. Név szerint Turbók Gergőről és Szabó Szilárdról van szó. Az elmúlt időszakra tehető, hogy kialakult a ránk igazán jellemző zenei és hangzásvilág, amelytől jelentős mértékben nem is fogunk már eltávolodni, viszont elég tág teret ad, hogy állandóan új dolgokat próbáljunk ki. Ez a folyamat a koncerteken szerzett tapasztalataink eredménye, hiszen élőben derült ki egyértelműen, mely témák a leghatásosabbak, vagyis melyekre a legjobb a közönség visszajelzése és melyeket élvezzük mi a legjobban játszani. A stílusunk letisztulásával párhuzamosan alakult ki az egységes szövegi mondanivalónk is: a célratörő zenei megközelítéshez hasonlóan konkrét és fogalmazásmód társult, ami a világszemléletünk elmélyülésének is velejárója. Ugyanúgy önmagunkat adjuk, mint mindig, de érettebb módon.
Tavaly az Újpest labdarúgócsapatának is írtatok egy szurkolói dalt: ez mennyire terjedt el a focicsapat szurkolóinak körében?
A híre elég széles körben elterjedt a táboron belül. Igen megosztó volt a fogadtatása, mert nem mindenki szereti a metalt (sőt). Régóta érlelődött az ötlet, és végül egy kedves barátunk (Réti Zsolt) ösztönzésére ugrottunk neki. Egy direkt, egyszerű, zúzós himnuszt akartunk megírni, de oly módon, hogy összeköthető legyen a Nadir nevével. Ettől függetlenül nem akarjuk túllihegni a dolgot, és ennek hátán előbbre jutni. Egy hangulatos délután pár barátunkkal megcsináltuk, és ennyi.
httpvh://www.youtube.com/watch?v=1syf9EeIRmw
Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?
Jelenleg minden fórumon a lemezt szeretnénk hirdetni, és minél többet játszani élőben is. Úgy érezzük, hogy igen megbízható szinten teljesítünk lemezről lemezre, így várhatóan nem is veszünk vissza ebből a lendületből. A zenélés, lemezkészítés rengeteg örömmel jár. Az összes eddigi lemezünk letölthető a honlapunkról, napi infót pedig a Facebook-oldalunkról lehet szerezni.
