2023. augusztus 31.
Ha éled a thrasht és adod a titanikus csordavokálokat, adj neki egy esélyt!
Aligha lehetne lényegre törőbben összefoglalni a budapesti Concrete visszatérő nagylemezét a thrash-banda gitárosa, Molnár Dániel fenti szavainál.
Az eredetileg 2005 és 2013 között aktív zenekar közel egy évtizednyi szünet után tavaly alakult újjá, hogy aztán most itt a NuSkullon mutassa be második albumát. A High Evolution 12 évvel követi a Revelations of Perdition című első nagylemezt, és sokat tényleg nem is kell itt rizsáznom róla – egyrészt mert az egész cucc magáért beszél, másrészt meg ettől függetlenül Molnár így is mellékelt hozzá némi nagyon alapos kommentárt.
A gitáros ezt meséli a banda újjáalakulásáról és az új album megszületéséről:
Bármilyen viccesen is hangzik, a High Evolution egy teljes, totális meglepetésként ért minket. Ehhez egy kis kontextus: 2013-tól 2022-ig semmilyen szinten sem működött a zenekar. Viszonylag sok frusztráció, kiégés és konstans belső nyomás okozta, hogy bedobjuk a törülközőt, ami miatt szerintem egyikünk sem gondolta, hogy valaha is újra fogunk együtt zenélni.
Tavaly tavasszal azonban felkeresett mindenkit Horváth „Necrofaust” Jani basszusgitárosunk, hogy mit szólnánk egy egyszeri reunionhöz, amit a Drinkin’ Beer in Bandana Béla szervez, és gyakorlatilag kérdés nélkül mindenki azonnal rábólintott. Ez alatt a 9 év alatt többen családapává váltunk, van, aki külföldre költözött, és van, aki millió egyéb zenekarral turnézott aktívan. Viszont már szinte az első próbák alatt úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk, itt valami sokkal több történik, mint a régi számok újra betanulása.
A novemberi buli hatalmasat szólt, iszonyú jó volt újra játszani, és hamar azon kaptuk magunkat, hogy készen van egy kislemeznyi új anyag. Gondoltuk, hátha ezt splitben kiadhatjuk valakivel, vagy csak így önálló EP-ként, de valahányszor szóba került, hogy hogyan tovább, már készen volt még egy és még egy újabb szám.
Idővel szembesülnünk kellett azzal, hogy 8 szám ebben a műfajban aligha EP, és akárhonnan is nézzük, készen van egy albumnyi intenzív, no-bullshit thrash, teljesen mentesen a korábbi anyagok töltelékeitől. Az „Oh No Oh Fuck” gyakorlatilag így kapta a címét: már rég ott tartottunk, hogy készen van az anyag, le kéne zárni a zeneírás fázist, de egyszerűen ömlött megállíthatatlanul az ihlet. A végeredmény egy 8 számos, 22 perces anyag, aminél hosszabbat semmiképp sem akartunk felvenni, mert kinek van ideje vagy kedve manapság 50-60 perces lemezeket hallgatni?
A dalszövegekről és a művészi önkifejezésről:
Tematikájában viszonylag széles skálán mozog az album, mert a hiperűrfegyverektől kezdve az önpusztításon át a főnöködnek lekevert csicskalángosig rengeteg mindent felfedezni benne, ami jól tükrözi, hogy nagyon-nagyon kötetlen alkotási folyamat volt, mire eljutottunk a kész anyagig. Rengeteg „easter egg” van elrejtve a szövegekben, a borítón, a cím(ek)ben, amelyek olykor akár furán is hathatnak, de végre valahára úgy éreztük, hogy semminek, senkinek sem kell megpróbálnunk megfelelni, inkább teljesen elengedünk minden prekoncepciót, és kizárólag azt csináljuk, ami jólesik. Először érezzük ezzel az anyaggal, hogy sikerült elérnünk a valódi potenciálunkat, mint zenekar, amihez nélkülözhetetlen volt, hogy az egész írási folyamat annyira őszintén és kötetlenül zajlott.
A stúdiózásról:
A dobokat Puha Szabolcs stúdiójában vettük fel Juhász Feri (Unholy Sativa, Sex Riders, Power Flower, Homár) segítségével, amit aztán átvittünk a sokak által ismert Garcia Szabi TNL Studiójába minden további munkálatra. Itt igazi varázslat történt: Szabival hamar rátaláltunk egy olyan hangzásvilágra, ami totál a miénk, de az ő aktív (és rengeteg) kreatív inputjával sokkal többet kihoztunk ott helyben a számokból, mint eredetileg terveztük.
A lemezcímről és a borítóról:
A cím is az utolsó pillanatban változott meg egy teljesen másikról, ami hónapokig tervben volt. Amint Szabó Laci (Idő, Dog Attack, Közöny, Blackmail) leadta az elkészült festményt, bajban voltunk, mert imádtuk, de valahogy, valami nem stimmelt. Hamar rájöttünk, hogy nem a borítóval van baj, hanem a meglévő címmel, és hogy az valójában nem is olyan jelentőségteljes így, amikor egyben láttuk az egészet. Így lett a végleges cím High Evolution, ami egyrészt tükrözi számunkra, hogy milyen rövid idő alatt, organikusan léptünk szintet magunkhoz képest (mivel a 9 év szünet alatt valóban semmilyen zene sem készült), másrészt egy átlag geek számára elég egyértelmű utalásokat rejt.
A lemezbemutató koncert – és egyben a Concrete egyetlen hátralévő 2023-as bulija – november 13-án lesz a Dürer Kert kistermében, az amerikai High Command és a brit Inhuman Nature vendégeként.
