2011. június 24.
Egy demót és egy EP-t követően új kislemezzel jelentkezik a budapesti Brainlust, ami egyfelől azt kívánja prezentálni, hogy a basszusgitáros-fronton tagcserén átesett zenekar milyen ösvényen szeretne haladni a továbbiakban, valamint azt, hogy az Arise of the Reanimated óta mennyit fejlődtek, változtak. A kétszámos kis kedvcsináló, melynek basszustémáit a Depresszió tagja, Kovács Zoltán játszotta fel, nyilván a teljes értékű bemutatkozás előszeleként hivatott felkelteni a hallgatók érdeklődését, a Pit Of Horrors pedig egy hét múlva felkerül a srácok Bandcamp-oldalára is, addig azonban a NuSkullról töltheted le azt, valamint már meg is hallgathatod, miközben egy interjút is elolvashatsz, ahol a gitáros Attila, a dobos Damien, valamint az új basszusgitáros, Zsombor (ex-Dance Like Travolta) felelt kérdéseinkre.
Sziasztok! Talán kezdjük is a legutóbbi kiadványotokkal, az Arise of the Reanimateddel: milyen visszajelzéseket kaptatok az anyagra, és mai füllel hallva mik azok a pontok, amiken módosítanátok, ha vannak ilyenek?
Attila: Sok pozitív véleményt kaptunk, nekem különösen azok melengették meg a szívemet, amelyek a zenénk egyediségét hangsúlyozták, azt, hogy valami pluszt találtak benne, és jó azt is látni a visszajelzésekből, hogy bár nem mai számokról beszélünk, nem csökkent az emberek lelkesedése, azaz hosszú távon is működőképesek. Ez lenne persze a normális minden esetben, viszont egy olyan műfajban, ahol a gyors siker receptje egyszerű és könnyen elérhető, szerintem nagy dolognak számít.
Hangzás terén mindenképpen vannak olyan dolgok, amik ezúttal sokkal jobban sikerültek, az Arise óta mi is sokat fejlődtünk, valamint akkori és mostani hangmérnökünk, Botlik Matyi is sok tapasztalattal gazdagodott. Magukat a régi számokat én szeretem úgy, ahogy vannak – egyértelmű, hogy egy olyan lépcsőfokot jelentettek, amin azóta rég túlhaladtunk, dehát ennek megmutatására szolgálnak az új dalaink.
Damien: Rengeteg pozitív visszajelzés volt. ezekkel a mai napig találkozgatunk itt-ott különböző fórumokon, gondolok itt egy-egy YouTube videóra, amit nem mi töltöttünk fel, vagy épp arra, hogy ha beválogatnak minket valami “Best international bands”-videóba. Apróságok ezek, de nagyon jó ilyesmire akadni. :) Kiemelten nagy sikernek éreztem, mikor egy essexi egyetemi rádiós műsorvezető, Rhys Stevenson keresett meg minket, hogy írni akar rólunk, és adott az EP-re egy laza 8,5 pontot, olyan bandákat megemlítve mint pl. a Whitechapel. Ezekért a dolgokért nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, nagyon jó érzés, hogy ilyen sok helyről ilyen sok embernek pozitív véleménye van a zenénkről.
Persze kritikákat is kaptunk azért. :) Elsősorban a hangzás volt az, ami nem jött be 100%-ig mindenkinek. Ahogy Attila is mondta, az EP hangzása egy lépcsőfok, amin továbbléptünk. Matyi nagyon sokat fejlődött, és kicsit mi is jobban meg tudtuk fogalmazni szerintem, hogy mit akarunk, illetve a felvételeknél is sokmindenre jobban odafigyeltünk a korábbi tapasztalatok alapján.
Zsombor: Habár megjelenéskor nem volt alkalmam még első kézből átélni a lemez fogadtatását, úgy veszem észre, hogy az emberek szívesen hallgatják a számokat, főleg élőben, ami az egyik oka annak, hogy várom a koncertezés lehetőségét. Én is megmutattam már pár ismerősömnek, aki még nem hallott rólunk, és olyanoktól is pozitív visszajelzést kaptam, akik alapvetően nem metál beállítottságúak, szóval meg vagyok elégedve.
Most két új dallal jelentkeztek: ezzel kívánjátok felvezetni az első nagylemezt? Hogyan jellemeznétek saját szavaitokkal az új szerzeményeket, mit kell róluk tudni, hogyan íródtak, miről szólnak és hol lettek felvéve?
Attila: Mindenképpen szerepel a terveink között egy nagylemez elkészítése, jelenleg is új számokon dolgozunk, rengeteg ötletünk van a hangzásunk továbbfejlesztésére. Időpontot belőni még korai lenne, de valószínűleg a nyár és az ősz ezeknek az új számoknak a befejezésével fog telni.
Az új számokról: a Pit of Horrors talán az eddigi legdurvább, és technikailag a leginkább igénybe vevő dalunk. Egy erősen death metal-centrikus számot akartam írni, amire azért jellemző az általunk nem megvetett fogósság, dallamosság, illetve befért még egy kis kísérletezgető matekozás is, Máté meg kanyarintott egy gyönyörű szólót a tetejére. Összességében talán ez a dal a logikus előrelépés az eddigi tevékenységünk alapján.
A másik új dal, az Endtime Diaries egy kicsit elrugaszkodik az eddigiektől, ez egyébként Máté szerzői debütje a zenekarban, azaz az első olyan szám, amit teljes egészében ő írt. Egy hiperdallamos, a saját mércénkkel mérve középtempósabb darabról van szó, hihetetlenül epikus témákkal pakolta tele, én nagyon imádom, ráadásul meglehetősen dinamikus is. Nagyon érdekes volt nézni ennek a számnak az elkészültét, eleinte furcsáltuk, hogy mennyire más, aztán a végeredmény valahogy mégis eléggé brainlustosra sikeredett.
Damien: A Pit of Horrors horrorfilmzenére hajazó dallamai és feszes tempója miatt nekem is egy mérföldkő-szerű szerzemény. Hangulatában úgy érzem, itt sikerült eddig talán a legjobban összehozni a szöveg+zene kombóval azt a horrorfilmes atmoszférát, amire általában törekszünk és mint már annyiszor korábban, sikerült megint egy “jól kibasztam magammal” szintű dobot összerakni. Ezzel ellentétben érdekes volt az Endtime-ban ilyen visszafogott tempóban olyasmi dobot írni, amilyet szoktam, a szokásos darálás nélkül megpróbálni kicsit színesítgetni, feszessé tenni.
Attila: Az Endtime Diariest a már említett epikus témák miatt szinte kizárólagosan valamilyen világvége-hangulattal tudtuk elképzelni, természetesen a ránk jellemző zombis horror kontextusban. Maguk a sorok szerintem nem szorulnak magyarázatra, mindenesetre a régi számainkat is ismerőknek rejtettünk közéjük egy kis finomságot.
Damien: A POH szövegét egy sokak által talán jól ismert karakter Dr. Satan (Rob Zombie – House of a 1000 Corpses) ihlette. Mivel a filmben csak nagyon felszínesen ismerhetjük meg őt, ezért írtam köré egy sztorit, hogy valójában ki ő és mit csinál. A múltjába is betekinthetünk (ez kutatómunka eredménye) illetve „láthatjuk”, ahogy lelkesen gyártja maga köré a szorgos zombikat, akik aztán segítenek neki még többet gyártani. Hogy miért, az majd kiderül a második részből haha. :)
Attila: A számokat Koncz Matyinál vettük fel a Perfect Noise stúdióban, akivel remek volt az együttműködés, nagyon korrektnek és rugalmasnak ismertük meg. A keverést és a masztert Botlik Matyi csinálta. Vele nagyon szeretünk dolgozni, mert bár elsődlegesen nem a metalban mozog, abszolút tudja, mit csinál és nem rest lekagylózni a hangmérnöki trükköket az álomszerűen szóló amcsi lemezekről.
Damien: Botlik ‘Grenma’ Matyival nekem mindig megvolt az a dobos-a-dobossal feeling, amitől nagyon hatékonyan tudtunk együtt dolgozni, az új számoknál már szinte előre tudta, hogy mit akarok, tényleg le a kalappal előtte! Külön piros pont, hogy punk léte ellenére olyan lelkesen bólogat a breakdownjainkra. :D
Zsombor: Ez a két szám tényleg felfogható egy nagyobb megmozdulás afféle „előszeleként”, de akkor tényleg egy nagyobb szünetre lesz szükségünk a számok között hogy kompetens módon összerakott kerek egészet alkosson.
Ha kicsit részletesebben bele akarunk menni a számok milyenségébe, akkor azt kell észrevegyem, hogy ez a két szám erősen kontrasztos egymással, de szerintem pont ez teszi érdekessé azt, hogy egy lemezen szerepelnek. Míg a Pit of Horrors egy jóval döngölősebb szám, (és véleményem szerint ez a nehezebben „emészthető”), addig az Endtime Diaries egy jóval dinamikusabb szerzemény, több dallamos betéttel, zeneileg merészebbnek tartom, itt is tükröződik, hogy mennyire máshogy ír Attila, illetve Máté.
Az új dalokat Kovács Zoltán, a Depresszió basszusgitárosa játszotta fel: honnan az ismeretség, és az új basszusgitárosotok, Zsombor (ex-Dance Like Travolta) mennyiben tudta felvenni a léptéket a feljátszott témákkal?
Attila: A Depresszióhoz rokoni és baráti szálak egyaránt fűznek minket. Ők nyilvánvalóan egy másik közönségnek zenélnek, de aki mostanában lenéz egy koncertjükre, teljes profizmussal találkozhat. Zoli pedig egy nagyon technikás basszeros, aki ráadásul abszolút death metal arc, és ő maga ajánlotta fel, hogy beugrik a felvételekre.
Damien: Itt most jöhetne egy könnyes sztori, hogy én milyen régóta ismerem a Depresszió zenekar tagjait, – ami így is van :D – de a fő kapocs a legújabb tag, Soda, aki nekem gimnáziumi legjobb barátom és az akkori közös zenekarunkkal turnéztunk velük. Nagyon jókat lehet velük pörögni, szerintem ez a barátság mindig meglesz, és szinte egyértelmű volt, hogy a Zoli fog beugrani. Nagyon korrektül és gyorsan megírta a számokhoz a basszust, ezért természetesen örökre a szívünkbe zártuk.
Attila: Zsombor pedig elsődlegesen a régi számaink basszustémáinak újraértelmezésével nyűgözött le minket, úgy döntöttünk, szabad kezet adunk neki a basszustémák megírásában, akkor is, ha Zoli egy-két témája nagyon elnyerte a tetszésünket. Így rajta fog múlni, hogy mit emel át belőlük, de az biztos, hogy gond nem lesz, mert ő is hihetetlenül képzett és ügyes, reményeink szerint a ténykedésével új szintre tudjuk emelni a zenénket.
Zsombor: Mindig is preferáltam, hogy a meglévő számokhoz saját basszusmenetet írok, nem azért, mert én jobbat írok mint bárki, hanem mert igyekszem a basszusba beletenni a saját vonásaimat, egyfajta identitást kölcsönözve ezzel, fontosnak tartom, hogy ne maradjak örökre a gitár árnyékában. Habár én mindig is kritikus vagyok magammal, a többieknek úgy veszem észre, hogy nagyon tetszenek amiket írok, úgyhogy igyekszem fenntartani ezt a minőséget. Arról nem is beszélve, hogy a rólam felvett videó fogadtatása is meglepően pozitív volt, kíváncsian várom, hogy élőben hogy tetszik majd a teljes általam írt basszusrepertoár a közönségnek.
Damien: Itt azért azt hadd meséljem el, hogy a Zsombinak volt egy mesteri húzása, amit tanítani kéne. A Dürerben volt koncertünk most nyár elején, és Attilával meg Mátéval ültünk a backstage-ben még buli előtt, amikor Zsombi csak úgy haverkodósan bejött, és „Jé, itt egy basszusgitár, muti!” alapon egyszercsak leült szembe mindenkivel, és elkezdett játszani rajta. mindenkinek elkerekedett a szeme, és azt hiszem úgy is maradt, mert Zsombi azóta teljes jogú tag. :)
A borítók között fennáll egy szoros kapcsolat, hiszen lényegében egymás után következnek. Ezúttal már biztosra vehetjük, hogy az ’Arise zombija teljesen kimászott a mostanra stílszerűen szétrepedt földből, de mi lehet a következő állomás?
Attila: Vannak ötleteink a koncepció folytatására, továbbszövésére, de még meglehetősen képlékeny minden. Az biztos, hogy sem a szövegekkel, sem a vizualitásban nem fogunk megállni a jelenlegi szinten, én mindenképpen olyan albumot szeretnék, amelynél nem csak a zenében lehet elveszni, hanem a körítésben is. Több ötletünk is van a zenekari zombimitológia fejlesztésére, meglátjuk, hogy ezek közül tudunk-e választani majd, vagy kicsi mindegyikből kerül majd a koncepcióba.
Damien: Ennek a koncepciónak igazából csak az alapját akartuk ezzel megadni, a hogyan tovább még nincs teljesen kiforrott állapotban. Lesz sztori és lesz dramaturgia, és ahogy Attila is mondta, valami olyasmit szeretnénk, ami az egész Brainlustot következetesen átöleli, legyen az szám, borító, vagy videoklip.
Milyen terveitek vannak a jövőre vonatkozóan, és milyen lehetőségek vannak kilátásban?
Attila: Jelenleg Zsombor tanulja a régi számokat, amivel meglehetősen gyorsan halad, szóval hamarosan annyira ütőképesek leszünk koncerten, mint eddig még soha. Azonkívül haladunk újabb számok írásával, szeretnénk az album anyagát kitermelni és közben eljátszadozni azzal, hogy mi minden van még bennünk zenei téren. Illetve én álmodozom egy italodiszkó feldolgozásról is, de félek attól, hogy nem igazán lenne rá kereslet.
Damien: Jövőre kicsit többet szeretnénk mozogni az országban, vagy akár az országon kívül, reméljük ez összejön. Tervezünk videoklipet, új merch-öt és hasonlókat, ha máskor nem, akkor legkésőbb az új album kapcsán. De alapvetően most szerintem a színpadi rutinra és a debüt albumra fogunk koncentrálni igen nagy erőkkel. :) És ezen a ponton hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjük mindenkinek, aki eddig ott volt, vagy ott akart lenni, és azoknak is akik majd ott lesznek élőben, és persze azoknak is, akik csak hallgatják, nézik vagy éppen csak kommentálják. :D Reméljük ez így is marad, és csak egyre többen lesztek! Még egyszer köszi!
Zsombor: Amint már korábban is felmerült, gyakran szó esik egy nagyobbfajta lemez megszüléséről, továbbá valamivel intenzívebb koncertezésre is lehet számítani. Persze ennek én faktora vagyok abból a szempontból, hogy mikor tanulok be minden számot, és lesz koncertképes a zenekar, de nagyon igyekszem. Hogy mércéül szolgáljon, az elmúlt 3-4 hétben nagyjából 4-5 számot tanultam meg a 8 számból amit megkaptam házi feladatként, tehát én igazán megteszem amit tudok.
A lemezt innen tudod letölteni egy héten át.
