Az új faminehill kislemez minden, amire a dallamos hardcore zenekartól vágytál – debütál a What Have We Done To Each Other!

Hosszú ideje várunk erre a pillanatra, de végre elérkezett: ma végre megjelenik a hazai dallamos hardcore színtér egyik zászlóshajójának, a faminehillnek a legújabb kislemeze, a What Have We Done To Each Other. A srácok nagy utat tettek meg idáig, a 2015-ös évet végig koncertekkel töltötték, majd stúdióba vonultak Simihez, hogy felvegyék az új EP-jüket, végül a No Total Films csapatával leforgatták a legelső videoklipjüket is. Azonban egészen a mai napig kellett várni arra, hogy megjelenjen az új EP, amely mondanunk sem kell, hogy bőven (!) megérte a várakozásokat. A fiúknak hála már pár napja hallgathattuk az anyagot, így a Nuskull Magazin premier mellé megdobtuk pár kérdéssel a zenekar basszusgitárosát/menedzserét, Sárog Ádámot, valamint a csapat énekesét, Spicze Leventét is, hogy boncolgassuk kicsit a dalokat. Olvassátok el a fiúk gondolatait és hallgassátok meg a kislemezt, amellyel a srácok turnéra is fognak indulni belföldi és külföldi dátumokkal egyaránt. Az időpontok és a helyszínek a flyeren!

FAMINEHILL || FACEBOOK || SPOTIFY || INSTAGRAM || YOUTUBE

Fotó: David Bodnar Photography

Sziasztok! Utoljára a Last of His Kind premierekor szólaltattunk meg bennetek; 2014 fordulópont volt a banda életében, hiszen két új gitárossal gazdagodtatok, azóta mennyire érzitek magatokat összekovácsolódva?

Ádám: Én mindig egy párkapcsolathoz hasonlítom a zenekart, csak itt sokan vagyunk. Az elmúlt pár hónap nagyon nehéz és stresszes volt a kislemez körüli munkák és a tavaszi bulik, megjelenések szervezése miatt. A legnagyobb kihívást az okozza, hogy nem egy helyen élünk, és csak próbán vagy koncerteken találkozunk. Ezt elég nehezen viseljük.

Akkor még arról beszélgettünk, hogy I’m Almost Happy Here címmel érkezik majd a nagylemezetek, amit májusra terveztetek. Végül más úton haladtatok, és kislemezzel kezditek a 2016-os évet. Mi az oka annak, hogy a kislemez koncepcióra gyúrtatok rá?

Ádám: Mivel kicsit kicserélődött a társaság, egy teljesen új anyagot, ötünk alkotását szerettük volna megjelentetni. A cím is ezért változott, új korszak jött a zenekar életében. Egy régi dal – amit nagyon szeretünk, és a Journey-Happy között íródott – is felkerült a lemezre, Depths címmel. Ezt még Braun Peti írta. Mivel időhiányában nem tudtunk elkészülni egy nagylemezzel, ezért a kislemez mellett döntöttünk.

Borító: Scarecrow’s Design

Azzal, hogy Stefán Tomi is mikrofont ragadott, egy új dimenzió nyílt a zenekar életében. Mikor jött az ötlet, hogy ő is énekeljen, és ezzel nagyobb szerepet vállaljon az EP-n? Persze koncerten már ő is kamatoztatta tehetségét, de felvett dalban még nem hallhattuk.

Ádám: Úgy gondolom, hiba lenne Tomi tehetségét nem kihasználni. Miután beszállt, koncerteken a tiszta részeket ő énekelte, és annyira beleszerettünk, hogy a Last-ben már volt egy kisebb része, a kislemezen pedig szerettük volna, ha többet énekel.

Ha már előbb a zenei világotokról beszélgettünk, akkor mindenképpen rá kell, hogy kérdezzek:volt lehetőségünk hallani az új kislemezt a megjelenés előtt, és nagyon meglepődtünk a poszt-rock gitártémákon (sőt, a rengeteg poszt-rock témán!), egyre igényesebb a dalszerzésetek. Ki hozta ezeket az ötleteket a próbaterembe?

Ádám:
Tomi az elsőszámú dalszerző, de Geri is sok ötletet hoz. Mivel  Levi és én már Pesten élünk, a többiek pedig Miskolcon, nagyon nehéz közösen dalt írni és próbálni. Nálunk ez a folyamat úgy zajlik, hogy Tomi küldi nekünk a demóit, ami pár kukázás után elnyer egy gerincet, és amikor találkozunk, már mindenki bele tudja tenni a saját kis dolgait, de egy faminehill dal szerintem csak a stúdióban nyeri el a végleges formáját, legalábbis eddig minden dalnál így volt.

A 2010-es évek közepe arról szólt a dallamos hardcore-ban, hogy végigsöpört egy spoken word őrület, sőt a 2010-es évek elején “újra” lángját gyújtó stílusra most egész zenekarok épülnek, és ahogy tavaly hallottuk a slam-es hatásokat magába ivó PETOFI EP-n, úgy nálatok is megjelentek az elbeszélő vokálok. Mi a véleményetek magáról a spoken wordról, és ti milyen hangsúlyt fektettetek a használatára dalszerzés közben?

Levi: Személy szerint nem nagyon vagyok oda a spoken wordért, nekem néha a Hotel Books is sok, viszont ha megtartjuk a mértéket és az egyensúlyt az énekkel, akkor tökéletes harmóniát tud teremteni. Mélyebb érzelmek kifejezésére remek, jobban át lehet adni a mondanivalónkat vele.

Főleg emiatt kérdezem: ha össze kellene foglalnod 5 jelzővel a WhatHaveWeDoneToEachOther szövegeinek a világát, akkor mely 5 tulajdonság lenne az, amely leginkább körbeírná a dalokat?

Levi: Harag, bizonytalanság, csalódás,  magány,  önazonosság.

A kislemezen énekel Tobias Rische is, a Burning Down Alaskából. Vele a közös bulin sikerült ledumálni a vendégszereplést? A Recoverben egy női hang is felcsendül, benne kit tisztelhetünk?

Ádám: Igazából a vendégek felvételei miatt csúszott ennyit az anyag. Tobias-t még a tavaly márciusi budapesti bulinkon kértük fel a vendégszereplésre, azonnal igent mondott. Mi a felvételeket júliusban kezdtük, így a többiek felvételeinek a rögzítése csak ezután kezdődhetett el. A Gáborral készült dal augusztusban készült Walczer Dávidnál, Lisával Bécsben ismerkedtünk meg, amikor a Canvas előtt nyitottunk. Ő LEESA néven, egy akusztik projektben tevékenykedik. Végül Tobias a novemberi pesti Never Say Die Tour bulijuk után, este nyomta fel a részét Szűcs Szabinál a TrashHillben.

flyer_sála

Flyer: Scarecrow’s Design

Nagy terveitek vannak a What Have We Done To Each Otherrel, tavasszal meg is turnéztatjátok a Satelles és Orion Dawn zenekarokkal. Külföldi dátumok is újra benéznek terveitek szerint?

Ádám: A lehető legtöbb helyre szeretnénk eljuttatni az új anyagot, és olyan helyekre menni, ahol még nem jártunk vagy újra elmenni oda ahol az előző működött. Tavasszal 13 bulink lesz, a Satelles inkább a külföldi utakra csatlakozik be, az Orion Dawn pedig a hazai estéket erősíti. Nagyon örülünk, hogy két ilyen zenekarral mutathatjuk be a kislemezt!

Fizikai formátumban is beszerezhető lesz majd az anyag?

Ádám: Igen, a gyártása már folyamatban. Borbás Marci barátunk gyönyörű munkát végzett! Hamarosan megvásárolható és egy pólóval is készülünk.

És végül egy utolsó kérdés: ha mondanotok kéne egyetlen egy zenekart, amellyel elmehetnétek egy közös turnéra, melyik lenne az?

Ádám: Being As An Ocean

FAMINEHILL – WHAT HAVE WE DONE TO EACH OTHER