Another Dawn Comes: dalpremier és interjú

Szia! Jelenleg hogy álltok az The Universe Within című kislemez munkálataival, és milyen további lépések váratnak még magukra a megjelenés előtt?

Hali! Nagyon jól állunk! Mind a hat szám készen van, a Warmth of the Sun című dalt pedig (ami egyébként a lemez zárótétele), már csekkolhatjátok is itt, a NuSkullon. Csak nemrégiben döntöttünk úgy, hogy kézzelfogható formában is megjelentetjük a cuccot, ezért felkértük Kókai Barnabást (Barber’s Art), hogy egészítse ki az általa készített borítót komplett bookletté. Barni nemsokára végez a munkával, aztán pedig mihamarább szeretnénk nyomdába küldeni az anyagot. Egyelőre így áll a szénánk…

Ezúttal Siminél rögzítettétek az új dalokat, az egyre népszerűbb No Silence falain belül. Szerinted mi az oka annak, hogy egyre több fiatal banda választja a gyulai stúdiót, és ti mennyiben vagytok elégedettek az ottani légkörrel, munkával?

Teljes mértékben elégedettek vagyunk Simi munkájával! Nagyon jó srác, és keni-vágja a szakmát, csak ajánlani tudjuk mindenkinek! A felvétel ennek fényében nagyon jó hangulatban telt, kár, hogy a második nap leesett 60 centiméternyi hó. Attól kezdve reggelente Simi édesapja vitt el minket a Gyula melletti stúdióba terepjáróval, mert a kocsinknak esélye sem lett volna az ottani útviszonyok mellett. Egyébként hatalmas köszönet az egész Simon famíliának, és külön a nagyinak! Egyébként a munkái szerintem magukért beszélnek, elég ha csekkoljátok a tavalyi TSO-lemezt. Mi úgy gondoljuk, hogy 2012-ben hiába írsz jó dalokat, ha azok nem szólalnak meg elég jól. A mértékadó bandák nagyon magasra teszik a lécet, amelyet persze igyekszik minden zenekar megugrani. Ha ezt a szintet egy cucc csak távolról szagolja, akkor a profi, külföldi hangzáshoz szokott hallgató 20 másodperc után kinyomja a lemezt. Szerintünk ma Magyarországon Simi képes hozni ezt a szintet, ezért választottuk őt.

A zenekar az Emerging Beast oldalán mutatkozott be egy spliten: az a felvétel egyesítette mindazon dalokat, amiket addig írtatok, vagy tudatosan a kiadványhoz írtátok meg az egyes szerzeményeket?

A ‘Beastes arcokkal nagyon jó barátok vagyunk. Egy sörözés folytán döntöttünk úgy, hogy közös bemutatkozást kéne csinálni. Nem volt ez nagy megfejtés, nem agyaltunk azon, hogy ez kinek és miért jó. Jó ötletnek tűnt, ezért megcsináltuk, és tök jól sült el. A split mint formátum – szerintem – egy kiváló lehetőség volt arra, hogy két ismeretlen zenekar megmutassa magát az underground metált kedvelőknek. Ezen a lemezen az első stabil ADC felállás első három dala hallható. Semmiféle koncepció nem volt a számok mögött, nevezhetjük a cuccot tanulópénznek is.

A két banda osztozik egy gitároson is Spányik Péter személyében. Ez mennyiben nehezíti meg a próbák időbeosztását, valamint az új ötletek karakterének megőrzését? Volt már példa arra, hogy ez visszaütött volna?

Semennyiben! Az Emerging Beast november óta passzív állapotban pihen. Hogy velük mi lesz, azt úgy hiszem, nem az én tisztem megválaszolni, az viszont tény, hogy Peti annak ellenére, hogy kisegítő gitárosnak érkezett hozzánk, 100%-os taggá vált belépése pillanatában, még ha ő ezt az elején nem is akarta elismerni, haha! Az új lemezt már teljes mértékben együtt írtuk. Soha fel sem merült, hogy egy Peti által kiötlött téma Beastes-e avagy sem. Mindenki, így ő is beteszi a közösbe, amit tud. A lényeg az, hogy a végül egységes dalokat kapjunk, amelyekkel elégedettek vagyunk. Peti egyfajta „új munkamenetet” csempészett bele az ADC-be: míg a split dalait egy-egy tag írta, a ‘Universe-en hallhatóakat már együtt, közös erővel hegesztettük össze. Még az is benne volt a pakliban, hogy akad a cuccon a dobosunk által írt gitárriff (nem is egy) és olyan dobtéma, amelyet gitáros írt. Egyébként amíg még aktív volt a Beast, ők hétköznapokon próbáltak, mi pedig szinte kivétel nélkül hétvégén.

Miben látod a legmarkánsabb különbséget a The Universe Within friss dalai, valamint a régebben megosztott szerzemények között, egyben mit várhatunk az új tételektől?

Gyökeres változásra számítsatok. Egyetlen kikötés volt a lemez megírása előtt: tetsszen nekünk. Marhára mindegy volt, lehet-e rá mosholni, elég divatos-e, benne van-e a manapság kötelező djentelés… Levetettük a metalcore skatulyát, amit igazából sosem éreztünk magunkénak, és azt a zenét játsszuk, amely úgymond fröcsög belőlünk. Tudom, elcsépelt szöveg, de ha végighallgatjátok majd a lemezt, hallani fogjátok, mennyi minden, egyben mennyi különböző stílus hatott ránk az elmúlt időszakban. Talán legmarkánsabban a black metal hatása figyelhető meg, de emellett csempésztünk egy egészséges adag parasztságot és egy kis lírát is a zenénkbe.

Mit érdemes tudnunk az alábbiakban hallható új dalról, a Warmth of the Sunról? Miről szól a dalszöveg, és hogyan illeszkedik ez bele a kislemez koncepciójába?

Kicsit korábbra nyúlnék vissza a válasszal. Érdemes tudni a ‘Universe-ről, hogy ez egy konceptlemez, mindegyik dal a koncepció fényében íródott, ergo fordítva dolgoztunk, mint legutóbb: a kívánt hangulathoz/mondanivalóhoz írtuk meg a zenét. Még tavaly év elején volt egy elég fura álmom, amiben egy kislány mászkált az űrben és különböző bolygókon lévő ajtókon kopogott be… Nos, ebből indultunk ki, végül pedig arra jutottunk, hogy a lemezen helyet kapó nótáknak egy-egy bolygót, avagy űrrel kapcsolatos jelenséget kell megzenésítenie. Mindegyik szám – avagy mindegyik bolygó – egy bennünket foglalkoztató érzést, tapasztalatot, gondolatot reprezentál. A When Mars Calls to Arms becsületességről, testvériségről, háborúról, dicső halálról filozofál. A Moonlight Tragedy egy csőcselék elől menekülő boszorkány fejéből ragad ki gondolatokat. Számomra ez a nóta a véleményformálásról, szabad akaratról szól. A Mother Earth a túlzásba vitt partizás, a drogok, a pia és az érzelemmentes szex világával foglalkozik. Földanya kicsit „elkurvult”, ideje lenne, hogyha körülnézne a saját portáján. A Pluto the Solitary a tipikus második esélyek allegóriája. A dal Plútó isten és Perszephoné szerelmének történetét gondolja tovább.

A most debütáló Warmth of the Sun egyfajta segélykiáltás. Arra próbál rávilágítani, hogy végül mindannyian egyedül halunk meg, ezért életünkben se függjünk másoktól, mert ha itt a világvége, akkor csak magunkra számíthatunk majd.

Honnan jött az ötlet, hogy Kókai Barnabás (Barber’s Art) készítse el a borítótokat? Milyen volt a vele való munka, mennyiben kapott szabad kezet, és lesz-e további együttműködés is, gondolva itt pólókra, vagy bármi másra?

Volt Barninak egy űrben ülő fiút ábrázoló képe. Annak a grafikának a színei, a stílusa nagyon passzolt a mi koncepciónkhoz, ezért kerestük fel. A borítóval kapcsolatban elég konkrét elképzeléseink voltak, de talán egyikünk sem hitte volna, hogy Barni olyan gyorsan és pontosan „papírra veti” az elképzelésünket, mint ahogy tette. Megjegyezném, ő csinálta az új logónkat is. Amikor úgy döntöttünk, hogy kiadjuk a lemezt, már konkrét kéréssel fordultunk hozzá: csinálja meg az egész bookletet. Ezúttal több szabad teret hagytunk neki, az eredményt pedig hamarosan megnézhetitek ti is… Bár konkrétumok még nincsenek, annyit el lehet mondani, hogy a következő ADC pólómintát egészen biztosan a Barber’s Art műhely szállítja majd!

Milyen terveitek vannak a következő hónapokra nézve, és mire számíthatunk tőletek?

Szeretnénk az új lemezt minél több emberhez eljuttatni és a dalokat élőben is megmutatni, mind Budapesten, mind vidéken. A konkrét koncertdátumokról és minden egyébről a Facebook-oldalunkon találtok infót. Kösz a figyelmet!