#Hírek
december 10.
2014. december 22.
A 2014-es év egyik legfeltörőbb ifjú titánja volt a kazincbarcikai faminehill: őrült koncertjeik és a tavalyi EP-t követő két idén megjelent daluk, a Journey Alone, valamint az I’m Almost Happy Here a hazai dallamos hardcore élmezőnyébe lőtte a zenekart, és az egyik legreményteljesebb csapatok között tarthatjuk őket nyilván. A srácok gondoltak egyet és nem igazán akartak 2014-től úgy búcsúzni, hogy a jövőre megjelenő debüt nagylemezükről ne mutattak volna be egy új dalt. Mi pedig nem elég, hogy premierezzük nektek a srácok új, Last of His Kind címre keresztelt számát, de a zenekar bőgősét, Sárog Ádámot is elkaptuk egy interjúra, amelynek keretében kicsit körbejárjuk a zenekar jelenlegi helyzetét: a tagcseréket, a srácok idei koncertélményeit, az új szám és a nagylemez készülésének körülményeit, ráadásul a jövőre érkező nagylemez címét is megtudhatjátok! Köszönjük Sárog Ádámnak, hogy a rendelkezésünkre állt!
A zenekar facebook elérhetősége.
Szia! A 2014-es év azt hiszem hozott nektek mindent dögivel. Volt itt pár tagcsere, sok koncert és persze két új nagyszerű dal is. Az évet pedig egy új számmal kívánjátok megkoronázni, de kezdjük kicsit a zenekar jelenlegi helyzetével, mert a legutóbbi dupla gitáros váltás majdnem a teljes húrszekciót kicserélte. Mennyire szilárd az új felállás, és milyen a közös munka/zenélés az új tagokkal? Mi úgy vettük észre, hogy Stefán Tomi és Kovács Geri is elég hamar beilleszkedtek.
Sárog Ádám: Igen, nagyon mozgalmas évünk volt. A Journey Alone megjelenése volt a fordulópont, az hozta meg a nagyobb figyelmet, amit szerintem tudtunk fokozni nyáron a Happy-vel. Sajnos Peti és Balázs kiszállt, de két nagyon értékes emberrel gyarapodtunk. Sok helyen jártunk idén, sok barátot szereztünk, mindenhol nagyon jól éreztük magunkat. Gerivel pár éve már zenéltünk együtt a Towards Entiretyben, és azóta is jóbarátok vagyunk, amikor a váltásra került a sor, egy percig sem volt kérdés, hogy Geri lesz az egyik új tag. Tomit akkor ismertük meg amikor a Reminderrel ugyanazon a helyen kezdtek el próbálni, mint mi. Mindig mondta, hogy tetszik neki, amit csinálunk, és szívesen zenélne velünk, a pop-punk mellett ezt a vonalat is szereti, így amikor megkerestük, mindenki nagy örömére igent mondott. Pont a nyári koncertek előtt jött a tagcsere, de szerencsére hamar fel tudtunk készülni. Úgy érzem, most van egyben a társaság mind emberileg, mind zeneileg.
Az ősszel csináltatok egy Autumn, Give Me Back Horizon elnevezésű turnét, ahol már bőven sikerült tesztelni az új felállást. Hogy sikerült a turné, hogy éreztétek magatokat?
SÁ: A debreceni bulit sajnos nem tudtuk vállalni egészségügyi problémák miatt, a Dürer dubs n cores buliján a koncertet félbeszakította egy paprikasprés incidens, egy kis szünet és szellőztetés után viszont folytattuk, és egy egész jó buli lett belőle. Nyíregyházán először jártunk, míg Miskolcon kétszer játszottunk. Először a FLATBAND-el, másodszor pedig a Leander Rising, Blind Myself, Apey and the Pea turnén. Nagyon jól éreztük magunkat mindenhol, de ez az összes bulira vonatkozik ahol idén jártunk.
Az év egyik legnagyobb eseménye volt számotokra, hogy felléphettetek a Bury Tomorrow és a Hands Like Houses előtt, milyen volt a buli? Összességében melyik volt idén a legemlékezetesebb koncertélményetek?
SÁ: Nekem még most sem sikerült egészen feldolgoznom, hogy az A38 színpadán, ráadásul két ilyen zenekar előtt játszottunk. Nagy álmom volt mindig is, hogy ott léphessek fel, és így hogy a barátaimmal, ennyi ember előtt ilyen körülmények és zenekarok mellett történt, még nagyobb boldogsággal tölt el. Nagyon profi bánásmódban részesültünk, a zenekarok is nagyon barátságosak voltak, ment a közös merch csere és fotózkodás. A visszajelzések nagyon pozitívak voltak, mind a sajtó, mind a koncert utáni beszélgetések után. Ezúton is szeretnék hatalmas köszönetet mondani Bali Dávidnak aki segített nekünk mindenben. Azt hiszem mindnyájunknak ez volt a legnagyobb élmény idén, de kiemelném még az esztergomi és a dorogi bulikat is.
Úgy hallottuk, hogy készül a bemutatkozó nagylemezetek és az utóbbi időben stúdióztatok is, esetleg tudnál mesélni arról, hogy mikor kezdtétek el írni a számokat, és kb. hol tartanak a munkálatok? Eddig hány dal esett át a megírási folyamaton?
SÁ: Májusban, amikor Tomi és Geri belépett, tudták, hogy kislemezre készülünk, így hamar belevetették magukat a dalszerzésbe. Az utóbbi időben nagyon sok hatás ért minket, aminek következtében egyre több ötlet és dalrészlet született, ezért úgy döntöttünk, hogy megírjuk az első nagylemezünket. Az IAHH és a LOHK mellett még négy dal van kész, de folyamatosan demózunk. Terveink szerint márciusban el tudjuk kezdeni a lemez stúdió munkálatait.
A jövőre érkező nagylemez számai mennyiben fogják követni az idén megjelent két dalotok fonalát? Esetleg folyamatosan kristályosodnak ki az elképzeléseitek és a számok?
SÁ: Ezen a vonalon haladunk tovább, de két új emberrel más perspektívában működnek a számok. Eddig a gyors, energikus dalok jellemeztek minket – pár érzelmesebb hangulattal. Amikor a lemezt írjuk, arra is figyelünk, hogy ezek az emocionális hangulatok, hangképek sokkal jobban tudjanak érvényesülni. Ismét lesz egy tétel, ami már az ambient határán mocorog, és ezúttal is Magolcsay Nagy Gábor költő/zenész fogja elkészíteni. Köszönjük, hogy újra igent mondott a felkérésünkre!
Az idén megjelent Journey Alone és az I’m Almost Happy Here is nagy sikert hozott nektek, esetleg tervezitek, hogy valamelyik vagy esetleg mindkettő rákerül a készülő nagylemezre?
SÁ: A lemez terveink szerint az I’m Almost Happy Here címet kapja, így a címadó dal természetesen rajta lesz, csakúgy mint a a Journey Alone ami igazán felkeltette az emberek figyelmét.
Mesélj egy kicsit az új dalról! Miért a Last of His Kindot vettétek elő elsőként a tarsolyból, pontosabban miért ezt a dalt szerettétek volna megmutatni elsőként az új számaitok közül a jövőre érkező nagylemezről? Kb. mikorra várhatjuk a megjelenését a debüt lemeznek?
SÁ: Az újak közül eddig ez az egyetlen dal, ami már elnyerte a végleges formáját, dühös és energikus. Mindenképp szerettünk volna még idén életjelet adni magunkról, hogy milyen az új felállás, és mire lehet számítani majd a lemezen, ami előreláthatólag 2015. májusában fog megjelenni.
Mikor vonultatok stúdióba, hol vettétek fel és ki végezte rajta a hangmérnöki munkát?
SÁ: November végén a nyíregyi és miskolci bulink között, egy péntekről szombatra virradó reggelen rögzítettük Miskolcon, a HangArt stúdióban, Károly Tominál. A keverés pedig ismét Siminél a No Silence-ben zajlott. Nagyon meg vagyunk vele elégedve, nála készül a lemez is.
Ki írta a Last of His Kind szövegét és mi volt a koncepció? Milyen üzenetet szeretnétek átadni vele?
SÁ: A szövegeket Levi írja, de közösen beszéljük át a témát. Van amikor a dal hangulata adja magát és Levi saját élettapasztalatai mentén egyből rákattan. Mostanában viszont a jelek szerint erzékenyebbé váltunk a társadalmi problémák-konfliktusok iránt. Ez a dal is ezt boncolgatja, hogy a morális tartás, az erkölcs mintha kiveszett volna az életünkből, akik pedig meg akarják őrizni ezeket az értékeket, azokat a hatalami-politikai státuszjátékok és automatizmusok révén a társadalom – legalábbis annak bizonyos rétege(i) – perifériára sodorja.
2015 egy újabb vízválasztó lesz a csapat számára az új nagylemez miatt. Mik a terveitek a lemez mellett?
SÁ: A lemez mellé szeretnénk egy klipet is, melyet Varga Ádám barátunkkal forgatnánk, és aki legutóbb a Dryvia Heartsick videóját is készítette. Tavasszal szeretnénk itthon olyan helyeken játszani ahol még nem jártunk illetve megcélozunk pár külföldi várost is.
