2024. október 4.
Az utóbbi időben egyre inkább jönnek fel a hazai prog/metalcore színtéren az énekesnős zenekarok, elég csak megemlíteni a Divent. vagy a Haikura nevét, hogy az évek óta brillírozó Tiansenről meg a Nova Prospectről már ne is beszéljünk. Ehhez a vonulathoz csatlakozik ma egy újabb zenekar, az Oversear, akik ma itt a NuSkullon mutatják be első dalukat és klipjüket, ez az Inhale.
A srácok saját bevallásuk szerint
a mélyre hangolt modern metalcore energiáit keverik a kétezres évek goth-rock női vokálok hangulatával,
a legfőbb zenei hatásaik között pedig olyan neveket említenek, mint a Spiritbox és a Northlane, na meg az Evanescence, és ez elég pontosan körül is írja mindazt, amit a debütáló dalban hallunk.
A számról a banda gitárosa, Lénárt Zoltán mesél, aki a hangmérnöki és produceri teendőket is ellátta:
Amikor megírtam az első demóját a dalnak, nagyon utáltam, és minden egyes beleírás, már-már a túlgondolás miatt még jobban elkezdtem utálni, egészen addig, amíg polcra nem került porosodni. Mikor évekkel később újra elővettem, tudván, hogy ez lesz AZ első dal, vettem egy nagy levegőt, mondván: “oké, nyomjuk végig, ne agyaljuk túl, jó lesz.” Ez egészen addig nehezen ment, míg meg nem hallottam Laura énekdemóját a dalra, és meglepődve kaptam a fejemhez hogy “basszus, ez így jó, ahogy van, nem változtatnék ezen semmit.” Egészen felvételtől a kiadásig a szívemhez nőtt a dal, és ezért nagyon hálás vagyok.
A dal szövegéről a zenekar énekesnője, Dömök Laura beszél:
A dallam relatíve hamar, talán kevesebb mint egy hét alatt készült el, ebben szerencsére elég jó vagyok – az orrom alá tolnak egy instrumentális alapot, és az is lehet, hogy fél óra után már van rá egy kiforrt dallamom. Viszont a szöveget egy elég erősen kiégett állapotban kezdtem el megírni, és hónapokig szenvedtem vele, mire eljutottam odáig, hogy átadja azt az intenzitású érzelmet, amelyet szerettem volna visszaadni vele. Mindig tapasztalatból írok, de igyekszem éppen annyi metaforát használni, amellyel mindenki rá tudja húzni a saját interpretációját azon kívül, amit nekem jelent a szöveg, hogy mindenkié legyen a végén, ne csak az enyém. Egy mély ragaszkodás esszenciáját próbáltam megragadni, azt az odaadást és rajongást, amit még akkor is érzel, amikor kezdenek már tönkremenni a dolgok.
A klip szintén Laura ötletéből készült és ő is rendezte, erről szintén mesél az énekesnő:
Nem szerettem volna túlzottan bonyolítani a klipet, valami egyszerűt és látványosat szerettem volna, egy kis jelképességgel. A fehér liliommal, a fátyollal, a fehér ruhával mind az ártatlanságot akartam szimbolizálni, amellyel egy kapcsolat kezdődik, a végén a vízzel pedig az érzelmekbe fulladást szerettem volna demonstrálni. Úgy gondoltuk, hogy az első klipet megpróbáljuk mi leforgatni – hát mit ne mondjak, nem ez volt a legjobb ötletünk, de összességében jól szórakoztunk.
A banda 2025-ben áll színpadra először, de az biztos, hogy addig is hallunk még róluk.
