2015. szeptember 6.
A Brokenthread hazánk egyik legfiatalabb, de egyben légfeltörekvőbb zenekara, amely az elmúlt években igencsak meglóduló dallamos hardcore hazai térképére lőtte be magát, a bemutatkozás óta pedig ment az élet a banda körül, amelynek számos sikeres fellépés, és most pedig az első videóklip lett az eredménye, amely a fiúk új anyagának első előhírnöke. Tavasszal már mi is megkritizáltuk a srácok első kislemezét, akik láthatóan tanultak a hibáikból, s most egy szép lépést tettek előre az új dallal, amelybe a Makeshift Promise legénység frontembere, Rácz Attila is beugrik vendégszerepelni. Az alkalomhoz illően termszetesen megszólítottuk a fiatal zenekart, s beszélgettünk velük az eddigi tapasztalataikról, az első EP-ről, a koncertekről, a hazai szcénáról és persze az Always-ről is, amelyet az interjú végén meg is nézhettek. Egy apró betekintés arról, hogyan szereződik alulról a szcéna. Hajrá!
BROKENTHREAD FACEBOOK | | YOUTUBE || BANDCANP
Sziasztok, fiúk! Ez a 2015-ös év félelmetes mérföldköveket hozott a zenekar életében, és nagyon örülünk, hogy a Nuskull Magazin több ponton is ott tudott lenni veletek, legyen az az első kislemezetek megjelenése, vagy programajánlók és beszámolók a koncertjeitekről. A mai nap egy újabb olyan nap, amikor jelzitek jelenlétetek a hazai underground térképen, ezért mindképpen kezdjük azzal, hogy ti személyesen hogyan éltétek meg az idei évet, hogyan tudjátok összeegyeztetni a zenekart a magánélettel?
Martin: Szeretnénk is ezt már most az elején megköszönni, hogy a Nuskull ott volt és figyelt ránk is, mi köszönjük! Összességében jó volt igazából, egyre több az olyan buli, ahol a számunkra is kedvelt itthoni zenekarokkal játszhatunk ami nagyon jó érzés. Jó dolog nagyon amikor olyan bandákkal játszol akiket a hét bármely napján hallgatod az utcán, otthon… munkába menet, akármi. Sokszor csodálkozunk milyen lehetőségeink vannak, hogy milyen király zenekarokkal nyomhatjuk egy színpadon. A magánéleti része pedig…ezt szeretjük csinálni, ezt akarjuk csinálni, ezt fogjuk csinálni.
Munkahely, barátnő, iskola… család.. akármi vesz körül minket.., a próbákra… a Brokenthreadre mindig lesz időnk és energiánk, ezt semmi sem tudja befolyásolni.
Simi: Először is nagyon köszönjük a lehetőséget, hogy szerepelhetünk a Nuskullon, igyekeztünk a lehető legtöbbet játszani, legtöbb embernek megmutatni a zenénket mind a fővárosban, mind különböző városokban. Remekül éreztük magunkat minden bulin, és nagy élmény ez számunkra, hogy sok helyen is bizonyíthatunk a közönségnek. Továbbra is igyekszünk sok bulit adni sok helyre eljutni az országban.
Az első demótok után kaptatok hideget-meleget, de jó volt látni, hogy szerényen éltetek együtt az emberek véleményével, ennek meg is lett a gyümölcse, az első kislemezetek nagyon biztatóan sikerült. Mivel többeteknek is ez az első zenekara, így talán mégjobb a kérdés, hogy milyen tapasztalat volt lemezt készíteni? Hogyan írtátok a dalokat?
Andris: A felvétel nagyon macerával járt, mert először nem Tóth Gabihoz mentünk, de végül (a demó után) úgy döntöttünk, hogy Gabinál jó kezekben lesz az anyag. Így is lett. Nagyon jó hangulatban teltek a felvételek. Addigra már régóta játszott dalokról volt szó, így szerintem egész könnyen ment a felvétel.
Az akkori számok annyira nem voltak azért átgondolva, a legtöbbjük (ahogy azt sok kritikában megkaptuk, jogosan) több ember riffjei egymás után pakolása volt. Természetesen próbáltuk összeboronálni őket, több-kevesebb sikerrel. Az új anyag sokkal összetettebb lett, a számírás is máshogy történt és a kritikákból merítve próbáltuk kiküszöbölni az eddigi hibáinkat.
Martin: Köszönjük a pozitív gondolatokat! A lemezt készíteni… hát igazából amikor elkezdtünk számokat írni azt beszéltük meg hogy oké, rendben, csináljunk egy dallamosabb dolgot de vigyünk bele egy kicsit tökösebb témákat is.. próbáljuk megtalálni az egyensúlyt mennyire mehetünk el dallamosabb irányba mennyire legyen keményebb.. mi az amire mind az öten azt mondjuk, hogy „IGEN, EZ AZ, NA EZT KELL CSINÁLNUNK„.. ez a jó irány. Na és hát a lemezen az hallatszódik pontosan hogy „egyik szám ilyen, másik szám olyan”.
Számomra a The Best Is Yet To Come egy szárnypróbálgatás, szeretem azokat a számokat, és jó érzés amikor valami azt mondja, hogy jó amit csinálunk, úgyhogy még koránt sem forrt ki a zenénk.
És abban az időben a dalokat így írtuk, kiforratlanul mivel próbálkoztunk belőni, hogy akkor pontosan milyen irányba vigyük a számokat. De ez remek lecke volt a zenekarnak, hogy a jövőben máshogy kell írni dalokat.
Steven: Pontosan ahogy mondod, legtöbbünknek ez az első, vagy talán első „komolyabb” zenekara, pont ezért tavaly ilyenkor, amikor kiraktuk a (Sounds Like) A Bad Joke demo-t, nagyon sok dolog újdonság volt számunkra, a kritikákat igyekeztünk a lehető legépítőbb jelleggel feldolgozni, és ezáltal fejlődni, előre haladni.
A dalszerzés rendkívül egyszerűen zajlott: Egyikünk megírt egy számot, amit a többiek kiegészítettek egy-egy apró részlettel, témával. Ezen mostanra változtattunk, mindannyian a lehető legtöbbet adunk egy dalba, mindenki belenyúl mindenbe, így próbálunk jobban egységesíteni, a lehető legszemélyesebbé tenni egy új dalt, köztük az Always-t is.
Az általunk is dicsért The Best Is Yet To Come dalait sokáig halogattátok, nem voltatok megelégedve a hangzással? Ugye Tóth Gabihoz (The SharonTate, The Banished, The Southern Oracle stb.) fordultatok ezután segítségért, aki kikeverte a Ghostship Recordings-ban. Meg voltatok elégedve az EP megszólalásával?
Martin: Egyáltalán nem voltunk megelégedve a hangzással! Nem jutottunk egyről a kettőre..sokat késtünk vele és elhiheted mennyire elegünk volt már, de akkor beszéltük meg együtt, hogy Gabit megkeressük és nála csináljuk a munkálatokat. Na és ez volt a legjobb döntés amit meghoztunk!
Volt egy elképzelésem arról, hogy milyen hangzást fog nekünk csinálni… és azt felülmúlta.
Meg voltunk vele elégedve teljesen és remek volt az együtt töltött idő, így már tudtuk hogy a jövőben is hozzá szeretnénk fordulni felvétellel kapcsolatban.
Robi: Az első próbálkozások a felvétellel kapcsolatban nem sikerültek fényesre, ezután kerestük fel Gabit aki sokat segített nekünk a munkálatok során, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az anyagból. Kisebb csiszolgatás után miután elkészültünk vele, elégedetten dobhattuk ki azt hiszem.
Simi: Több próbálkozásunk volt a felvételt illetően. Eleinte igyekeztünk saját magunk megcsinálni otthon, nem éppen a legjobb felszerelésekkel. Sok huza-vona után végül Gabinál kötöttünk ki szerencsére, aki ahogyan most is, remek munkát végzett. Nagyon jó élmény volt vele dolgozni, segített nekünk mindenben.
Steven: Rengeteg hibát elkövettünk tavaly ilyenkor, amikor „vakon” bejelentettünk egy korai The Best Is Yet To Come dátumot. Nem, nem voltunk elégedettek, viszont a demo közzétételekor többen ajánlották nekünk Tóth Gábort, így miután meghallgattuk a munkáit, hozzá fordultunk. Nagyon élveztük vele a munkát, miután ez volt az első „stúdió élményünk”, sok új ismerettel, élménnyel lettünk gazdagabbak Gabinál, az eredményre pedig mind az öten büszkék vagyunk!
Alapvetően egy dallamos hardcore banda vagytok, de többetek sem veti meg a pop-punkot, és ez a debütön is a nyomát hagyta, mely értékeket tartjátok fontosnak a hardcore-ból és a pop-punkból, amiket szeretnétek közvetíteni?
Andris: Mindannyian hallgatunk majdnem mindenféle zenét, de természetesen a hardcore és a pop-punk a meghatározóbb. Nem szeretnék túl nagy ideológizálásba belemenni, mi azt csak arról ,,beszélünk” amit mi látunk, érzünk, gondolunk. A saját ,,szemüvegünk”-et szeretnénk kölcsönadni egy kicsit.
Martin: A pop punkos hatásra kitérve..érdekes mert igazából nem emlékszem arra, hogy ez feltett szándékunk lett volna, hogy legyen egy kicsit pop punkos is. Voltak persze olyanok, hogy valaki írt egy témát és „ohh azért ez elég pop punkos nem?” jött a kérdés . De úgy éreztük annak ott a helye és ott maradt. Mivel mindenki a bandában szereti azt a vonalat is ezért ez jött magától úgyhogy nyomot hagyott ez a lemezen. A jövőben ez ugyanígy is lesz csak sokkal átgondoltabb formában a zenénkben. A szöveg által pedig egy kicsit komolyabb..más hangulatot adni a zenénknek és persze saját hangzást kialakítani ezzel.
Simi: Mindenki nevében beszélhetek a zenekarból, hogy nagyon fontos számunkra a szövegek mondanivalója. Az összes számunk szövegét igyekeztük olyanra formálni, ami a mi/vagy az adott „kinevezett” szövegírónak a zenekarból, a véleményét vagy egy bizonyos dologgal kapcsolatos átélt élményét közvetít a hallgató felé. De igyekeztünk nem megmaradni a negativitás gödrében hanem egy végül előretekintő, derűs álláspontot elmondani a dalainkban.
Robi: A legalapvetőbb pozitivitást akarjuk közvetíteni, ami annyiban merül ki, hogy nincs záróra hangulat csak fiatalság, tervek a jövőre nézve. A két irányzat össze forrasztását próbáljuk pozitív irányba vinni mind zeneileg és szövegek szempontjából is.
Az egyik legüdítőbben feltörekvő zenekar vagytok, több ízben is felléptetek már idén, mely buli volt eddig az, amely a legnagyobb nyomot hagyta bennetek?
Andris: Minden bulit ugyanannyira értékelünk és minden lehetőséget megbecsülünk, így nehéz választani. Én talán a Game Over Budapest által szervezett Pop Punk Weekend-et emelném ki. Sokat hallottunk már a Kacsáról és a dorogi jó hangulatról, és ezt meg is tapasztalhattuk. Illetve új zenekarokkal ismerkedhettünk meg, úgyhogy mindenképpen zseniális hétvége volt.
Robi: Több ilyen buli is volt az évben, ami nagyon inspiráló volt számunkra, és ahol sok nagyon jó embert ismerhettünk meg! Kiemelném a dorogi koncertet júniusban, ahol egy pop punk hétvége egyik állomásán játszottunk nagyon jó zenekarokkal (SYO, East Great Falls, Evansville). Fantasztikus volt! Augusztusban a Svéd No Omega előtt játszhattunk az Anchorless Bodies társaságában az Emptiness Booking szervezésében, király volt egy ilyen üzenetet hordozó zenekar előtt játszani! Felejthetetlen volt még a „pop punks not dead” névre keresztelt esemény Jánossomorján. ahol a Have No Clue, Makeshift Promise-os srácokkal nyomulhattunk együtt.
Simi: Hú. szerencsére sok lehetőségünk volt játszani idén az országban több felé is. Amiket egytől egyig élveztünk. Személy szerint én is a dorogi valamint a szekszárdi bulit emelném ki ami rettenetesen jó volt. Nagyon sok haver nagyon sok iszonyat jó arccal találkoztunk, ismerkedtünk meg, zenélhettünk. Felejthetetlen élmény volt a relatív sok vidéki koncert.
Steven: . Én személy szerint a tavaly októberi jánossomorjai koncertünket emelném ki. Hajnali 1 körül kezdtünk rengeteg embernek, akik olyan bulit csaptak, amit azóta nem tapasztaltunk még fellépés során. Ezúton is hatalmas pacsi a JS Antisocials Booking-nak, valamint mindenkinek aki részt vett ezen az eseményen!
Térjünk rá kicsit az új dalra, újra Tóth Gabival dolgoztatok együtt? Az új dalaitok közül miért ezt választottátok felvételre, úgy érzitek, hogy ez a tétel adja jelenleg a legjobb képet a csapat jelenlegi helyzetéről?
Martin: Igen pontosan, tervezünk egy új kislemezt és ez a szám tökéletes ízelítő abból. amit szeretnénk a jövőben csinálni, főleg hogy egy jó baráttal sikerült ezt a számot megosztani a vendégszereplése során.
Simi: Igen. megint Gabival, mert úgy éreztük, hogy vele megint egy olyan anyagot tudunk kiadni a kezünkből amire büszkék lehetünk. Az Always című dal szerintem a legjobban mutatja azt az útvonalat amit a zenekar kijelölt magának, amit követni szeretnénk.
Steven: A The Best Is Yet To Come felvételei során szerzett élmények után nem volt kérdés, hogy ismét Gabival szeretnénk dolgozni! Azért az Always-t választottuk, mert úgy gondoljuk, hogy ebben a számban hallható legjobban a debüt EP stílusjegyeinek továbbgondolása, valamint az új elemek is jól megmutatják magukat. Az Always tökéletesen reprezentálja azt, amit a Brokenthread képviselni fog az elkövetkezendő időszakban!
Az Always-ben Rácz Attila is feltűnik, sőt mondjuk ki: berobban. Milyen volt együtt írni egy dalt a Makeshift Promise énekesével? S ha már itt tartunk, mely hazai zenekarokkal vagytok a legnagyobb barátságban?
Andris: Szerencsére már régóta ismerjük Attilát. és jó kapcsolatot ápolunk vele. Mindig támogatott minket és sokat segített nekünk. Amikor megkérdeztük lenne-e kedve egy közös dalhoz egyből rábólintott. Hatalmas tisztelet neki ezért és azért, hogy mindig jött amikor hívtuk és energiát nem kímélve odatette magát. Amit írt énektéma. az szerintem magáért beszél. Zseniálisat dobott össze.
A fent említett Pop Punk Weekenden együtt játszottunk az East Great Falls-al akik amellett, hogy nagyon jó zenét játszanak hatalmas arcok is, így őket mindenképpen kiemelném. A Hanoi-al is nagyon jóban vagyunk. Az Inhale Me-vel pedig a kezdetek óta jóban vagyunk, és ők is nagyon sokat segítettek nekünk amiért mégegyszer pacsi nekik. Az Anchorless Bodies-t is szeretném megemlíteni, akik hatalmas arcok és nagyon király bulikat nyomnak. Így a Reminder is. akikkel sajnos még nem sokat játszhattunk együtt, de iszonyat jó fejek, és remélem még sokat játszhatunk együtt. Most hirtelen ennyi jutott eszembe, bocsi ha kihagytam valakit.
Martin: Igazából Attila az, aki a saját énektémáját megírta, én csak elmondtam neki hogy mi lesz a szöveg. Le voltunk sokkolva elhiheted! Imádom a hangját, imádom a Makeshift Promise-t és jó barátunk így az együtt töltött kis idő nagyon jó hangulatban telt! Inhale Me-s srácokkal nagyon jó viszonyban vagyunk. Jó pár zenekar sokat segített már nekünk.. és így sok új kötelék alakult ki. Pl: Hanoi, Anchorless Bodies, Have No Clue.
A klipetek nálunk debütál, meséljetek kicsit a felvétel hátteréről, kikkel dolgoztatok együtt, milyen élmény volt az első videóklipetek rögzítése?
Andris: A klip teljesen D.I.Y. A basszusgitárosunk, Gappi foglalkozik az utómunkálatokkal. A felvételt magát Martin barátnője készítette, Zsú, amiért pacsi még egyszer. A felvétel helye egy sokat megélt ház. ahol az első lemezünk végső simításait végeztük illetve a demózást. Simivel, az előző zenekarunkkal sokat próbáltunk ott. Mondhatni ott kezdtünk el zenélni. Minthogy még nem volt klipünk. és teljesen D.I.Y. csináltuk a klipet. így sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de végül jól sikerült szerintem. Hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztünk magunkat. Még egyszer köszönet mindenkinek aki segített, akár úgyhogy csak eljött.
Simi: Sok előkészület övezte a videó felvételét, egy kis házikóban csináltunk a gerincét. és többi élő anyaggal toldottuk meg azt. Nagyon vártuk, hogy kész legyen reméljük, hogy sok emberhez eljut és el is nyeri a tetszését, mert sok munkánk volt benne, amit viszont az elejétől a végéig élveztünk.
Steven: Nemrégiben kezdtem el videószerkesztéssel, kamerázással foglalkozni, és ez pont kapóra jött, hiszen így a zenekar spórolni tud egy kis pénzt, valamint én is fejlődök, tapasztalatot szerzek. Martin barátnője, Boglár Zsuzsanna volt oly kedves, és elvállalta az operatőr szerepet. Walczer Dávid (Headstock) neve is ide kapcsolódik, mert a dorogi felvétel az ő keze alatt született! Nagyon köszönjük mindkettőtöknek! Az utómunkálatokat én végeztem.
Ti aztán még „kisebb” zenekarként főleg látjátok, ahogy alulról szerveződik az underground, mik az eddigi tapasztalataitok a szcénában?
Martin: Az utóbbi időben elég nagy a pörgés. ahogy észrevettem, szervezés szempontjából is. Bulik folyamatosan, aminek nagyon örülök és sok lehetőség nyílik meg előttünk. Hála az égnek az utóbbi időben voltunk olyan szerencsések. és olyan bulikon játszottunk, ahol a szervezés is komolyabb szinten volt, mint amit megszokhattunk. Bár tény és való, hogy mi aztán nem vagyunk válogatós banda. Mondanék egy példát. amikor Jánossomorján voltunk először és lenyomtuk a bulit, akkor kérdezték a szervezők hogy hol fogunk aludni. van-e kajánk stb. Mire mondtuk nekik, hogy persze természetesen van kajánk, de köszönjük. és van is hol aludnunk és rámutattunk Andriska autójára. ami egy régi Opel Astra és ledöbbenten néztek és kérdezték, hogy komolyan ebben fogunk öten aludni? Ők érezték kínosnak és bocsánatot kértek, hogy nem tudnak adni szállást amikor nem is volt szállásról szó! Mondtuk nekik hogy ne törődjenek már ezzel. mindig ezt csináljuk. és ezzel nekünk semmi problémánk, sőt igazából már a szívünkhöz nőtt ez. De Pesten is volt már ilyenre példa. Katrinák Márk lelkes szervezésében például. Jó érzés ilyen emberek között lenni. és jó érzés. hogy ők hívnak minket koncertre. De ez csak egy töredéke annak a jónak ami szerintem körül vesz mindenkit csak nem mindenki veszi észre vagy nem akarja. Ott a Food Not Bombs. amiben sok haverom részt vesz és zseniális dolognak tartom! A punk színtérben lévő bulikon keresztül a szervezés tök jó és lelkiismeretesen csinálják az emberek. Rácz Attila is például már szervezett nekünk egy bulit az osztrák Cans és Spirit Desire társaságában, nála pecózott a két banda. és ahogy hallottam mindkét zenekar nagyon hálás volt. Szóval összességében én megvagyok elégedve a körülményekkel. ehhez viszont hozzátartozik hogy nincsenek túl nagy igényeink.
Simi: Én személy szerint onnan közelíteném meg ezt a kérdést, hogy nagyon sok magyar banda van. Nagyon sok nagyon király magyar banda van. és szerencsére szerintem mindenki talál magának kedvére valót ha kicsit is beleássa magát ebbe az egészbe. Szerencsére egyre több arc aki foglalkozik a bookinggal, vagy aki már régebb óta csinálja, sűrűbben csinál egy bulit és hív meg zenekarokat, ami által egyre jobban kezd elterjedni a magyar underground zene. Egyre többen ismerik meg a magyar tehetséges csapatokat, egyre több lehetőség van. Saját magunk példáját tudom felhozni. Az utóbbi évben hatalmas örömünkre több városba is eljutottunk, és megismertettük magunkat a helyi közönséggel. Az egészben az a legfontosabb. hogy legyenek koncertek, legyenek zenekarok és legyenek emberek, akik támogatják a jelenlétükkel vagy jelképes belépőjükkel a zenekart vagy a szervezőő arcot vagy a klubbot vagy akár egy király célt amit szolgál az adott esemény.
KACSAZÁRÓ – HEADSTOCK, SZÜKSÉGÁLLAPOT, BROKENTHREAD – DOROG, KACSA
Ugye az év végéig sem álltok le a koncertekkel, hol csíphetnek el titeket az emberek a közeljövőben?
Robi: Szeptember 26-án van szerencsénk játszani Dorogon a kacsa zárón a Szükségállapot, Headstock zenekarokkal. Nagyon várjuk már! Ezenfelül tervben vannak még koncertek mind vidéken és Pesten is a közeljövőben.
Simi: Azon leszünk, hogy minél többet játszunk, de ősszel a kislemez felvételei lehet kicsit visszavetik a tempót. Idén lesz még egy nagyobb volumenű event a fővárosban, ami egy elég jó és fontos dolog keretei közt fog zajlani.
Esetleg az Always klippremierjével párhuzamban van-e olyan gondolat esetlegesen a zenekarral, a klippel esetleg mással kapcsolatban – amely lehet akár személyes vélemény egy adott témában – amit szívesen megosztanátok aNuskull Magazin olvasóival?
Andris: Én csak hatalmas köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki valamilyen formában segített nekünk. Iszonyat hálásak vagyunk, hogy lehetőséget kaphatunk azt csinálni amit szeretünk. Rengeteg ember támogat minket és általuk kaphatunk esélyt elmondani a magunkét. Szóval köszi mindenkinek!
Martin: Köszönjük a lehetőséget és, hogy figyeltek ránk! Új lemezzel fogunk jelentkezni, remélhetőleg még ebben az évben.
Brokenthread: Winners always stand alone.
Köszönjük, hogy rendelkezésre álltatok, a legjobbakat kívánjuk!
