2011. június 8.
Most induló sorozatunkban kezdő zenefüggők földrajz órájára hívunk meg benneteket. Olyan helyeket mutatunk be, amelyek valamilyen szempontból meghatározóak voltak a(z underground) zenei világ számára akár azáltal, hogy egy-egy zenei műfaj címeres képviselőinek adtak/adnak otthont, akár azáltal, hogy indokolatlanul sok vállalhatatlan produkció érkezik onnan. Első körben Svédországba látogatunk. De nem Göteborgba. Északabbra. Norland tájegység Västerbotten megyéjébe. Annak is a székhelyére, Umeåba. Ejtsd: űmeóba.
A mai Umeå környékén elszórt községekről már a 14. századtól kezdve vannak írásos emlékek, azonban királyi jogú várossá csak az 1620-as évek elején vált II. Adolf Gusztáv királynak köszönhetően. A sokáig az északi vadon előtti utolsó városként számon tartott települést elsősorban a számik vásárai tették jelentőssé, majd a 18. századra stratégiai fontosságú lett, aminek köszönhetően gyakorlatilag az összes, az északi területeket érintő háború szenvedő alanyává vált. 1888-ban egy tűzvész a város nagy részét elpusztította, aminek nyomán az újjáépítést követően rengeteg nyírfát telepítettek tűzvédelmi megfontolásból. Ezek a nyírfák annyira meghatározták a városképet, hogy azóta Umeåt a nyírek városának becézik. 1965-ben beiktatják az umeåi egyetemet (Umeå Universitet), aminek következtében a város szélsebes fejlődésnek indul, a népesség megduplázódik néhány év alatt, és jelentős ipar is kialakul a térségben. 2014-ben Rīgaval együtt Umeå Európa kulturális fővárosa lesz.
Umeå Norrland legnagyobb városa, 2317 km2-en terül el, népessége pedig mintegy 115.000 fő, aminek jelentős részét az egyetemi polgárság képezi. Ezt jól mutatja, hogy a város átlagéletkora mindössze 38 (!!!) év. A várost az Ume folyó szeli ketté két szigetet leválasztva a városról. A helyi őshonos számik fontos városa Umeå, itt maradt meg a legnagyobb létszámú és a tradíciókhoz legjobban ragaszkodó közösség. Az utóbbi 10 évben a meteorológiailag napos órák száma a nyár közepén kb. 74 volt, ami azt jelenti, hogy ilyenkor kontinentális éjszakai sötétség jellemzően nincs. Ugyanez a téli időszakban azt eredményezi, hogy a napos órák száma akár 3 órára is lecsökkenhet. És mit lehet végtelen éjszakákon keresztül csinálni? Zenét.
Umeå olyan város, hogy ha legyintesz egyet a kezeddel, 80%, hogy lepofozol egy zenészt. És ennyi zenészből nyilvánvalóan ki kell kerüljön néhány fontosabb figura is. Ki is kerül, már a nyolcvanas évek végén. Bizonyos Jens Kidman és Fredrik Thordendal elkezdenek egymással össze-vissza zenélni zenekarokban, amiből aztán 1987-ben megállapodik (egy darabig) egy felállás. A többi történelem. És most tényleg ez a helyzet, ekkor ugyanis megszületik az a Meshuggah, akik valami olyasmit csináltak, amit addig (és aztán később sokáig) más senki sem. Ráadásul jól. A Meshuggah hirtelen és méltán a helyi metál körök váteszévé vált, és (ha passzívan is, de) katalizálta az amúgy is vitális földalatti közeg fejlődését, amiből a power metalban utazó Nocturnal Rites és a dallamos black metalt játszó Naglfar is sokat profitált.
José Saxlund, aki az ugyancsak umeåi Abhinanda nevű straight edge hardcore zenekar, és a Desperate Fight label kulcsfigurája volt, cimborájával, David Sandströmmel egy Meshuggah koncerten, előzenekarként látta először a Step Forward nevű SxE hardcore punk zenekart, aminek a frontembere egy Dennis Lyxzén nevű srác volt. A földhöz vágó buli után aztán megindult a kontaktolás, és később Sandström (a dobok mögött) és Lyxzén (a frontember posztján) a Refused két alaptagja lett. Ekkoriban (bizonyos szempontból a Refused sikerének és attitűdjének köszönhetően) hirtelen szárba szökkent a punk és hardcore színtér is a városban, ami a nyilvánvaló zenei gerinc mellett még politikai nézeteken is osztozott. Svédországban eleve történelme van a szocialista szélsőségeknek, Lyxzén demagógiája pedig könnyen fel tudta kavarni az amúgy a témakörben érdekteleneket is. Ez a hozzáállás egyrészt beárnyékolta, másrészt pedig kiszínezte a tényt, hogy az 1998-as The Shape Of Punk to Come alapvetéssé és az egyik leginspiratívabb és legfontosabb hardcore punk lemezzé vált az évtizedből. A Refused csúnya vége után Lyxzén rengeteg különböző produkcióval jelentkezett, ami aztán ahhoz vezetett, hogy a helyi punk/hardcore körök egy belterjes családi bordély képét festik: mindenki legalább 3 zenekarban játszik egyszerre, és mindenki mindenkinek szerepelt már a zenekarában. A pihenni képtelen frontember jelenleg is működő Ny Våg kiadója és „mozgalma” a 70-es évek klasszikus punk zenéjét próbálja visszahozni a köztudatba kiadványokkal és rendezvényekkel egyaránt.
A kilencvenes évek végén, az épp zenitjére érő hardcore korszak egy Eclipse nevű zenekart is kitermelt, akik 1997-ben a The Bona Fide EP című 7” után úgy döntöttek, hogy jobb lenne kicsit visszavenni a tempóból. Johannes Persson és Klas Rydberg az eleinte csak oldalprojektként indított merengései alá a következő évben egy rendes zenekart tett, a nevük pedig Cult of Luna lett. Az Eclipse aztán 2000-ben feloszlott, a Cult of Luna pedig elindult felfelé. A 2004-es Salvationre letisztuló (vagy elfajuló) poszt-metal/sludge muzsika komoly nemzetközi sikert hozott a zenekarnak, 2005-ben Budapestre is ellátogattak a Bleeding Through-val közös turnéjuk során.
A helyi zenei kreativitást pedig már több évtizede az umeåi Tonteknik stúdió önti formába. Amellett, hogy a város zenekarai (mint az elején a Meshuggah, a Refused végig, stb.) mellett a környék fontosabb formációi (pl. a luleåi Breach) is magától értetődően ezt az intézményt választották alkotásaik rögzítésére és/vagy keverésére, a stúdió rengeteg egyéb svéd és külföldi lemez munkálataival dicsekedhet. A svéd vonalról többek közt a The Hives ’97-es Barely Legal-ját és az In Flames Come Clarity-jét is itt keverték (ez utóbbi kapcsán érdekesség, hogy a Dead Endben megszólaló Lisa Miskovsky is umeåi), és a nem túl távoli finn Jeniferever és a Rotten Sound diszkográfiája is tartalmaz lemezeket, amik a Tonteknik mérnökeinek munjákát dicséri. De a stúdió jó híre nem csak a skandináv félszigeten terjedt el, a brit Hell Is For Heroes is rögzített a stúdióban lemezt, és az utolsó három Poison The Well album is itt készült.
Ha valaki esetleg ellátogatna Umeå városába, érdemes lehet az utazás időpontját a számos helyi fesztivál közül a két legfontosabb dátumának figyelembe vételével kitűzni. Március végén zajlik a legnagyobb helyi könnyűzenei esemény, az Umeå Open fesztivál, ami nagyobb külföldi neveket is a városba tud vonzani a számtalan svéd és skandináv fellépő mellé, a House of Metal fesztivál pedig 2012-ben március 2-án és 3-án fogja csillapítani a fémszomjat.
