2006. június 1.
2006 június elsején a Fish! Zenekar koncertjére mentem, hogy a bandát fotózzam a honlapunknak. A koncert kezdésekor rögtön el is kezdtem fényképezni, de fél perc múlva egy morcos százötven kilós biztonsági őr felhívtam a figyelmemet arra, hogy nem fényképezhetek, mert nincs „pass”-em amit a koncert előtt lehetett volna igényelni a rendezőségtől.
A rendezőség előtt veszteglő jóval barátságosabb szekus elmondta, hogy már nem lehet passhez jutni, mert a zenekar engedélye kell a képekért, de ha a zenekar engedi, nyugodtan fotózzak, más is van ott, akinek nincs pass-e! Mivel biztos voltam, hogy a zenekart nem fogja zavarni néhány kép, mivel mindenféle megjelenés, az ő érdekük is, ráadásul már sokszor fényképeztem őket többek között ugyan itt a Zöld Pardonban, visszamentem de a „nagytestvér” még mindig nem állt kötélnek. Mivel nem akartam fényképek nélkül hazamenni, ezért elkértem a zenekar pólóit, és cd-it áruló sráctól a zenekari pass-ét, aki azonnal odaadta azt, a közös érdek miatt.
KB két-három számig nyugodtam munkálkodtam az első sorban, amikor a jobb helyezkedés miatt bementem a színpad előtti elkordonozott részbe (mivel már volt pass-em, nem tartottam semmitől). Ekkor a már jól ismert kapitális méretű biztonsági odajött, és a fülembe ordibálva közölte, hogy „gyere ki, de nagyon gyorsan!”-mire én megmutattam neki a zenekari pass-emet. Néhány másodperc „gondolkozás” után mondta, hogy nem érdekli, jöjjek ki, mivel eddig nem volt belépőm (közben végig a karomat szorongatta, és a kabátomat tépte). Mivel ott állt mellettem egy másik fotós srác a kordonon belül, tőle kérdeztem, hogy neki van pass-e? Van! Akkor fényképezhetsz ugye? Igen! Ezután a Biztonsági csak nem engedett, és letépte a nyakamból a belépőt. Ezek után én kihúztam magamat a karjaiból, és a színpad mentén a másik irányba mentem, mire egy másik kollégája követett a közönségben, és a másik oldalon kapott el, és ott megintcsak mondta, hogy jöjjek ki, persze ekkor már nagyon ideges voltam, mivel az előbb tépték le a nyakamból az egyetlen dolgot, ami ténylegesen feljogosít a kordonon belüli tartózkodásra, fényképezésre. Nem akartam kimenni, mivel enyhén szólva agresszív szekus már a ruhámat tépte, ki akart húzni az árokból.
Ekkor a zenekar abbahagyta a játékot, mert ez a balhé már nekik is feltűnt. Ők nem akarták, hogy pont az ő fellépésük alatt legyen bármilyen konfliktus, ami érthető, így csak megkérték a biztonságit, hogy hagyjanak békén. A biztonsági őr nem szólt semmit, csak elengedett, és elment a bejárat felé még több pajtásáért. Kiugrottam a kordonon kívülre, és elraktam a gépemet. Visszajött a hadsereg értem, de a tömegben nem csinálhattak velem semmit, ezt én is tudtam, ezért nem mentem velük, hiába hívtak kellemesnek nem mondható társaságukba, a karomat rángatva. Nagy nehezen elmondta az előbb még a kabátomat tépő szekus, hogy ki akarják töröltetni a képet, amit róluk készítettem mikor az árok másik oldalára mentem. Elindultam velük, gondoltam, na persze, álmotokban fiúk. Szerencsétlenségükre nem fogtak valami szorosan, úgyhogy kicsit meglódulva kibontottam magam közülük, és azzal a lendülettel ki is futottam a kapun, így az egyetlen róluk lőtt képem megmaradt, igaz, sajnos a Zöld Pardon egyik biztonsági őrének barátságosnak nem mondható arckifejezésén kívül semmi érdekes nincs rajta.
A ma este történtek után biztos, hogy bojkottálom ezt a „szórakozóhelyet”, amit a DoorMan-Sec Kft emberei „védenek” az olyan amatőr fotósoktól, mint pl. én! Szeretném, ha minél több ember megtudná, hogy kik, vagy mik motozzák meg, mielőtt belép erre a helyre, és ez után döntsék el, hogy megéri-e a szörnyű hangzás, a méregdrága sör és az agyatlan agresszív biztonságiak társasága az „ingyenes” koncertet!
Tóth Máté
www.nuskull.hu
