2008. január 25.
Nem igazán vagyok oda a remake-ekért. Talán, mert több rossz készül, mint jó. Kivételek persze mindig akadnak. De ha egy igazi klasszikust forgat valaki újra, az aztán igazán nagy feladat, hisz az elvárások a lehető legmagasabbra hágnak ilyen esetben. Az 1978-ban készült Halloween márpedig ebbe a kategóriába tartozik. A kritikán aluli, szemétbe való A köd után egy újabb John Carpenter remek jutott az újraforgatás sorsára, és amikor már félelmeim kezdtek volna eluralkodni rajtam, a direktor neve némi megnyugvást sugallt a számomra. Hogy miért? Mert olyan filmekkel a háta mögött, mint a House of 1000 Corpses és annak folytatása (The Devil’s Rejects) engedett arra következtetni, hogy “csak nem fogja már elcseszni”. Valamint Zombie köztudottan nagy horrorrajongó, és ez azért nem rossz kiindulópont. Illetve a személye garancia a beteg hangulatra és a vérbő jelenetekre egyaránt.
A legtöbb újrával az a legnagyobb probléma, hogy nem mernek hozzányúlni/hozzátenni az eredetihez, csupán szolgamód lemásolják (akár kockáról kockára) a filmet trendi sztárocskákkal és menő CGI effektekkel. Ez pedig kevés egy jó filmhez.
Rob Zombie szerencsére mert újítani, és igazából nem is csak újraforgatta, inkább újragondolta az egész történetet. Így igazából nem is kell az eredetihez hasonlítani, hisz egész egyszerűen ez egy másik film! Ugyanazt az alapsztorit több, más oldalról is megközelítve, rengeteg háttérinfóval megspékelve meséli el. És mindezt úgy, hogy azért a klasszikus fő vonalát ugyan követve, de arról többször is leágazva jutunk el a végkifejlethez….
Na de kezdjük az elején! Itt van a Myers család, mondhatni tipikus amcsi family. Mocskosszájú, tapló mostohaapa osztja az észt, míg anya keményen melózik (méghozzá egy “jóhírű” bárban ropja a rúdon). Három csemetéjük közül a középső Michael-ről (hosszúhaj, metal póló) már rögtön az elején kiderül, hogy nincs minden rendben. Állatkínzások, balhék a suliban… Majd a keménykedő rosszfiúk csesztetését megelégelve alig kell 10 percet várnunk az első hentelésig, a kis Mike kimutatja a foga fehérjét.
Halloween estéjén Judith (a nővér) épp a barátjával hancúrozik (itt meg is csodálhatjuk Hanna Hall-t), amikor a Csokit vagy Csalunkból hazatérő kis Mikey bekattan és szépen kinyír mindenkit, csupán még csecsemő korú kishúgát hagyja életben.
11 hónappal később, egy szanatóriumban látjuk viszont a 11 éves fiút, akit Dr. Loomis kezelésére bíznak. A bezártság ideje alatt szép sorra készíti kis maszkjait, amelyek időnként elég erős Slipknot feeling-et kölcsönöznek a karakternek. :) Kezdeti beszélgetéseikből megtudhatjuk, hogy semmire sem emlékszik abból a bizonyos estéből, és az idő előrehaladtával beteg és páciense között egy mélyebb, már-már baráti kapcsolat alakul ki érdekes módon. Pedig elég egyoldalúan telnek ezek a napok, mivel a fiú napról napra egyre kevesebbet, majd semmit sem hajlandó beszélni. De Samuel doktor nem adja fel, tovább folytatja ezt az eredményesnek cseppet sem nevezhető terápiát.
Egyetlen látogatója az édesanyja (Mrs. Zombie alakításában), aki épp távozóban van, amikor fia brutálisan végez az egyik nővérrel. Érthető módon ez teljesen beadja a kulcsot az anyánál…
15 évet ugrunk az időben, Loomis búcsút mond Myers-nek, aki időközben szép szál legénnyé (2 méter magas nagy állattá) cseperedett. A tipikus “bunkó őr molesztál szerencsétlen bentlakót” este mészárlásba fordul át, amikor Michael celláját választják éjszakai mulatozásuk színhelyéül. A GONOSZ elszabadul, a doktor pedig hiába próbál figyelmeztetni mindenkit, szép lassan elkezdenek hullani az emberek…
A film második felére a bébiszitterkedő Laurie válik főszereplővé, akinek két barátnője lázasan készül a Halloween estére, és még nem is tudják milyen kellemetlen meglepetésekben lesz részük. Mindegy, ki hol tölti az estét, mert Michael Myers visszatért Haddonfield-be, és jobb ha nem kerülsz az útjába!
Szándékosan nem tértem ki néhány konkrét jelenetre, hadd legyen meglepetés annak, aki még nem látta. Igazi lelkesedéssel tudtam végignézni a filmet, hisz abszolút nem mertem előtte beleélni magam semmibe a produkció minőségét illetően! Márpedig szerintem összességében igen jó lett. Lehet, nem tökéletes, de egy remake-hez képest több, mint szórakoztató. Benne minden, amit a műfaj megkövetel: sok vér, brutális jelenetek, nem várt fordulatok, meztelen csajok, nagy üldözések,stb. Talán egy kicsit túlságosan is hosszúra lett nyújtva a vége, hiszen az utolsó fél óra jóformán egy nagy grandiózus menekülés végig. És másodjára megnézve is itt kezdett el picit lankadni a figyelmem… De jó, hogy Zombie nem csak lelkesedéssel, de kellő alázattal fogott a filmhez. Gondolok itt a visszautalásokra az eredetire, mint például a legmegfelelőbb pillanatokban felcsendülő 1978-as zenei témákra, amik megint csak tovább növelik műve értékét.
Gondolom (illetve olvastam), hogy többen is véráldozatokat követelnek a szóban forgó remake miatt, de én akkor is azt tudom mondani, hogy egy igen korrekt kis múvi a 2007-es Halloween (főleg ha azt nézzük, hogy micsoda remek folytatásokat élt meg az ős).
