2010. október 9.
A csókák megtanulják, hogy miből építhetnek fészket. Ezért képesek elhagyni a régi helyeiket, és új helyekre költözni. Megszokják az idegenséget, mert megtanulják, hogy miből építhetnek fészket. Megjegyzik az alapokat: a faág alakját, nehézségét, hogy miként akaszthatják egymásba őket. Áttelepülnek, megszoknak, túlélnek. Mióta világ a világ. Aztán a világ város lett, a városban pedig túl sok minden lett, ami olyan mint egy faág, csak nem az. Így kezdtek a csókák a fészekbe hordani drótokat, fémdarabokat. A célnak megfelelt. A fészek kész. Jöhetnek a fiókák. Valami azonban mégsem ugyanaz. Ez pedig a hideg. A tél ellen hiába a drót, a fém. A fiókák megfagynak. A fákra csak emlékezni lehet.
Csókafészek. Ez a legtisztább meghatározás, ha Győrffy Ákos legutóbb megjelent kötetéről szeretnénk szólni. Nehéz bármi egyebet is mondani. Talán azért, mert nehéz átlépni azon az idegenségen, ami akkor fog el, mikor egy kortárs verses kötet kerül a kezembe. Talán nem is a kortárs miatt, hanem egy másik, idegen világba való belépés miatt. Ez az aktus persze közhely, amin nem is tudhatnánk, nem is kell túllépni. Hiába a Védőbeszéd a párhuzamos életek közti lépkedésről, az álarcok mögött mindig lapul egy másik világ, ez a kötet alapélménye. Pontosabban a táj van ott, ami „csak a lélekben létezik”. A tájleíráshoz nyúl vissza Győrffy Ákos, és keresi azt, hogy hol lehet visszahozni ezt a mai költészetbe. Legyen az erdő, tengerpart vagy bármi más – a nyugodt, emberközeli természet képe mindig csak emlék vagy álomkép, amibe beletolakodik a modern, rideg, fémízű életélmény. De valahogy a versek is idegenek, távoliak, meseszerűek. Néhol már-már mantrába folyó, higgadt lebegés valahol félúton a táj, a költői én világai és isten között. Néhol közel tud jönni, néhol távol marad. A távolmaradás szándékoltsága persze nem megítélhető. Fakad ez valami lassan szokásossá váló öncélúságból, ami a szabad, prózába hajló vers sajátja. A kötet töredékes marad, akár célozta ezt, akár nem. De nem lehet csak úgy elsiklani felette, ennél többet pedig igazán nem várhatunk.
A könyvet köszönjük a Magvető Kiadónak.
