2012. október 5.
Múlt pénteken új rovatot indítottunk, melyben olyan hazai grafikusokat és grafikusnövendékeket igyekszünk bemutatni, akik elég sok szállal kötődnek a keményzenéhez, sőt, alkalmasint póló- és borítótervezésre is adják a fejüket. Ennek jegyében most is három alkotót mutatunk be: egy olyat, amelyik mindenféle manír nélkül szól a szívedhez; egy olyat, aki előtt szeretnél majd behódolni; és egy olyan valakit, aki példaértékű kivirágzásban van még most is.
Elsőként az itthon ténykedő – na meg a zene iránt is érdeklődő – grafikushölgyek feltehetően legjobbját, Kurth Juditot mutatnánk be az alábbiakban, aki imádni valóan könnyed és végtelenül kedves grafikáival még komoly meglepetéseket okozhat. Noha a Berry.Berryt a fiúk többnyire onnan ismerik, hogy Juci „a Grindesign barátnője” (sőt, valójában menyasszonya), az alábbi eposzi jelző könnyedén másodlagos lehet az alkotás szintjén, ha megnézzük az EZ Basic-kel és a marionette ID-vel is dolgozó lány grafikáit. Ezek a törékenynek tűnő, ártatlan és bájos rajzok azért ütnek igazán nagyot, mert nem esnek bele a giccs csapdájába, ezt pedig a Berry.Berry portfóliója úgy tudja kikerülni, hogy minden közkincsre adott műnek saját üzenete van: a fentebb látható jegesmedvés rajznak például egy cikk az alapja, amely a globális felmelegedésre hívja fel a figyelmet. A még szárnyait bontogató brand igazi terepe majd az indie világa lehet, hiszen ezek a jobbára egyetlen layerből álló, a póló (vagy párna, vagy táska) színétől életre kelő rajzok egy olyan rajzkultúrát honosítanak meg nálunk, melyre még nem nagyon volt ilyen színvonalú példa, és ennek már most is kézzelfogható eredménye van, hiszen a limitált példányszámú párnarajzolásnál nem volt véletlen, hogy szó szerint párban álltak sorban az emberek.
Egy fiatal grafikus legnagyobb aduásza, hogy olyan utat választ magának, amilyet csak szeretne. Ennek jegyében kár is meglepődni azon, ha egy-egy fiatal rajzoló munkái még nem jelölnek ki egyetlen útvonalat, sőt: ez a változatosság csak még érdekesebbé teszi az egyes lehetőségek seregszemléjét. Így van ez az egri Kollár Szabolccsal is, aki Hindmost néven készít grafikákat. A koponyaábrázolás és színhasználat nála is egyértelmű hatásokat feltételez, ugyanakkor nem fél megalkotni a post-metalba illő sokkhatást, valamint a klisészerű ötleteket is határozottan képes továbbgondolni, úgy, hogy a végeredmény minőségi lehessen. Persze alkalmasint itt is kilóg a lóláb, például a hipszterség kergetése éppúgy ártalmas lehet egy grafikus fejlődésében, mint az egyetlen technikánál való megmaradás, azonban ha ezek felett szemet hunyunk, még mindig van két olyan érv, ami miatt érdemes bizalmat szavazni a Hindmostnak. Az egyik a gyors tanulás ténye, hiszen az In Flameshez készített rajongói grafikát talán maga Pardee is egy rögtönzött „not bad” mimikával véleményezné, míg a steampunk is járható út a karakter kiteljesedéséhez, hogy az aprólékosságról ne is beszéljünk: a Glass Cloudnak készített pályázati turnéplakát ránézésre is hihetően eredetinek tűnhet. És csak remélni tudom, hogy hónapok múltán ugyanezt mondhassuk el Hindmostról is, mert még nagyon sok lehetőség rejlik a felszín alatt.
Alapi Zsolt, a Lowlife Prod. designere szintén több lehetőség között lavíroz, ami egy változatos portfóliót eredményezett mind technikai, mind hangulati szempontból. Az LLPD ugyanis nagyon sokat markol egyszerre: ebben a műhelyben készülnek a Koffin Kats pólói is, tehát a psychobilly és a vintage grafikák rajongói már úgy is bizalmat szavaztak a rajzolónak, hogy tudták volna, kinek a munkáját viselik, azonban a klasszikus tetoválómintákon és nőalakokon túl Zsolt mással is kísérletezik. A Facebook-oldalán látható kezdeti skiccek azt tükrözték, hogy a digitális rajzolásban egyre magabiztosabb szintre jut, bár helyenként még mindig túl sok az összehasonlítási lehetőség mind a kontúrokat, mind a színhasználatot tekintve. Persze a Megatombnak készített vérthrash borító, az Oblivion Signal Iron Fist-hatású pólómintája, az Entrails Entombed-utánérzésű grafikája épp annyiban előnyös az igényes kivitelezés miatt, amennyire kicsit vissza is üt az emlékeztető ecsetvonások miatt, ettől függetlenül a kevert technikából igen sokat tud kihozni a LLPD. Így talán az lenne hosszú távon a legmeggyőzőbb, ha ennek szellemében készülnének a metálminták, a vintage rajzok, a tetoválósablonok és a posztertervek is, mert a rajztudás már kétségtelen, de néhány példában egy kicsit el lehetne rugaszkodni a már látott, közvetett mintáktól. És ha ez nem is következne be, még akkor is van egy olyan tervező, aki pont úgy álmodja meg a kért grafikádat, ahogy elképzelted.
