2012. szeptember 28.
Egy zenekar arculatának kétségkívül az egyik legfontosabb alkotóeleme a vizuális igényesség, hiszen az esetek többségében könnyebb megjegyezni egy albumot vagy egy zenekart egy borítóról, netán egy pólómintáról. Ez a fegyvertény egyre inkább csak erősödött az által, hogy a zeneipar hanyatlása miatt kisebb és nagyobb előadók egyaránt rá lettek utalva a merchandise előtérbe helyezésére, és ez itthon sincs másképp. A széles értelemben vett közvélemény már bizonyosan napról napra nyomon is követi Borbás Robi (Grindesign) és Kókai Barnabás (Barber's Art) munkáit és kedvcsináló megosztásait, ám felmerül a kérdés: mi van azokkal, akikben hasonlóképp nagy potenciál lehet egyszer, de eddig mégsem tudták igazán felhívni magukra a figyelmet? Új rovatunkban velük szeretnénk foglalkozni.
A ShapeFromHell egy jánossomorjai srác, Sebő Krisztián saját kezdeményezése, ez pedig önmagában kijelöli, hogy eddig jobbára Győr-környéki zenekarokkal dolgozott (FuckLikeBunnies, The Las Vegas Tragedy, Suicide Pride). Az egyes rajzok épp annyiban merítenek a tengerentúli old-school tetoválások világából (ilyen formán pedig a Pulling Teeth által is képviselt hardcore-arculatból), amennyire a Grindesign-féle koponyaábrázolás is rányomja a bélyegét egy-egy designra. Kialakult stílusról még nem feltétlenül beszélhetünk, viszont a markáns színérzék mellett kirajzolódó lehetőségek önmagukért beszélnek: noha a testarányok nem a legtökéletesebbek sem az embereknél, sem az állatoknál, a logótervek pedig kifejezetten gyengék, a designok által képviselt ízlésvilág mégis épp annyira kurrens (és ha kell, Touché Amoré szinten minimalista, ha kell, okkultságot kergető), amennyire retró, sőt, alkalmasint Billy The Kidesen és Kids Like Usosan képregényes is tud lenni. A jelenlegi gyengeségek feltehetően a tapasztalatlanságnak szólhatnak, ám ha csak egyszer is végignézzük a SFH portfólióját, könnyen beláthatjuk, hogy itt még jóval több is lehet, és feltehetően lesz is, hiszen már most is egy ígéretes, megjegyezhető alkotóval állunk szemben, ennél több pedig egyelőre aligha számíthat.
Barna Joci nem csupán azzal foglalatoskodik, hogy az Our Youth-ban és a Meet Me Midwayben is kiveszi a részét, hanem saját tervezésű grafikáival is beborítja a fővárost, anélkül, hogy az ember jobbára értesülhetne erről. Pedig a BJ Graphics nem is most kezdte a dolgát, és nem is kis nevekkel foglalatoskodott eddig: a Subscribe a Bookmarks mellett számtalan flyert köszönhet neki, ahogy a Solution, a HopeTheLast, a Fekete Teve vagy Odett és az Anti Fitness Club is a partnerek között van, nem is beszélve természetesen Joci saját bandáiról, amelyek megszólalásuk mellett így vizualitás terén is kitűnnek az itthoni színtérről. A ‘BJ legnagyobb erénye a visszafogott, ám mégis kifejező grafikus megoldások mellett a tipográfia beható ismerete és hathatós alkalmazása, ugyanis legyen szó bármilyen megjelenésről, amihez Joci a nevét adja, az mindig felismerhetővé, markánssá válik. Így talán azon sem lepődsz meg, ha pár Rockélet és Rockinform-borítót is hozzá köthetsz. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy ez a csendes háttérszerep, ami már így is megannyi emlékezetes és kiemelkedő munkával ajándékozta meg az itthoni grafikuskultúrát, hamarosan kinőheti magát, hiszen a tehetség és a portfólió egyaránt adott.
Szabó Balázs, a No Regret Productions egyik szervezője és a FxAxSxTx énekese az utóbbi időben felcsapott rajzolónak is, így talán nem árulunk zsákbamacskát azzal, ha az xBx Design kapcsán is kijelentjük, hogy a végeredmény a nyolcvanas évek hardcore-rajzait idézi, megemlékezve azokról a legendás időkről, mikor még egy zenekar maga rajzolta saját flyerét, és akár napokat is arra szánt, hogy végigragasszon egy-egy várost a közelgő koncert hírével. Épp emiatt tűnhet kissé furcsának is az itt látható portfólió, hiszen egyszerű, ha úgy tetszik, valahol neoprimitív rajzokkal találkozunk, amik elkészüléséhez csupán színtérbeli utalásokra, panelesen ismétlődő motívumokra (láncok, sziklafaragás, halál, betonfalak, graffiti), meg egy vektorizálásra van szükség. Itt minden belefér egyetlen színbe és layerbe, ám épp ez az old-school hangulat az, ami manapság a Tumblrön is fel-felidéződik. Persze ennek tükrében indokolatlannak tűnik a munkafolyamatok képi datálása, de az itt tapasztalt őszinteség nem is kíván több lenni annál, ami, márpedig akinek erre van szüksége, a Broken Teeth-hez és a Rough Handshez hasonlóan tökéletesen megelégedhet a végeredménnyel.
