A nevem Doctor Strange!

A Marvel-univerzum képi levetülése a kétezres évek óta a moziműsorok egyik állandó résztvevőjévé nőtte ki magát, az egyes filmek hullámzó minőségi szintjét viszont kár is lenne tagadni, hiszen a rendezés nem mindig tudott lépést tartani a képregények zsenijével. Mindenkinek megvannak a saját kedvencei, legyen szó pl. a Bosszúállókról, az X-Men sorozatról, a közönségkedvenc Deadpoolról – jelen esetben pedig egy elfeledett gyöngyszem, a Doctor Strange megfilmesítéséről, ami képregény formában 1963 júliusában debütált, mozis megelevenítésére egészen mostanáig kellett várni. Lássuk, fel tudott-e nőni a mű a vele szemben támasztott elvárásokhoz!

A Doctor Strange szereplőgárdájának bejelntése után találkozhattunk pár érdekes meglepetéssel, legyen szó akár az elsőre furcsának tűnő főszereplőválasztásról, vagy épp Tilda Swinton és Mads Mikkelsen felbukkanásáról. Ha nem is csak ennek köszönhetően, de az elsőre felemásnak tűnő színészlista összeállítása nagyon sokat tesz hozzá a végeredményhez: nem csak Benedict Cumberbatch alakítása figyelemre méltó, de szinte egyáltalán nincs gyenge láncszem a szereplőgárdában, minden karaktert tökéletesen sikerült a mozivászonra átvinni. Cumberbatch az utóbbi években sorra hozta a jobbnál-jobb alakításokat, utólagosan pedig kijelenthetjük, Doctor Strange karakterét is remekül tudta interpretálni a mozivászonra. A szofisztikált, arrogáns fazonok a kisujjában vannak. Főhősünk egy milliomos sebész, akinek szakmai tudásával már csak az egója vetekszik. Egy nap szörnyű balesetet szenved, aminek következtében súlyosan megsérül, így profi karrierjének is búcsút kell intenie – ám Strange nem hajlandó elfogadni a sorsát, és elszánt módon kezd el kutatni olyan alternatív gyógymódok után, amik segítségével újra viszakaphatja régi életét. Rengeteg sikertelen próbálkozás után végül Nepálban köt ki, ahol egy ősi rend befogadja és olyan tudást osztanak meg vele, ami minden képzeletet felülmúl. Strange a vártnál is gyorsabban teszi magáévá a varázslatok tárházát, ám időközben a rend lázadó tagjai egy sötét dimenzió megidézésén fáradoznak, aminek beteljesülését természetesen főhősünk sem hagyhatja szó nélkül.

Az alap tehát adott, a klasszikus Marvel-sztori magja ez esetben is jelen van, ám itt mégis teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk ezen filmektől. A varázslás eddig nem volt a Marvel-filmek középpontjában, itt viszont kulcsszerepet tölt be, tehát nem mutánsok, vagy egyéb kísérletek által megalkotott szuperhősökkel van dolgunk. Az alkotók minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektettek a karakterfejlődések kibontakoztatására, semmit sem érezhetünk elkapkodottnak, vagy erőltetettnek, a már említett színészi munka itt mutatkozik meg igazán. A látványvilág és az effektek kidolgozottságáról és nagyívűségéről oldalakat lehetne megtölteni, sokszor tényleg lélegzetelállító lett a végeredmény, az Inceptionben látott effektek az itt látottakhoz képest még gyerekcipőben jártak, pedig az is egy igen látványos mozi volt, de ez 3D-ben pedig egyenesen áll-leejtő. Poénok is akadnak bőven, amikből jóval többet is elviselhetett volna a film, így viszont nem estek túlzásba sem a készítők, az elmaradhatatlan Stan Lee-cameo szintúgy a helyén van, akárcsak a stáblista utáni váratlan Thor-geg is.

Egy szó mint száz, egy igazán látványos és nagyszabású Marvel-mozit láthat, aki jegyet vált a vetítésre. A folytatáshoz pedig igencsak fel kell majd kötniük a készítőknek a gatyát, ez ugyanis egy szinte hibátlan első lépés volt annak érdekében, hogy Doctor Strange sokak új kedvenc Marvel-karakterévé lépjen elő.