Zéró nyomában – A Cancer Bats és a dallamok

A Cancer Bats sokat finomított érdes hangzásán utóbbi albumukkal a Dead Set On The Living-el, ezen folyamat kiteljesedésének tekinthető ötödik stúdióalbumuk, a Serching For Zero. Az elsőként megosztott dal, az Arsenic In The Year Of The Snake még inkább a korai, dühösebb, hardcoreosabb stílust képviselte, de az első klipes single, a Satellites volt az igazi előfutára az új albumon várható irányvonalnak, ami azt engedte sejtetni, minden korábbinál fogósabb anyagot készített a kanadai négyes.

A már említett Dead Set On The Living albumon volt először tetten érhető, hogy a hardcore elemek kicsit háttérbe szorultak és jobban groove/dallamorientált lett az összkép. Ez abban nyilvánult meg főképp, hogy Liam Cormier igyekezett minél változatosabb-megjegyezhetőbb dallamokat hozni, amik kétség kívül a dalok javára vált, egyúttal a dalszerkezetek kompaktabbak lettek, nem hígult fel a zenéjük, mégis fogósabb lett, letisztultabb. Az új albumon a Black Sabbath hatása a leginkább mérvadó, némely riffre/témára talán még Iommi mester is elismerően csettintene. Ez nem véletlen, a Sabbath ihlette megoldások mindig is ott voltak a zenéjükben, a Bat Sabbath nevű tribute bandájukról már nem is beszélve. A Buds című tétel kezdése annyira Sabbath, hogy szinte már hallani Ozzy hangját, noha nem beszélhetünk egyértelmű nyúlásokról, tökéletesen a saját képükre formálták ezeket a hatásokat. A vadhajtások most talán még inkább háttérbe szorultak, ez főleg az album első felére értetendő, minden eddiginél több a megjegyezhető, első rögzülő dallam, dinamikai szempontból viszont egyáltalán nem mondható lagymatagnak ez a szekció, a kevesebb néha több szabály érvényesül sok esetben. Amikor viszont előkapnak egy gyors témát, az talán még nagyobbat is üt, mint régebben, hiába billent át a mérleg nyelve a higgadtabb, húzósabb témák irányába összességében, nagyon jó kontrasztot képez e két világ vegyítése még mindég.  Aki követte a stúdiós videóblogjukat, az láthatta, Ross Robinson producer milyen őrült módszerekkel dolgozik, néhol még a kutyája ugatását is hallani a lemezen… A hangzás igencsak mocskos lett, a manapság oly divatos túlpolírozott megszólalásnak nyoma sincs, hatalmas pozitívum és a dalok is csak kamatoztatni tudtak ebből a hozzáállásból. Minden lemezükről megtalálhatóak a hozzávalók, önismétlés nélkül, kompromisszummentesen, a dalírási módszerük sokat fejlődött az évek alatt. Tíz tétel kicsit több mint 33 percben, csont nélkül, ahogy kell, üresjárat nem igazán található az albumon, kijelenthető hogy a Cancer Bats talán legérettebb anyaga lett a Searching For Zero.  8/10