Zao – Where Blood And Fire Bring Rest

Tracklist:

01. Lies Of Serpents, A River Of Tears (2:39)
02. To Think Of You Is To Treasure An Absent Memory (4:27)
03. A Fall Farewell (2:56)
04. March (3:51)
05. Ember (2:27)
06. Ravage Ritual (3:15)
07. Fifteen Rhema (3:34)
08. For A Fair Desire (3:03)
09. The Latter Rain (6:28)
10. Violet (7:18)

Hossz: 39:59

Megjelenés: 1998. május 19.

Kiadó: Solid State/Toot & Nail Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Klisésen hangzik, de majdnem minden stílusnak megvannak a maguk elfeledett alapítói, akik bár nem örvendenek akkora népszerűségnek, mint az általuk létrehozott, sok esetben máig befolyásolt irányzat, mégis kiérdemeltek egy olyasfajta undergorund státuszt, melyet nyugodtan nevezhetünk kultikusnak. Miért írom ezt? Mert a Zao annak ellenére, hogy már több mint 10 éve van jelen a színtéren, mindvégig "a föld alatt maradt", s bár a szakma elismerését kivívták, a zenehallgatók köreiben nem tettek szert nagyobb ismertségre.

Ezzel az albummal lefektették egy mára már túlpörgetett stílus, a metalcore alapjait, mely az utóbbi években meghódította az egész világot, mondhatni, már a csapból is ez folyt, ám velük ellentétben a Zao nem a göteborgi dallamos death-metalt vette alapul, zenéjük ezen a lemezen sokkal inkább az extrém thrash metal és a hardcore ötvözete, talán ezért is hat még ma is frissen a sok ötlettelen kópia-zenekarhoz képest. A Where Blood And Fire Bring Rest több okból kifolyólag is vízválasztó album volt a banda történetében. Egyrészt a dobos Jesse Smith kivételével lecserélődött az egész tagság, s talán ebből kifolyólag szakítottak az első két lemez zenei irányvonalával, melyeken még hardcore zenét játszottak, másrészt az új énekes, Daniel Weyandt, egy egészen másfajta-a black metalban bevettnek számító-vokalizálási technikát alkalmazott, mint elődje.

A lemez Lie Of Serpents, A River Of Tears című számmal indul. A halk suttogás és a fenyegető gitár kettőse rögtön megadja az alaphangulatot, mely az egész lemezen végigvonul. A körülbelül fél perces bevezető után egy sikoly kíséretében valósággal berobban a zene: pengeéles gitárok, egyszerű, ám húzós dobtémák és Dan brutális hangja jelzik, hogy az elkövetkező bő fél órában mire számíthatunk. Kimért tempóban halad előre a szám, melyet a leállások még lassabbá tesznek. Kiváló lemezindító szerzemény, és a befejezése különösen hatásos lett. A másodikként érkező To Think Of You Is To Treasure An Absent Memory akusztikus gitár és dob hangulatos kettősével indít, és a lemez egyik legjobb dala kerekedik belőle. Két dolog is megtalálható ebben a számban, mely az egész lemezre jellemző: a leállások és váltások, amelyek gondoskodnak arról, hogy egy másodpercnyi üresjárat se legyen, illetve Daniel suttogó/szövegmondós “vokáljai”, melyek az atmoszféra-teremtés eszközei, s ezen szerepüket remekül ellátják. Erre kiváló példa az első leállás, mikor a gitár üresben penget, Dan pedig egyszerre suttogja és hörgi elfojtott hangon: “My heart broke”. Érdekessége a számnak, hogy ebben található a lemez címadó sora (kiegészülve még két szóval: Where blood and fire bring rest and peace), ráadásul itt találhatunk egyedül dallamos éneket, mely a fentebb említett sor hagyományos “éneklése” közben ismétli azt, nagyon halkan, a háttérben. A következő A Fall Farewell egy gyors, pusztító szám, hatalmas energia van benne. A gitárjáték egyszerűen zseniális, szinte érezni azt a bizonyos tűzt, amelyet a lemez címe is említ, s ebben szerepe van a hibátlan hangzásnak is, amely tökéletes összhangban van a zenével. A March végleg eljuttat minket arra a helyre, melyet a lemez címe jelöl: igen, megérkeztünk, ez a Purgatórium, avagy a Tisztítótűz, mely szenvedések árán, de elhozza a békét. A lassú indításból kibontakozó rövid, de gyors rész előrevetíti hogy mi vár ránk, melyet a szám közepén lévő irgalmatlan belassulás tökéletesen fest a hallgató szeme elé – véget nem érő lángtenger, mely paradox módon egyszer mégis véget ér. Ezt a feloldozást hozza el a szám végén a csendes gitárpengetés és Dan nyugodt hangja.

A soron következő Ember maga a 2 és fél percbe sűrített tökéletesség, itt mutatkozik meg leginkább az ezt a lemezt elkészítő kvartett dalszerzői zsenialitása. Már a kezdés is fantasztikus, ám a folytatás még ennél is jobban sikerült. A gitárok valami hihetetlen spirituális töltést hordoznak, és ahogy Dan a károgása alatt a háttérben a már említett, szövegmondós hangján ismétli az egyes sorokat, az tényleg felemelő, akárcsak a “refrén”, ahol a durva vokált mellőzve szavalja a sorokat. Ezt az élményt csak erősíti a dalszövegek ismerete, legalábbis azok számára, akik fogékonyak az ilyesmire. Köztudott, hogy a Zao egy erősen keresztény szellemiségű bandaként jött létre, s ez a Dan-nel készült albumok közül ezen érezhető a leginkább. Lehet, hogy ez egyeseknek nem jön be, ám szerintem ez plusz töltetet ad a zenének, s így egyfajta pozitív erő játja át. A Ravage Ritual intrójára azt hiszem, az apokalitikus jelző a leginkább megfelelő. A The Prophecy című filmből vett részlet nagyszerű kezdés a dalnak, mely a vallástól elfordult emberekről, s egyúttal a bukott angyalokról is szól.

“Emlékszem az első háborúra, az eget lángba borító útra
Ott álltam a testvéreimmel és figyeltük Lucifer bukását
Az angyalok ábrázata elpusztult
Láttam a mennyei légiók harmadának elűzését
És a Pokol teremtését
De most, a testvéreim, már nem a testvéreim”

Egy kissé slayeres téma alkotja a dal gerincét, ám konkrét nyúlásról szó nincs. Különösen jól sikerült a szám vége felé elhelyezett átvezetés, ami egy igazi őrlő befejezésbe torkollik, nemhiába állandó részese e szerzemény a Zao koncert-repertoárjának. Következik a Fifteen Rema, mely egy hagyományosabb tétel, ám az ügyes témaváltásokkal gondoskodtak róla, hogy a hallgató figyelme itt se lankadjon egy percre sem, a 2. perc környékén elhelyezett leállás, és az abból kibontakozó rövid gyors rész pedig az album egyik leginkább bólogatásra késztető része. For A Fair Desire a soron következő szám címe. Kegyetlen üvöltéssel és gyors riffekkel indít, ám ebben is találhatunk egy újabb leaállás képében megérkező lélekemelő részt: az egyik gitár egyszerű játékára a másik gitár olyan témát hoz, amit nem tudok szavakba önteni. Megeshet, hogy másoknak pont az ilyen részek nem mondanak semmit, s bár számomra minden szám minden egyes másodpercének hallgatása örömet okoz, a fentebb említett monentumok a kedvenceim. A dalstruktúrákért pedig külön dicséret jár a zenekarnak, ugyanis semmilyen sémát nem követnek, s ez a számoknak előnyére válik. Az utolsó előttiként érkező tétel a furcsa hangokkal indító The Latter Rain, mely mind 6 perc feletti hossza, mind hangulata, és biblikus szövege okán kiérdemli az epikus jelzőt. Fantasztikusan felépítették a számot, több csúcspontja is van, ám mégis a második részét emelném ki: a halk, melankolikus gitárjátékra dübörögve érkeznek meg a dobok, s a már többször is említett “szavalós” ének kíséretével jutunk el a katarktikus üvöltésekbe torkolló befejezéshez. A lemezt Brett Detar gitáros alkotása, a Violet című 7 perces, gyönyörű, zongorán előadott szám zárja, szívdobogással és egy kevés zajjal a végén. Nagyszerű zárása egy korszakalkotó lemeznek. Nem említettem még a “körítést”: a borító, és az egész artwork mestermű a maga nemében, és tökéletesen illeszkedik a lemez koncepciójához, érdemes eredetiben beszerezni az albumot.

Végezetül, mit is mondhatnék? Véleményem szerint a Zao eddigi pályafutásának legjobb korongját tisztelhetjük a Where Blood And Fire Bring Rest “személyében”, mely egy igazi klasszikus, és a stílust kedvelők számára kötelező hallgatnivaló. Ha szereted a metalcoret, de még nem ismered a Zao-t, itt az idő az ismerkedésre!

10/10