You Me At Six – Cavalier Youth

Az elsősorban Kerrang! által protezsált brit You Me At Six lemezről lemezre lépkedett egyre inkább ingoványos talajra, melynek hatása végül a 2011-es Sinners Never Sleep című korongon csúcsosodott ki, körülbelül Josh Franceschi arcszőrzetének kinövésével egyidejűleg. Ott ugyanis még Oli Sykes és Winston McCall vendégeskedő üvöltései sem voltak képesek megóvni a fiatalokat a teljes ellaposodástól, ennek eredménye pedig egy három hallgatás után kifulladó fércmunka lett. Jól mutatja a zenekar kezdeti, már-már amatőr lelkesedését és kapkodó tendenciáját, hogy az ezt megelőző két stúdióalbumuk között alig telt el egy év, sokaknak ezért is tűnt olyan hatalmas szünetnek a most megjelent Cavalier Youth-ot megelőző (másoknál teljesen bevett és természetes) hároméves kimaradás.

Egy YMA6-féle pop-rock zenekar felé fölösleges olyan elvárásokat táplálni, hogy képesek lesznek a debütlemez, illetve az azt követő Hold Me Down frissességérzetét még egyszer visszaadni, ők akkor kiírták magukból a fiatalos csúcsslágereket, lesöpörték az All Time Low-t és előreláthatólag bebiztosították a megmaradásukat. A Cavalier Youth is pont erre elég. Megörvendezteti a tinédzsereket, kielégíti a médiát, elkussoltat pár kritikust. Win Some, Lose Some; Fresh Start Fever; Hope For The Best, maga nemében mind-mind épkézláb sláger, de az, hogy ezeket a nótákat három évig kotlotta most a zenekar mindössze annak tudható be, hogy valószínűleg a menedzsment (egyébként okosan) erre intette őket. Most ez hatékony, de hiába jóképű huszonhárom éves Josh Franceschi, a következő generáció hamarosan bekopoghat a próbatermük ajtaján. Cavalier Youth, mi? Hát nem ironikus? 5/10