YOG – Grindcore Deluxe (EP)

A svájcsi YOG neve nem lehet ismeretlen a szemfülesebb olvasók és súlyosabb zenék kedvelői számára. Nem is olyan rég írtam cikket az első debüt anyagukról, a kissé crust ízekkel incselkedő Feed The Masses kislemezről (melyről itt olvashatsz – így eltekintek a biográfiai információktól, hiszen egyszer már leírtam), s ahogy ígértem haladok tovább… következzék a Grindcore Deluxe (és még mindig lógok a legújabb anyagukkal, melyet a napokban kaptam kézhez). A megdöbbentő külsejű lemezről minden eszembe jutna (ha nem olvasnám, az amúgy nagyon is beszédes címét), csak az nem hogy ez valami kemény, markáns és súlyos zenét takar, kb. így voltam anno a Fantômas – Suspended Animation borítójával is, de nem minden arany, ami csillog, s nem minden barátságos külső takar érzéki belsőt, haha. Na de, lássuk mit is hallhatunk ebben a kaotikus 14 percben? A válasz pofon egyszerű, kéz új dalt és négy régit… itt már kevesebb a crust hatás, annál több a grindcore, és sok helyen érezni a korai Napalm Death rágta húscafatokat, a címadóval kezdenek, feszes, súlyos dal, grindcore némi ilyen-olyan modern (és ez a YOG legnagyobb előnye a hasonszőrű bandákkal szemben) fertőzéssel…

httpvh://www.youtube.com/watch?v=7aJwVarrGfs&feature=player_embedded

…majd a beteges és technikás Dark Bliss következik, itt már érezni azt a hatást, amiből egy mondhatni tökéletes anyagot hoztak össze az új lemezen, de ez a dal is lenyűgöző, mind tudás, mind teljesítmény terén! Majd jöjjön a 4 régi nóta szépen sorban; a Friends, not Mine alapvetően erős ötvözetét képezi a korai Napalm Death-nek és a későbbi Extreme Noise Terrornak, és szinte ugyanezt mondhatom el a Demoneymaniakról is. Az első törés az iszonyat sebességeket megütő Paranormal Jerk-Off, mely egy szép felvezetés után visszaáll a már fentebb taglalt zenekarok szabta mezsgyék közé, és a záró Grenudos Locos se hoz túl nagy meglepetést, bár kétségtelen, hogy itt inkább az Extreme Noise Terror és Driller Killer van túlsúlyban az erőteljesen punkos crust lehelete miatt. Hát ennyi, eltelt tizennégy perc, mely zsúfolásig van a durva tekerésekkel, súlyos témákkal és a grindcore ötvözte betegességgel. Egy kellemes anyag, melyet majd néha felteszek, de az, ami igazán lázba hoz, az az új anyaguk, a Years Of Nowhere, mely megoldások, komplexvitás és ötletek terén reggelire eszi meg az első 2 kislemezüket, de nem csak az övéket… Visszatérve a Grindcore Deluxe-ra, ez már egy sokkal érettebb és komolyabb anyag, mint elődje, pedig mindkettő jól tarol a maga módján!

86%