Hazai Hét: Witchcraft – Hegyek felettem

Nyilván bátor dolognak hangzik egy ekkora szűrés megfogalmazása, de ha szemügyre vesszük, hogy a zenekar jelenlegi tagjai mind olyan projektekben érdekeltek, amelyek meghatározták, meghatározzák a hazai black metal életet (a Ravenshades utódja, a Veér; a Kolp, amelynek új lemezét a Svart Records terjeszti majd; vagy épp az Ater Tenebrae), új értelmet nyer az, hogy lényegében a Witchcraftban egyesül mindaz, amit ma a műfaj itthoni életben maradásától el lehet várni, hiszen olyanok fognak össze a bandában, akik külön-külön is meghatározó karakterei ennek a körnek. A Hegyek felettem igazán nagy újítása a magyar nyelv használata, ugyanis ez a formáció első anyanyelvű felvétele, azonban valahol épp ez okozza, hogy az alapvetően hagyományhű dalszövegek kevésbé hatásosak, atmoszférateremtőek vagy ridegek, mint az angol előzményeik voltak. Angmar szinte minden megszólalása teljesen érthető és követhető, viszont egy külső hallgató számára (is) alkalmasint közhelyesnek hathat mai füllel az, ami minden tekintetben egy meglévő, rigorózus tradícióba lép be. Ez a tendenciózusság mondható el a zenei alapokról is, amelyek minden tekintetben a banda legjobb formáját mutatják, ugyanis az első vonalas norvég iskolán túl sokkal fontosabb, hogy az egyes dalokban fel-felcsillan a műfaj nyolcvanas évekbeli, még thrash metalból gyökeredző felfogása is, így helyenként egy-egy riff méltán fémjelzi, hogy a Witchcraft hatásai még mindig nem egyetlen irányból tevődnek össze. Persze első hallásra egy laikus könnyedén rávághatná, hogy minden a Darkthrone-ból jön, ami itt hallható (erre pedig a hangzás is rátesz egy lapáttal, ugyanis a tompa megszólalás az ő legjobb időszakukat eleveníti fel), de mégis a szerteágazóbb gyökerek teszik izgalmassá, szerethetővé a lemezt. Az egyes tekerések, a rideg dallammenetek és a változatos dobtémák alapjaiban biztosítanak egy olyan húzást a felvételnek, amely kétségkívül az évtized eddigi legjobb itthoni black metal kiadványává avanzsálja a lemezt (korábban csak az épp most újra kiadott Veér jöhetett szóba itthonról, de ott egy modernebb szellemiség vált meghatározóvá), amely egy-egy berögződéstől eltekintve (mint a dalszövegek befogadása, vagy épp a kazettára nyomott rovásírás, amely lehet, hogy identitásjelölő a banda számára, de azt ne felejtsük már el, hogy a 15. századnál korábbról nincs ilyen feljegyzésünk) így is kimagaslik a hazai kiadványok közül, biztosra menve abban, hogy aki itthon szereti a black metalt, annak az év egyik legkellemesebb élménye lesz végighallgatni a Hegyek felettem dalait.