2012. augusztus 13.
Tracklist:
01. Dead Behind The Eyes
02. False Freedom
03. Satisfied In Suffering
04. Seven Hills
05. Our Courage, Our Cancer
06. This Is The Six
07. The Chapel
08. Be(lie)ve
09. Until The Death
10. Love At War
11. The Plague Of A New Age
12. Reunite
Bár a While She Sleeps már több, mint hat éve megalakult, csak 2009-ben döntöttek úgy a srácok, hogy "komolyan veszik" a zenélést, melynek eredményeként a következő évben napvilágot látott első lemezük, a The North Stands For Nothing. Talán ők sem gondolták volna, hogy akkora sikere lesz az albumnak, hogy már a következő évben megéljen egy újrakiadást egy bónusz nóta kíséretében, így a hirtelen jött népszerűséget meglovagolva olyan bandák mellett turnéztak, mint a Bury Tomorrow vagy épp a Bring Me The Horizon, akik érezhetően hatással voltak rájuk az új lemez készültekor.
A debütalbumuk megszólalását sokszor hasonlították a Counterparts zenéjéhez, ami jókora túlzás, hiszen a dallamos hardcore-ba inkább csak belekóstoló banda főként a dinamizmusra helyezte a hangsúlyt és a korai For The Fallen Dreams „bunkóbb” hardcore stílusát próbálta magára venni, metalcore témákkal színesítve azt. Ezek voltak azok a pillanatok, amelyek a színtér fölé emelték őket és elvitték a hátukon az egész albumot, kár, hogy a kicsit gyengébb lemezhangzás elvett abból az átütő energiából, amit a dalok sugároztak. A The North Stands For Nothingon hallható táncot a metalcore és hardcore témák között úgy néz ki eldönteni látszott a turnétársak zeneisége, mivel az új lemez hangzását főként az előbbi határozza meg. Ez persze nem jelent rosszat, hiszen a Bury Tomorrow-val ellentétben ők képesek voltak változatos dalokat írni, amiknek a lendülete a lemez végéig kitart. Sajnos a stílus sajátossága, hogy minden ötletességet bevetve se lehet igazán átütő albumot írni, ha csak nincs valami olyan plusz a zenében – itt pedig sajnos nincs –, ami segítene nekünk átsurranni ama tény felett, hogy ezeket a témákat már más is eljátszotta. Sajnos teljesen elhagyták azokat a finom dallamos megoldásokat a hardcore témák mellől, amik ha nem is egyedivé, de mindenképp kiemelkedővé tették őket, helyette több metalcore-os szaggatást és riffet kapunk. A kicsit egyszerűbb, kevésbé technikás kezdő nóták – amelyek legfeljebb élőben lehetnek hatásosak – elijeszthetik a rajongókat, de a remekül megszólaló Seven Hillstől magukra találnak, és felveszi a megfelelő ritmust az album. Persze az üresjáratok így is végigkísérik az lemezt, de nem olyan mértékben, hogy az esetleg bántaná bárki fülét. Talán jobb lett volna a lemez, ha a „dara” helyett a technikát választják és tényleg a Counterpartshoz hasonló muzsikát raktak volna össze, ám a végeredmény így is kellemes. A kicsit pörgősebb dalok élőben valószínű jobban fognak ülni, amelyről október 27-én mindenki meg is győződhet, hiszen a csapat a Dürer Kertbe látogat az Architects és a Heights oldalán, így talán még azok is megszeretik a This Is The Sixet, akik esetleg fanyalognak az újítások hallatán.
6/10