2011. április 28.
Tracklist:
01. Trouble Is Temporary, Time Is Tonic 2:44
02. What It Feels Like 3:02
03. The Waiting Room 3:34
04. Run Away 3:45
05. Trials And Tribulations 3:19
06. Overtime Is A Crime 3:09
07. Godspeed 2:53
08. Now And Then 3:59
09. Follow What You Need 3:15
10. Before I Die 3:39
Dunát lehetne rekeszteni az egyre másra alakuló brit emocore bandákkal, azonban igazi áttörést csak nagyon kevésnek sikerül elérnie, a többségük megragad a szigetország nyújtotta lehetőségeknél. Ezzel szemben a We Are The Ocean csapata már a korai demóival elérte azt a hírnevet, amiért másokig évekig küzdenek. Az előzetes várakozásnak megfelelően a tavalyi Cutting Our Teeth (amelyen sok korai számuk is helyet kapott) egy kellemesnek mondható album volt, ami úgy terjedt a tini rajongók között, mint a pestis. A sikerük fő titkát nem a zeneiségben kell keresni, annál inkább Liam Cromby ritmusgitáros/énekes "Dallas Green-féle" tiszta vokáljában, ami az emocore-os riffek és ordítások ellensúlyozásaként kiváló szolgálatot tett. Sokan hasonlították a bandát emiatt az Alexisonfire-höz, pedig az énektónust leszámítva nem sok hasonlóság van a két együttes között.
Talán ennek köszönhetően döntöttek úgy a srácok, hogy ideje kicsit lazábbra venni a figurát, és az ordítós vokált lecserélni egy újabb éneklősre. A változásokra már jó előre felhívták a figyelmünket a srácok, nehogy meglepetésként érjen bárkit is a „belágyulás”. Az emocore-os riffeket is eltették láb alól, helyette a második énekes tónusához illő rockosabb témákat erőltetik, akárcsak a nagy sikereket elérő You Me At Six. Nem mondanám, hogy az elképzelés rossz, hiszen mindkét énekes egyéniség a maga módján, és remekül kiegészítik egymást, azonban a megvalósítás finoman szólva sem az igazi. A slágerek elmaradoznak, a dalok megragadnak a középszer szintjén és úgy suhan el az ember mellett az egész lemez, hogy időnk se marad felfogni az egészet. Az előre beharangozott The Waiting Room egyetlen kiemelkedő dalként szerénykedik az albumon, ami annyiban különbözik a többitől, hogy jól megírt énekdallamok vannak benne. Ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a Go Now And Live egy nagyon jó lemez legyen, mert a hangszeres részre már nem támaszkodhatunk, hiszen főként csak pop-rockos akkordozást hallunk, néhol átitatva egy minimális rock’n’rollal. A dalszerzői képesség azonban nem működött a maximumon az album megírásakor, így nem kell csodálkozni, amikor negyedjére nekiugorva se jutunk tovább a harmadik trekknél.
Ez azért is elszomorító, mert egy épphogy félórás lemezről van szó, így az sem mondható, hogy túlvállalták volna magukat a srácok. Ha az előző album mintájára minden második számnak klipet akarnak készíteni, akkor igencsak nagy bajban lesznek, hogy melyiket válasszák (bár jobban belegondolva nem lesz, hiszen mindegyik ugyanolyan minőségű). Kár volt eltérni a már bejáratott stílustól, hiszen a végeredmény elég semmilyen lett. Egyetlen slágerre nem lehet építeni a lemezt, mert ennyi erővel le lehet tölteni a single-t és nem fogom rosszul érezni magam, amikor az album megvétele után kell rájönnöm a szomorú valóságra. Talán új közönség felé is akartak nyitni, hiszen rajongótáboruk nagy része a – már említett – nagyobb hírnevet szerző You Me At Six fanokból tevődik össze, míg azonban a YMAS tudja is, hogy mit csinál, addig a We Are The Ocean csak most kóstol bele igazán ebbe a slágeresebb, lágyabb stílusba. De az is lehet, hogy ez az egy rövidke év nem volt elég ahhoz, hogy egy igazán jó lemezt írjanak, amin szintén nem csodálkoznék. Így tehát nem kell temetni a bandát, hiszen van idejük kitapasztalni a dolgokat, plusz van két olyan énekesük, akire bátran építhetnek a jövőben. Ez az album viszont nem jött össze nekik. 4/10
frissítés: a banda fellép augusztusban a GYÁR Fesztiválon!