War From A Harlot’s Mouth – MMX

Nico lényegében azért lépett ki az idén kétszer is Krisztus ellen induló kollaborációból, hogy betölthesse Steffen megüresedett posztját, és az ’Oceanből való távozása nemcsak ott, hanem az új bandában is zenei változást eredményezett. Előbbi ugyanis megpróbálta újradefiniálni magát az extrém (és nem post!) metal szellősebb hangfátylaiból eredő kísérletezésben, utóbbi pedig ledobta magáról minden korábbi zenei és hangulati sokszínűségét, valamint – és ez a legfontosabb – humorát, hogy egy komolyabb, kimértebb arculatot ölthessen magára. A végeredmény az In Shoals kapcsán azonban durva sarkítással élve valójában egy, az igazi, fojtó fájdalomtól megfosztott Aeolian-utózönge volt, amely semmitmondó, ám matekosnak szánt riffekkel, látszat-jazzes témákkal, elszórt dallamokkal, és monoton dalkonstrukciókkal kívánta megidézni a káoszt. Persze a banda azóta több húzós Európa-turnéba is befért valamilyen csoda folytán (legutóbb épp a Never Say Die!-ban álltak színpadra a Comeback Kid és a Parkway Drive mellett, most pedig a Final Prayer lesz partner), ám ezek többségéből nemcsak kilógtak, hanem színvonalban sem feltétlenül vették fel a versenyt, köszönhetően egyszerű repertoárjuknak és hosszútávon zsibbasztó hatásvadászatuknak. És elvonatkoztatva attól, hogy a nyáron megjelent Burning Skies-szal közös split még adott némi reményt a várakozásra (lehet, hogy valójában ez a hangzás áll igazán jól Nicoéknak?), az MMX (sajnos) elődjének egyenes folytatása.

A különbség csupán abban mutatkozik meg, hogy a már megtapasztalt műviség – talán éppen az előismeretek miatt – többségében csak még fárasztóbbnak, kiszámíthatóbbnak hat. Úgy tűnik, a War From a Harlot’s Mouth végképp ráállt egy ösztönösnek és zsigerinek titulált irányra, amely 2010-ben mégis egy alkalmasint megfáradt, közhelyes és enervált reprezentációt eredményez a dalok szintjén, hiszen a spanyolviaszként megalkotott pszeudo-extrém hangzás (amely matekos tördelésekre, blastekre és akusztikus kiállásokra épít) már első alkalommal is hagyott maga után némi kívánnivalót, ám a problémák ahelyett, hogy megoldódtak volna, csak sokasodtak, vagyis jobban felhívják magukra a hallgató figyelmét. A MMX 33 perces játékidejében ugyanis (leszámítva a Spineless múltidézően emlékezetes nyitótémáját és a mellékelt Insomnia reménykeltését) gyakorlatilag egyetlen fogós vagy érzelmileg megkapó pillanat sincs. Ez még nem lenne baj, ha egy tudatosan mizantróp zenekarral állnánk szemben, ám jelen esetben maximális passzivitást, mi több: közönyt gyakorol hallgatójára az alábbi, többnyire érdektelen paneleket megmozgató dalcsokor, amit egyszerűen nem lehet úgy komolyan venni, mint amennyi valójában rejlene benne. A lassítások – amelyek sludge-os vonásokat szeretnének magukon tudni – végeláthatatlanok, és nem rendelkeznek kohéziós erővel; a gyorsítások – amelyek közvetett kamugrind és death metal-párhuzamokat szeretnének megvilágítani – iránytalanok; a disszonáns középtempók és leállások – amelyek a hagyományos metalcore/hardcore-vonásokra kívánnak utalni – pedig egy tapasztalt fültpár számára megfáradtnak, öregesnek hat(hat)nak. Ez pedig az egész albumra igaz: a MMX csak azokat fogja hosszú távon szórakoztatni, akiknek vagy szimpatikus ez a megszólalás, vagy nincs kellő előismeretük a műfajjal szemben – nekik azonban javasolnám példának okáért napjaink Ion Dissonance-ának megismerését és tömegből való kiemelését, mert ott az előbbi karakteri vonások valós izgalommal, szükségszerű dinamizmus mellett nyilvánulnak meg.

Bevallom őszintén, nem tudom, van-e produktív jövője a War From a Harlot’s Mouth jelenlegi működésének. Hazai pályán nyilván monopolhelyzetben van a zenekar ismertség és hírhedtség szempontjából, de a nemzetközi pálya valahogy évről évre, azaz lemezről lemezre távolabbinak tűnik a teljesítmény hallatán – vagy csak a színtér erősödött meg? Személy szerint zsákutcának érzem az utóbbi két nagylemezt, és titkon még mindig bízom abban, hogy hőseinknek ismét megadatik a széles látókör, valamint az ebből fakadó nyitottság, mert ez a monoton toporgás valahogy egyre több fájdalmat okoz.

5,5/10.