Különösebben nem szeretnék belefolyni, abba, hogy mi is az ukrán banda előélete, mert kb. akkora misztikum övezi, mint maga a nevét… VSPOLOX, de van, ahol a régi logójukkal szerepelnek és Vspoloh. Egy viszont biztos, 2005-ben felvettek egy demót Sumerki címmel, majd 2007-ben a Hammermark Art újra kiadta új borítóval és immáron The Dusk (ami valójában egy s ugyanaz) címen. Hogy mi okból, azt nem tudom – gondolom archiválás… az is biztos, hogy a srácok Tugulym-ból származnak, és a zenekar 2004-ben alakult, azóta ki aktív és ki nem aktív tag… nos, ebbe inkább ne menjünk bele. Az is biztos pont, hogy bár négyen voltak, a demón végül a dobos helyett gép üti az alapokat – ami egy picit zavaró néhol, maga a hangzás viszont jó és a külsőségek is jól vázolják, ami magán a CD-n vár. Jaa és még valami biztos, pagan black metál, a már megszokott pagan szövegvilággal és zenei körítéssel, ez esetben, most Szibériából…
Nem akarom túl hosszúra nyújtani a dolgot, mert hogy semmi újat nem mutatnak, igaz, ez a műfaj, s annak rajongótábora, nem is ez miatt merül el, a különböző országok különböző pagan formációiban, hanem mert a pagan, maga a múlt és a kultúra felidézése, megtartása, jelenbe iktatása. Tehát ilyen téren, minden egyes pagan black metálban van valamennyi népzenei és történelmi szubjektum az adott nemzetről-nemzetből. Itt ez esetben az ukrán-orosz rideg teleit és reggeleit ismerhetjük meg. Nyoma sincs a vodkát vízként szlapáló öreg szakálas bácsinak, aki elbóbiskol a fahatár mellett, s felébredvén nagy botjával elhatja az éhező medvét… egy epikus akusztikus intró vezet be az erdőbe, tele a fák és a természet hangjaival, lélegzik a külvilág, esik az eső, huhog a bagoly, s mesél a múlt…
Majd ránk tőr a
Soaring on the Nightwings, melyről már az elején az
Arkona és a
Veles jutott eszembe (szláv népek – zeneileg sok a közös pont…), a dobok, mint már írtam gépiek és zavaróak, a gitárok kásásak, a basszus szól, de nem elég erősen, a vokál pedig károgás, aztán ahogy halad a nóta, riffeket is kapunk és pár szép váltást, de semmi világmegváltás, csak egy ismétlődő népzenés dallam megkínozva görnyedezik a feszes ritmusok alatt (madárcsicsergéssel kezdenek és azzal is ér végett).
A beszédes című
Into the Majestic Eeriej, lassan indul meg, ez is szomorú, nagyon folkos, és talán a legváltozatosabb és legjobb dala a demónak. Itt kapunk már dallamos éneket is, mely epikus és magasztos, kellemesen dúdolva a magával ragadó dallamot, de a dobok túl gyorsak, igaz a gitárok szépen feszülnek rá.
Aztán a címadó következik, gyors és ez sem vidám, a végén akusztikussal zárnak, az outro pedig a természet hangjai, mennydörgés, madarak, fák… melyeket a leírtak alapján élőben vettek fel.
Igazából két dolgot sem értek, miért adott ki a Hammermark Art egy ilyen anyagot az elkészülte után 2 évvel (ráadásképpen limitál EP-n), és ha egyszer aktív a zenekar, akkor miért nem készít valami új lemezt? – mondjuk egy valódi dobossal, a koncepciók megvannak, és azt hiszem az értékekkel sincs nagy gond, demó gyanánt remek, de kislemezként már sántít valamennyire. Azt viszont el kell ismernem, hogy rendelkezik egy depresszív és múltba tekingető magasztos atmoszférával, mely könnyen rabul ejtheti azt a bátor hallgatót, aki időt ad, ennek a pontosan 22 percnek…
71%
