Verse – Bitter Clarity, Uncommon Grace

Ehelyett a ’Bitter Clarity azt az utat járja tovább, amit az Aggression méltán megihlető letisztulása vetített előre, ennek fényében pedig egy minden korábbinál nyitottabb és szabadelvűbb Verse köszön vissza az alig félórás játékidőből. A zenekar egyik legnagyobb erénye mindig is a belső szerkesztettség volt, és ebben most sincs hiány, hiszen a tudatos koncepcióra felépített album az egyes dalokon át is képes kisebb íveket felépíteni, ami természetesen zeneileg is leképződik. Ezért is fontos kiemelni, hogy 2012-ben senki se várjon egy hardcore-lemezt a Verse-től: a visszatérő hanganyag inkább egy post-rock, screamo és emo-elemekkel is kacérkodó post-hardcore lemez, amit a legelfogultabb rajongók mellett a mewithoutYou, a La Dispute és a Defeater szerelmesei fognak különösképp élvezni, bár ez utóbbi halmaznak az Aggression jóvoltából igen nagy metszete van. Hangulati és érzelmi téren pedig nyílt kártyákkal játszanak Sean Murphyék, hiszen az önmarcangoló-feloldozó kisugárzás épp ugyanaz, mint három évvel ezelőtt. Csupán a kivitelezés eszközei eltérőek, és ez adja a felvétel legnagyobb – mondjuk ki: egyetlen – izgalomfaktorát, hiszen az egyes intermezzók, netán dalokon belüli kitekintések mind-mind színes összhatásról tesznek tanúbizonyságot. Még akkor is, ha mindez a hardcore-elemek rovására megy, hiszen a nyomokban megmaradt gyökerek is olyan kapkodós összhatással bírnak, hogy talán jobb is lett volna néhányat lehagyni az albumról. Ettől függetlenül a ’Bitter Clarity egy sokszínű és énközpontú rocklemez, ami a mostani tizen- és huszonévesek számára (a.) előismeretek híján, b.) elfogultsági alapon) adhat annyi pluszt, hogy az ember igazán megszerethesse az itt hallható dalokat. Viszont akik ezt a Verse nevével, és ne adj’ Isten az első két nagylemezzel kívánják összeegyeztetni, azok rossz helyen kapizsgálnak. 6,5/10