Váratlan vendég – Gatecreeper: An Unexpected Reality

A Gatecreeper tipikusan egy “ajtóstul a házba” kaliberű zenekar, akik már a 2016-os bemutatkozó Sonoran Depravation anyagukkal is éreztették a zenevilággal, hogy nem kívánnak megragadni a death metal “nyugdíjasriff-szektorában”, hanem készek újat mutatni a befásult rajongóknak, mindvégig tisztelegve a műfaj legnagyobbjai előtt. Ezt a hardcore elemekkel tűzdelt death receptet kiválóan alkalmazták a soron következő Deserted albumon és a különböző kislemezeken, spliteken is. Aztán 2020 elején beütött a világjárvány, és ahogy több előadó és zenekar az otthonába kényszerülve karanténklipekben és feldolgozásokban élte ki kreatív energiáit, úgy mások teljesen elvonultak a nyilvánosság elől, hogy később valami újat és grandiózusat szabadítsanak a világra. De arra, amit az arizoniai brigád lépett meg, senki nem számított.

Ha az elmúlt éveket egy kőszikla alatt töltötted volna, akkor elhinteném azt az infót, hogy aranykorát éli a retró. Nem csak formátum szempontjából (bakelit, kazetta), de az előadók előszeretettel nyúlnak a ’70-es, ’80-as vagy akár a ’90-es évek stílusjegyeihez, hangzásvilágához és merítenek ihletet az akkori zenekarok ténykedéseiből. Az An Unexpexted Reality mindkét kritériumnak megfelel: bár a streamelés világában a lemezek leginkább már csak egymás után rakott számok, ez az album nyíltan vállalja, hogy a kazettákhoz hasonlóan A és B oldala van. Ha ez nem lenne magától értetődő, a zenekar segít ezt körvonalazni: a majd’ 18 perces játékidő első hét perce (és hét dala) tempós death metal döngölés, megfelelő mennyiségű punk és grind kikacsintással (főként az időtartamokat tekintve), egyszerre tradicionális és modern, sallangmentes és arcbamászó. Majd a nyolcadik szám egy gigászi, 11 perces doom-opusz, amit nem lehet csak úgy kisujjból kirázni: a srácok egyfajta katarzisként tárják a hallgató elé ezt az egyszerre magasba emelő és mélybe taszító tételt.

Így érünk el a másik retrográd lépéshez, ugyanis a zenekar nem rejti véka alá, hogy ezt a fajta kettősséget a Black Flag második lemeze, az 1984-es My War inspirálta, amin szintén elválasztható egymástól a punk és a metal részleg. Ez a hagyaték pedig rengeteg zenekart ösztönzött a saját stílusaik, stílusjegyeik kialakításában. Ahogy Chase Mason, a Gatecreeper énekese fogalmaz:

Amikor rákaptam a sludge és stoner metalra, mint a Melvins és az Eyehategod, ők mindig a My War B-oldalára hivatkoztak. Azt hallani, hogy zenekarok nem csak egy lemezről, hanem a lemez egyik konkrét oldaláról beszélnek, nagyon király volt, és ez mindig bennem maradt.

Mint ahogy feljebb már kitértem a streaming és a számléptetés korszakára, sokak temetik már a nagylemezt mint hanghordozót, és inkább a közép- és kislemezek felé nyitnak, akár évi több megjelenéssel is számolva. Ezáltal a Gatecreeper nem definiálta, hogy az An Unexpected Reality mi is lenne tulajdonképpen, de azt is kiemelik, hogy határozottan nem a 2019-es Deserted lemez folytatása, hanem egyfajta “átvezető” kiadvány két album közt. Se nem LP, se nem EP, de mégis egyszerre mindkettő. Nincs elvárások elé állítva, nem kell megfelelnie a promóciójának (merthogy nem is volt neki egyáltalán), nem kell attól tartania a zenekarnak, hogy esetleg a negatív visszajelzések befolyásolnák a további munkásságukat.

Összességében az An Unexpected Reality egy remek hallgatnivaló, büszkén hordozza a zenekar jellemvonásait magán, mind a jól bevált death-recept szempontjából, mind az újonnan kipróbált lassabb, komorabb doom aspektusából. Kurt Ballou mixelése ezúttal is kifogástalan hangzást eredményez és a Thomas Toye keze munkáját dicsérő cover art is több mint gyönyörű. A lemez kissé gyorsan lecseng, szinte hasmenéses tempóval megy át az emberen, de lehet, hogy ehhez kell szoknunk a jövőbeni megjelenéseket illetően. Viszont az is könnyen megeshet, hogy a Gatecreeper ezzel a meglepetéslemezzel egyfajta új trendet fog indítani, elkerülvén a hónapok alatt felépített és két hallgatás után porrá zúzott elvárástengereket. A döntés a mi kezünkben (fülünkben) van. 8,5/10