Mikor a legutóbbi YOG lemezt megkaptam a kiadótól akkor 2 lemezt rejtett a Get a Life! records csomagja, az egyik a már fentebb említett bámulatos hibrid YOG, a másik, pedig a mostani kritika tárgya, egy igencsak egyszerűen — mégis megdöbbentően igényesen tálalt split lemez. Mint már írtam a körítés gyönyörű – semmi giccs, csak egyszerűen szép, a hangzás, ahogy ettől a kiadótól már megszokhattuk, rendesen repít és döngöl. Nos, akkor mit is rejt ez az agyon dicsért lemez?
A
Zatokrev név nagyon furcsán hat, ennek pedig az oka, hogy az énekes-gitáros
Frederyk Rotter Csehországban született, és a szó is onnan ered — jelentése: Blood For This. A banda amúgy basel-i, s ahogy a kiadó minden terméke ők is svájciak. 2002-ben alakultak, 2003-ban megjelent egy demójuk, amit később két nagy lemez is követett, majd ez a split, melyről most olvasol. Zeneileg több oldalon is doom-death metálnak definiálják őket, ami azért egy picit sántít. Bevallom őszintén, nem ismertem eddig őket, így nem tudok biztosan állítani, azonban ez a két szám nem tűnik annak, az
Out of despair erősen
Neurosis szerű depresszív őrlés, lassú cammogó dallamokkal, és itt a vokál is igen csak
Scott Kelly szerű, azért a nóta vége felé más fertőzések is megjelenek, pl.
Crowbar vagy minimálisan a korai
Entombed húzások. A másik daluk már nehezebb eset, a
Pro co-ban benne fogant a
Neurosis, ám ahhoz mérten túl zakatoló és nem esik darabjaira, amit a
Neurosis esetében a nyitott mélysége folyamatosan reprezentál, és művészivé tesz. Itt inkább érzek
Crowbar és
EyeHateGod hatásokat, súlyos és lüktető zene, ily módon ráfogható lenne az
iSiS is, ám ez sötét és depresszív, míg az
iSiS számomra egy apokaliptikus és tátongó üresség között lépeget. Kicsit szégyellem is magam, hogy ez idáig nem ismertem — még névlegesen sem — a
Zatokrev zenéjét, érdemes rájuk odafigyelni.
A másik 2 számot megint csak nem a szépséges dallamvilág és nyugodt tavaszi táj csicsergő madarai adják, hanem a beteges
Vancouver, mely szintén svájci banda, yverdon-iak és 2003 körül alakultak, 2004-ben kijött a debütáló nagylemezük a
The Moment, s néhány tag játszik
Iscariote-ban,
Unfold-ban és az
Impure Wilhelmin-ában is. A
Vancouver zenéje egy zajos sludge, mocskos, koszos és zajos. Lehúzóan hat a depresszív és destruktív dallam és ritmus kavalkádjuk, itt is a régebbi
Neurosis a meghatározó vonal, kiegészülve némi
Cult of Luna-val és
Time to Burn-el. Bár a zenekar előszeretettel hangoztatja, hogy nagy hatással volt rájuk a
Breach, én erre túl sok utalást ebben a két számban nem hallottam. A
Neurosis viszont tagadhatatlan, ám az ő munkásságuk rég ráült ezekre a műfajokra, nehéz tőlük eltérőt alkotni, és mégis megtartani ezt a vonalat, így hát egyik zenekar se váltja meg a világot. Ám ennek ellenére igencsak kellemes hallgatni valónak ígérkeznek, így tanácsos lesz részemről mindkettőjükkel komolyabb barátságot köttetnem, s ezt ajánlom a műfaj szerelmeseinek is.
Zatokrev –> 89%
Vancouver –> 85%
87%
Get A Life! Records
