Vad Fruttik – Rózsikámnak digitálisan

A vicces nevű Vad Fruttik szép kis meglepetést tartogat a maga kis laza-kemény, édes-keserű, vidám-szomorú elektronikus 40 percével. Ha a zenét egyszerűen szeretném aposztrofálni, akkor azt mondom rá, egy nagyon nyitott — mind hallgató, mind előadó terén — pop zene. A zenekart öt poénos arc alkotja, akik azért, ahogy a lemez vége fele közeledünk, a mélységeket is szívesen nyitják meg, ahol a mosoly inkább csak maszk, mint valóság.

A Sárga zsiguli-val indítanak, ami lágyan és dubosan lépeget, szépen illesztgeti a vidám dallamokat a meglepően retro hatást keltő C=64 szerű gyermekbetegséggekkel, az elektronika mérvadó (és a zene egy része is gépi), a szövegekben pedig, a magyar alternatív zenei kultúrától már megszokottan, az értelmetlenből formálnak értelmeset. A Forró nyár egy vidám romantikus nóta, kicsit jazzes alapokkal, ahogy a Szerelmes dal is ilyesmi irányba halad, természetesen az elektronikus alapok miatt a végeredmény erősen hibrid műfajilag. A Rió latinos dallamokkal kapcsolja össze a britpopra jellemző megoldásokat, a Galaxis Szépe hozza az első igazi hangulatváltást, alapjait tekintve pop keverve erős basszussal és tört dobokkal, az egész mögött van egy tátongó üresség és a Szfinx és fáraók távoli világa térdel le mellénk. A Szól a szív egy újabb elektronikus dallam, mely kissé post-mondernen keveri össze az Ákos és a néhai Máté Péter zenei arborétumát, és már el is érkeztünk a Rózsikámnak digitálisan fő attrakciójához, de beszéljen helyettem inkább a klip…

Az Üzenet sem hoz váltást, mély és keserű dal, a reményről, vágyakról, önmagunknak önmagunkról, és valamiről, melyről csak találgatunk… csillagok és nem vagyunk egyedül (megjegyzem a szövegek abban a pillanatban igényesek lesznek, mikor a zene úgy kívánja) …kellemes benne a sírós, telt gitár és a lépdeső effektek. A Milyen szabad is leginkább Ákos igényesebb megmozdulásait jutatta eszembe, és itt Likó Marcell hangjának tónusa is erősen hajaz az egykori Bonanza Banzai frontemberének stílusára. A lemezt egy igazi darálás zárja, a Nekem senkim sincsen remixe, mely súlyos lett, ezt már mindenfajta belemagyarázással se nevezhetnénk pop zenének, inkább egy ipari dal, egy kevéske rockkal, súlyos zajokkal, szétfolyt valóságtól elrugaszkodó könnycseppekkel és persze némi poppal…

Megtalálható a színes műfaji palettán a kiekevert és romlott trip-hop, ambient, reaggie, jazz, minimális d&b, breakbeat és disco, alternatív rock, táncdal, pop, ipari gépfej brigádok… s még oly sok minden hatás és hatás keltés, amik ezek alatt vagy felett van. Olvastam róluk olyan írásokat, melyben "Máté Péter elektronikus reinkarnációjaként” taglalják a fiatal ötös munkásságát, én ezt a hasonlóságot csak pár helyen veszem észre, de az összkép mindennel együtt és függetlenül is egy maradandóan igényes és színes alternatívákkal felruházott igazán mai pop zene, avagy olyan zenészek produkciója, akik szeretnek kísérletezni és meglepő vizekre evezni!

89%

Vad Fruttik @ MySpace